Az oktatástörténet két évszázadáról nyílt kiállítás Nádszegen

Helyi adatokkal, érdekességekkel, rengeteg fényképpel színesített kiállítást készítettek Nádszegen, amely a település oktatástörténetét foglalja össze az 1700-as évek elejétől az 1970-es évekig, kiegészítve néhány olyan fotóval és adattal, amelyek a 2000-es évek elejéről származnak. A község nem először készített helytörténettel foglalkozó kiállítást. 2020-ban Kettétört életek címmel a két világháború, a hadifogság és a kitelepítés viszontagságait mutatták be a Bencze Házban. Kacz Éva, Nádszeg polgármestere erre visszaemlékezve kiemelte, ez a kiállítás döbbentette rá őket, hogy „milyen csodákon ülnek és micsoda történetek vesznek lassan feledésbe, ha nem kezdenek el foglalkozni azokkal és nem gyűjtik össze ezeket a történeteket”. A tárlat anyagából megjelent egy azonos című könyv is, amely a polármester szavai alapján műfajában, kivitelezésben, igényességben, történelmi pontosságban utolérhetetlen.

Az Iskola, iskola, Ki a csoda jár oda? elnevezésű kiállítás jórészt Bugár Andrea szorgalmának az eredménye, de a kutatómunkába nagyon sok nádszegi bekapcsolódott. Felkutatták a fiókok, dobozok, padlások mélyén lévő képeket, amelyeket jórészt az iskolások gyűjtöttek össze. A helyi Petőfi Sándor Alapiskola diákjai kapták ugyanis feladatul, hogy a talált kincseket a pedagógusoknak leadják, akik digitalizálták azokat és eljuttatták Bugár Andreának, ő pedig levéltári kutatási eredményekkel, összekötő szövegekkel kiegészítve összeállította a paneleket. A kiállítást a régi iskolapadok másolataival, régi füzetekkel és egyéb régi eszközökkel tették érdekesebbé, amelyek beszerzésében, illetve a tárlat összeállításában is jelentős részt vállalt a polgármester. Az összekötő szövegek megírásához Bugár Andrea Csicsai Alajos Iskolatörténet című könyvét használta alapul. A grafikát Trepák Tamás készítette.

„A mostani kiállításnak olyan témát választottunk, amely mindenkit érint, hiszen mindannyian voltunk gyerekek, nagyon sokan vagyunk szülők és van jó néhány pedagógus közöttünk. A házakat lebontják, azokból szinte minden elveszik, de a képi örökség, vagyis azok a fényképek, amelyek egy faluban megmaradnak, rendkívül érdekesek, mert nagyon sok mindent mondanak el egy adott korról. Az ötlet akkor született, amikor egy korábbi kiállításra készülve előkerültek régi osztályképek, például az 1920-21-es tanév első és másodikos diákjairól készült fotó. Jó volt nézni az akkori ruhákat, cipőket, frizurákat. Ezen kívül a Bencze Ház padlásán számos iratot találtunk az évtizedekig itt tanító pedagógusdinasztia, a Bencze család tagjairól. Ahogy a politika viharai végigkísérik az egykori tanító, Bencze Irén életét, az mind megjelenik az iratokban. Úgy gondoltam, ezeket mindenképpen érdemes a közönség elé tárni. Érdekes volt látni, hogy az anyakönyvekben milyen gyakran jelennek meg oskolamesterek, ahogy régen a tanítót hívták, mint esküvői tanúk, hiszen a mindenkori tanító megbecsült tagja volt a közösségnek, illetve a kevés írástudók egyike volt”

– mondta el az Új Szónak Bugár Andrea hozzátéve, hogy szerencsére mindig van égi segítség is a munkához, hiszen amikor egy ötlet megszületik, általában anyag is kerül hozzá. Arra utalt, hogy teljesen más ügyben kapott régi iratokat, amelyek között talált egy 1857-ből származó, úgynevezett öröklevelet, ami nagyjából a mostani tulajdonlapnak felel meg. Az irat arról tudósít, hogy a község elad egy használaton kívüli telket, mert a törvény arra kötelezi, hogy a megnövekedett gyereklétszám miatt építsen új iskolát, tantermet. Háláját fejezte ki minden lakosnak, aki vette a fáradságot és felkutatta a fényképeket, iratokat, valamint a polgármesternek, aki támogatja az értékmentést, és nem csak jóváhagyja egy-egy ötlet megvalósítását, hanem aktívan részt vesz a munkában is.

A kiállítás anyagából megtudhatjuk egyebek mellett azt, hogy a 19. század második felében Ocsvay Ferenc kántortanító, aki több mint 40 évig tanított Nádszegen, arról egyezett meg a községgel, hogy a szülők helyett inkább a község adja a fizetését, ami előtte gyerekenként 24 krajcár és egy sületlen kenyér volt. Ehelyett földet kért és a községtől fizetést. Az is kiderül a kiállításból, hogy a győri származású Bencze Kálmán mindhárom lánya, Anna, Irén és Margit is követte apja nyomdokait és tanító lett. A nádszegi tanítóknak leginkább az okozott fejtörést, hogy meggyőzzék a főként földművelésből élő nádszegieket arról, hogy miért fontos, hogy a gyerekek iskolába járjanak, ne csak a földeken végzett munkában segítsenek. A szegényebb gyerekeket úgy segítették, hogy az iskolában napi egyszeri meleg ételt adtak vagy a módosabb családok két-három gyereket is vendégül láttak ebédre. A kommunizmus éveiben elterjedt egy mondás, mi szerint aki Nádszegen megbirkózott a nehézségekkel, az megmaradt a pedagógusi pályán, annyira rosszak voltak a tanítás és tanulás feltételei az iskolában.

A kiállítás megnyitóján a jelenlegi iskola igazgatója, Szarka Zsuzsanna részletesen bemutatta, milyen a mostani nádszegi iskola, milyen programokban vesznek részt, mi mindennel segítik a gyerekek fejlődését, boldogulását az intézményben. Elmondta, igyekszenek a mai kor haladó szellemiségét bevinni a mindennapokba, ugyanakkor a hagyományos értékek átadásából nem engednek, ilyen szempontból nagyon konzervatív az igazgatóság és a tantestület. Ennek egyik példája, hogy tavaly az iskola felvette Petőfi Sándor nevét, akiben megtalálták azt a példaképet, akit a mai kor diáksága elé lehet állítani.