100. évforduló: Gyönyör Józsefre emlékeztek

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet adott otthont a konferenciának, aminek apropója a nyáron megjelent emlékkötet. A rendezvényt, mint házigazda, Öllös László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke nyitotta meg. Úgy emlékezett meg Gyönyör Józsefról „mint a szlovákiai magyar jogásztársadalom egészen kiemelkedő egyéniségéről”, aki megpróbálta kialkudni a csehszlovák nemzetállamtól a kisebbségi jogok törvénybe foglalását. A szalatnyai (Slatina) születésű jogász, jogtörténész és közíró halálának 100. évfordulója alkalmából emlékkötetet adtak ki. A kötet alcíme: „Lesz-e végre igazi hazánk?” Öllös felvezetőjében elmondta, a jog ősidők óta azt is szolgálta, hogy az államot korlátozza. Megszabja azt, hogy a polgár, amennyiben a törvények szerint él és cselekszik, akkor önkényes bánásmód nem érheti. Az írott törvény egyben ilyen korlátot is kijelöl. Gyönyör József azzal próbálkozott, hogy megpróbálta kialkudni a csehszlovák nemzetállamtól, gondolván, hogy az írott jog a nemzetállam elé is határokat von. Ezeket a határokat köteles betartani, sőt bizonyosságot és lehetőséget is garantál mindazoknak, akik ezeken a határokon belül élni akarnak, konkrétan nekünk magyaroknak.

Berényi József köszöntőjében elmondta, hogy 90-es évek elején Gyönyör József munkái voltak, amikhez fordulni tudtak a jogvédelem terén. „Hiszen akkor indult meg az a jogvédelem, amely az európai intézményeken keresztül és a szlovák politikai életben igyekezett megvalósítani célkitűzéseinket. Gyorsan rá kellett jönnünk arra, hogy a szlovákiai politika nem az itt élő kisebbség elvárásai alapján alakítja a kisebbségpolitikáját, hanem a nemzetközi intézmények elvárásai alapján”- mondta Berényi. Röviden vázolta, mit sikerült elérni a 90-es évek óta a kisebbségvédelem terén és azt is, ebben a témában manapság, az egy helyben topogás tapasztalható a kormány részéről. Egyre kevésbé téma a nemzeti közösségek védelme az európai fórumokon és intézményekben, hiszen sokan úgy gondolják, az már megoldódott. Bár a kisebbségek fogyásának száma nem ezt mutatja, ezért fontos az, hogy ott legyenek a döntéshozatalnál megyei és országos szinten, ott legyenek a szakbizottságokban. Ünnepi köszöntőt mondott Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke: „Gyönyör életpályája olyan mint a felvidéki magyarságé, egzisztenciálisan megtört, nyomasztó. Ő ott maradt, nem jött át, és ezért karrierjével fizetett és az ismeretlenséggel adózott.” Aláhúzta, a könyv összegzi a magyarság jogi helyzetének az alakulását és Gyönyör munkásságának állít emléket. Élete magában hordozza  felvidéki magyarság nyomasztó sorsát. „Gyönyör nehéz sorsa ellenére, egyszemélyes intézményként kiemelt helyet foglal el a Felvidék szellemi panteonjában.” Sok sikert kívánt a könyvbemutató-sorozathoz, reméli, hogy egyre kevésbé lesz tragikus a látásunk és egyre inkább azt a hősiességet fogjuk látni, ami az ő magatartásában testet öltött.

Az emlékkötetet bemutatta Gyurcsík Iván, a könyv szerkesztője, aki elmondta a kötet nem Gyönyör életét dolgozza fel, hanem tisztelgés előtte. Gyönyör József 1920-ban született az Ipolyságtól 10 kilométerre lévő Szalatnyán és még gyerekkorában kikerült családjával Franciaországba, az iskoláit ott kezdte, a betűvetést franciául tanulta. Ez az idegenbeli szemlélet később segítette a kisebbségi kérdés értelmezését, egy más szemszögből. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett,  majd Egerben jogi tanulmáynokat folytatott és a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. Budapest ostrománál megsérült, Temesváron volt hadifogságban, végül hazakerült a jogtalanság kellős közepébe, nem volt állampolgársága. Hosszú évekig élt jogfosztottként, az utolsó 300 között volt, aki megkapta a csehszlovák állampolgárságot 1955-ben. Fokozatosan dolgozott különféle közigazgatási intézményekben. Mint közíró 1968 márciusában már írt az Új Szóba a második világháború után a csehszlovákiai magyarságot ért megpróbáltatásokról. Ennek eredményeképp ismerték meg a nevét, jogászként, a jog eszközével kereste a választ arra a kérdésre, mi lesz velünk magyarokkal. 1969-ben kapott munkát a kormány nemzetiségi titkárságán, ahol 2003-ig dolgozott. Komoly szerepet töltött be a 144-es alkotmánytörvény kidolgozásában, a nemzetiségek jogállásáról. Abban az időszakban megírta a nagy opuszát, 1918 és 1938 közötti jogállását feldolgozta a csehszlovákiai magyarságnak. 500 oldal volt a szöveg és 300 oldal a jegyzet, ezt csak 1989 után jelentették meg, három külön könyvben. Ez volt a Határok születtek, Közel a jog asztalához és Terhes örökség. Az emlékkötetebe bekerültek írások Gyönyörtől és aktuális témákot érrintő írások is.

A konferencián előadott Bukovszky László, kisebbségi kormánybiztos, akinek témája ”A közigazgatás szerepe a magyar kisebbségek jogainak érvényesítésében” volt. Előadott továbbá Popély Árpád, Horony Ákos, Tárnok Balázs, Végh László és Szalayné Sándor Erzsébet. Ők mind megtalálhatóak a kötet társszerzői között. Gyönyör József jogtudós hagyatéka a somorjai Fórum Intézet Szlovákiai Magyar Levéltárában kutatható.