Kamocsai Gál László értékmegőrző munkája

Kamocsa
Kamocsa |

A Vág menti településnek számos értékes szülöttje van, munkájuk nem máig merült feledésbe, mert mindig akad, aki átveszi a stafétát. Az ötvenes éveiben járó Kamocsai Gál László tíz éve áll a Csemadok Kamocsai Alapszervezetének élén, emellett vezeti a szervezet krónikáját. Számos átfogó, izgalmas helytörténeti, egyházi és néprajzi kiadvány szerzője. A Csemadok Közművelődési Díjat a Szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetségtől a magyar kultúra napja alkalmából vette át.

A községháza dísztermében találkozunk, ahol az érkezésünkre Kamocsai Gál László már kikészítette az asztalra az eddig megjelent kiadványait, a krónikákat és a fényképalbumokat, így valóságos időutazásban van részünk a történeteinek köszönhetően.

Nyitott szívvel élni

Már a beszélgetésünk első perceiben nyilvánvaló, hogy Gál László, aki később, nótaénekesként, versenyek résztvevőjeként vette fel a Kamocsai előnevet, már gyerekként is érzékenyen, nyitott szívvel figyelte a környezetét. Sok időt töltött a nagyszüleinél, később ott is ragadt, hogy a segítségükre legyen. Az első kapcsolatom a Csemadokkal az ugyancsak kamocsai születésű Őszi Irma néninek köszönhető. Irma néni a kulturális szervezet érsekújvári járási titkára volt. Az első élmények nyolc-kilenc éves koromhoz köthetők, amikor Irma nénit elkísérhettem különféle rendezvényekre” – kezdi történetét Kamocsai Gál László. A Csemadok-életműdíjas Őszi Irma, akitől később beszélgetőtársunk átvette a Csemadok krónikájának a vezetését, a múlt század hetvenes éveiben a legkisebb magyar községekbe is elvitte őt, a legtöbb helyen még kultúrház sem volt. Lászlót már gyerekként megérintette, ahogy ezekben a közösségekben tisztelték és szerették egymást, és példaértékűnek tartotta az összefogásukat. „Akkor még működött a kisiskola Kamocsán, és egy-egy rendezvényen szavaltam. Később Szímőn folytattam az alapiskola felső tagozatát, ahol Pénzes István tanítóként, irodalomtanárként tevékenykedett. Több irodalmi összeállítást készített, ezek a versek a mai napig bennem élnek, és minden élethelyzetben új és új értelmet kapnak. Az olvasás által gazdagodik az ember szókincse, a magyar nyelv csodálatos és rendkívül sokszínű! Pénzes István és Vörös Péter, kamocsai születésű író, költő idejében kezdték ismét felfedezni Lukács Pál költő, ifjúsági író, a magyar gyermekirodalom úttörőjének életútját, egy 1930-ból való Szeretetnaptár alapján, melyet a református egyház adott ki, megtalálták a sírját” – mondta Kamocsai Gál László.

Gazdag életút

Három évtizede rendeznek Lukács Pál Napokat és 2017-től adják át a Lukács Pál Irodalmi és Közéleti Díjat. Megnyitották a jeles személyiség emlékszobáját a helyi kultúrházban. „Az ember annyi mindent kapott azoktól, akik rövidebb-hosszabb ideig ott voltak az életében. Viszem tovább a tőlük nyert ismereteket, én is elkezdtem a magam gyűjtéseit, illetve azok megírását. Először a temetési énekeket dolgoztam fel egy régi református énekeskönyvből, majd az első igazán nagy munkám a kamocsai református egyház 450 éves történetének a feldolgozása volt. Valamikor magam is énekeltem a református énekkarba, egy időben presbiter is voltam, és a mai napig segítek, amikor erre szükség van. Később feldolgoztam Kamocsa lakodalmas szokásait, mivel egy ideig vőfélyként is munkálkodtam” – egészíti ki az elmondottakat Kamocsai Gál László. A Csemadok Kamocsai Alapszervezetének jelenleg 105 tagja van, és László 42 éves korától, azaz egy évtizede vállalja az elnöki feladatokat. Kamocsa önkormányzatával, Lukács Imre polgármester támogatásával, a helyi szervezetekkel, a nyugdíjasok klubjával szorosan együttműködve erős, összetartó közösséget alkotnak. Mintegy húsz évvel ezelőtt kezdődtek Kamocsai Gál László életében azok a fellépések, amelyeken magyar nótaénekesként is megmérettette magát, és nótabálok szervezőjeként is. Jubileumi évek alkalmából Petőfi és Ady irodalmi színpadokat szerveztek Kamocsán. Egy-egy sikeres előadással Kantár Évának a biztatására, akit a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának és szímői alapszervezetének elnökeként ismert a közösség, a szomszédos Szímő községben is bemutatkoztak. Kamocsai Gál László fájó szívvel emlékezett meg beszélgetésünk során a tavaly februárban elhunyt Kantár Éváról, akinek Vág menti találkozóin, irodalmi estjein állandó vendég volt.

Galéria

Hősökre emlékezve

A kitelepítés hetvenedik évfordulója kapcsán úgy döntöttem, sorra látogatom azokat a családokat, még élő lakosokat, illetve leszármazottakat, akik érintve voltak. Másfél éves munka eredményét foglaltam össze, ami rengeteg beszélgetésből, levelezésből állt. Kiállításon is bemutattam az anyagot, és minden érintettel azóta tartom a kapcsolatot. 195 lakost telepítettek ki Kamocsáról” – mondta László. Reményik Sándor, Templom és iskola című verséből idéz az emlékünnepség kapcsán: Kicsi fehér templomotokba/ Most minden erők tömörülnek.Kicsi fehér templom-padokbaA holtak is mellétek ülnek.

A kamocsai temetőben leplezték le a kitelepítettek emlékművét. Egyszer kint voltam a temetőben, és az akkori polgármesternő Lukács Valéria hívott, hogy vendégek jöttek Magyarországról és a nagyapjuk sírkövét keresik. Megvártam őket a kapuban, de csak annyit tudtak, hogy fehér márvány sírkőről van szó, meg hogy villám sújtotta. Kiderült, hogy a nagymamám unokatestvére volt az ő nagyapjuk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, tudunk egymásról. Nagyon nagy a család és minden szál nálam fut össze. Úgy érzem, szeretnek, tisztelnek az emberek. Ugyanezt éreztem a díj kapcsán. Rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra, igazi karácsonyi ajándék, amikor értesültem a Csemadok országos tanácsának a döntéséről. Külön örültem annak, hogy Életmű- díjat kapott Dániel Erzsébet, mert amikor középiskolásként utaztam Érsekújvárba, bejártam a Csemadok-székházba, és csaknem napi kapcsolatban voltunk. A gratulációkra úgy reagáltam, hogy nem az elismerésért teszi az ember. Nem ezért dolgozik éveken át. Isten látja lelkemet, sosem voltam nagyravágyó. Az istenhitre neveltek, ezért ha valamihez hozzákezdek, mindig a jóisten elé viszem az ügyet és kérem, hogy legyen erőm végigvinni a dolgokat. Lehet, hogy én írom le, a mai napig kézírással a történteket, de hiszek abban, hogy közben a jóisten fogja a kezemet” – osztja meg velünk legmélyebb gondolatait Kamocsai Gál László.

Születés és halál

Külön kiadványban foglalta össze László a kamocsai gyerekek születését, a névadási szokásokat. Olyan érdekes adatokat lelt a gyűjtőmunkája során, amelyekből kiderült, hogy tíz év leforgása alatt a falu egyharmada megújult. Volt olyan tíz év Kamocsán, ami alatt 598 gyermek született és 596 személy hunyt el. A születési és az esküvői szokásokat követően most az elmúlással, temetkezési szokásokkal kapcsolatos gyűjtőmunka foglalkoztatja beszélgetőtársunkat. Az első világháború megkezdésének 110. évfordulójához kapcsolódva szeretne foglalkozni a jelképes katonai sírokkal, az ezzel kapcsolatos történetekkel. Megemlítette az üknagymamáját, aki 13 gyermeket szült, korábban népes, sokgyermekes családok éltek a községben. „Egyik fiuk, Beke Dávid egy külföldi katonakórházban halt meg, de külön sírban lett eltemetve. 1915-1916 táján megcsináltatták a sírkövet, bevagonírozták, majd kivitték és felállították az emlékére. Kamocsán tudomásom szerint két ilyen eset volt, hogy a hozzátartozók vittek ki így sírkövet. Először a hősi halottak sírjairól szeretnék írni. Kamocsán mindenkinek tudom, hol található a sírja. Ha valakinek nyitott a füle és a szíve rá, akkor megtanulja ezeket, én pedig gyerekként a nagyszüleimmel éltem. Az első világháborban 60, a másodikban 31 kamocsai halt meg” – mondta László.

A Fáklya lobog tovább

Ezt a címet adta Kamocsai Gál László annak a kiadványnak, amelyben a Csemadok helyi szervezetének elmúlt 22 évét foglalta össze. Az alapszervezet 1950. december 6-án alakult, erről egy emléktáblával is megemlékeztek a községben. Őszi Irma korábban a kulturális szervezet ötven évét foglalta össze Fáklyalobogás címmel. Krónika szerű, pontos és átfogó feljegyzése a kamocsai eseményeknek. A ma már gondozásra szoruló, kilencvenes éveiben járó Őszi Irma néni példaértékű munkáját elhivatottan folytatja Kamocsai Gál László. A község kulturális életének eseményei szorosan összefonódnak az egyházi, községi, és más szervezeteket érintő történésekkel, és gazdag fényképes melléklettel kiegészítve válnak teljessé.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?