Alt Ernő: a neves lévai gyógyszerész, méhész és fejlesztő száz éve

A megnyitón Jozef Kubovič, a városszépítő egylet elnöke nagy tisztelettel szólt Alt Ernőről aki gyógyszerészként, majd járási főgyógyszerészként, végül a Patikamúzeum alapítójaként írta be magát Léva történelmébe. Köszönetet mondott a Barsi Múzeum vezetésének és Alt Ernő családjának, hogy közösen őrizhetik emlékét. A résztvevők nem csak egykori gyógyszertárának a berendezését, a kellékek gazdag tárházát tekinthették meg, de megcsodálhatták az Alt Ernő tiszteletére rendezett, tavaly novemberben megnyitott időszaki kiállítást is, amelyen Pleva Péter, a megyei fenntartású múzeum szakértője, a városszépítő egylet tagja kalauzolta végig őket. Bali Henrietta, a Barsi Múzeum igazgatója arról tájékoztatta a közönséget, hogy a kiállítást legalább másfél hónappal meghosszabbítják és a múzeum dolgozói arra biztatták a jelenlévőket, hogy a húsvéti ünnepekre hazaérkezőkkel is látogassanak el a Barsi Múzeumba. Alt Ernő első olvasmányait, a gazdag könyvtáráról készült felvételt, írógépét, kalapját, sétapálcáját és más személyes tárgyait is megtekintheti a közönség, továbbá számos elismerő oklevelet és díjat, amellyel nagy tudását értékelték. 1978-ban a Legjobb egészségügyi feltaláló címet kapta, 2001-ben a Barsi Múzeum Hulják Pál-érmét vette át, 2016-ban lett Léva díszpolgára, 2021-ben Magyarország Honvédelmi Miniszterének emléktárgyát vette át, és in memoriam 2022-ben Nyitra megye önkormányzata értékelte munkásságát. A kiállításon mézmintákat, a méz pergetéséhez szükséges eszközöket, de még méheket is láthatnak az érdeklődők, a magyar és szlovák nyelvű életrajzi összefoglalókból teljes képet kaphatnak izgalmas, tartalmas életéről. Alt Ernő a családtagjai számára személyesen készített egy-egy mutatós kézi kávédarálót, a tárlat egyik legszebb darabját is megtekinthetik a vitrinben.Különös darabja is van a még mindig megtekinthető időszaki kiállításnak, Alt Ernő évtizedeken át gyűjtött mézmintái alapul szolgáltak az atmoszférában terjedő radioaktivitást érintő kutatásnak.

Családi emlékek a nagypapáról

Ivkovič Péter először Alt Ernő legidősebb dédunokájának levelét olvasta fel, amely egy korábbi megemlékezésen már elhangzott. Ebben többek közt az állt, hogy a legfontosabb megemlíteni, hogy a gyógyszerész éveken át szorosan együttműködött a Barsi Múzeummal. Alt Ernő később folyamatosan újabb és újabb tárgyakat ajándékozott a múzeumnak. A város első magán gyógyszertárának is alapítója volt. Azon kívül hogy jelentős gyógyszerészként tartották számon, kitűnt a méhészek körében is, és házi műhelyében több újítása látott napvilágot. A gyermekeit, unokáit és a dédunokákat is Léva szeretetére, az értékek tiszteletére nevelte. Mindig szívesen fogadott látogatókat, egykori kollégákat. Különösen értékesek voltak számára a fiatalon elhunyt Tolnai Csaba a városszépítő egylet egykori elnökének, Léva alpolgármesterének látogatásai, akinek sokszor segített egy-egy régi lévai felvétel értelmezésével. Alt Ernő a lévai Fekete Sas és az Arany Korona patikákban dolgozott. 1969-ben lett a természettudományok doktora, a múlt század hetvenes éveiből több mint ötven újítási javaslata származik. 1984-ben vonult nyugdíjba. Szabadidejét a családjának és a hobbijainak szentelte, a méhészetnek, szőlészetnek, fémmegművelésnek. Dana Tomová a városszépítési egylet tagjaként arról faggatta Ivkovič Pétert, hogyan töltötte a nagypapa a nyugdíjas éveit.

„Nagyon tevékeny volt, mindig ötletelt, folyton dolgozott valamin. Rendkívül tartalmasan töltötte a nyugdíjas éveit! Legfiatalabb lánya, az édesanyám, szintén gyógyszerészetet tanult, mint ahogy az unokatestvérem is. Méhészettel egy másik unokatestvérem foglalkozik, akinek 2002 táján adta át a nagypapa a méhészetét, hogy folytassa a hagyományt”

– tudtuk meg Ivkovič Pétertől. A közönség megtudta a családtagtól, hogy miután a régi gyógyszertárat a múlt század ötvenes éveiben a hivatal be akarta záratni, a bútort kidobni, a gyógyszerész saját kezűleg darabjaira szedte a szekrénysort, majd apránként hazahordta kocsiján, és egy ideig a fészerében tárolta, amíg nem volt lehetősége átadni a múzeumnak. Tervezett liftet is, ami felvitte az emeletre, számos kertészeti segédeszközt szerkesztett, és a nejének, akivel fél évszázadon át élt szeretetben, megbecsülésben azzal könnyítette meg a házimunkát, hogy lekvárkeverő berendezést eszkábált. Megtudtuk azt is, hogy Alt Ernő kilencvenévesen ismerkedett meg a számítógép, az internet használatával és korszerű módon, futárszolgálattal rendelte a találmányokhoz szükséges alkatrészeket. Korábban az unokája fuvarozta a szépkorú Alt Ernőt, minden barkács- és szerszámboltot ismertek a városban. Idős korában nehezen viselte, hogy már nem élnek a barátai, kedves ismerősei, holott akkor is sokan látogatták és az utcán is többen felismerték őt. Az unokától megtudtuk, hogy időnként visszaemlékezett Alt Ernő a fiatal éveire, a háborús eseményekre és arra, hogy a második világháború végén hadifogságba került, amikor is a szemük láttára végeztek ki egy fiatal, szökni próbáló foglyot.

A lévai Barsi Múzeumban Alt Ernő jóvoltából a múlt század hetvenes éveiben megnyithatták az országos viszonylatban is első gyógyszerészet-történeti kiállítást. Léva szülötte több kiadványával bizonyította értékmentő munkáját és szaktudását: 1984-ben jelent meg A Lévai járás gyógyszerészeti története (1664-1984). 1985-ben jelent meg a lévai kórház történetét összefoglaló írása, 1992-ben jelent meg a Miről szólnak a lévai harangok alkotása, amelyben Léva gazdag történelmi múltját foglalja össze, de feldolgozta a Lévai járás méhészetének történetét is 1714-től 1993-ig.