„Állok egy domb előtt, előttem, a ködben emelkedő, nem tudni, milyen magas. De már megtanultam, ahol dombra fel vezet az út, ott a dombról lefelé is. Nem sejtem, hány domb és hány síkság van még előttem, csak azt tudom, hogy az út végén lesz egy kis fogadó, és megéri célba venni. Ezt a könyvet azért kezdtem el, hogy tisztelettel adózzak az utunknak, és megörökítsem, hogy mindenki megismerje, aki végig akar menni rajta, vagy átvéve a stafétát, továbbjutni.”

Azért, hogy párkapcsolatunk boldog legyen, tennünk kell. Nem egyszerű feladat ez. A mindennapokban számos olyan helyzet van, amely kihat rá. Sorozatunkban ezeket tekintjük át, hogy a párkapcsolati nehézségeket megértsük, és javulást érjünk el.

Elérkezett a „majd egyszer, ha jut időm rá” ideje. Nagyon sok olyan embert ismerek, aki ebben a helyzetben is sopánkodás helyett laza, de izgalmas ütemtervet készített magának.

Időről időre mindenkit elfog a rosszkedv vagy akár a pánik is, a bezártságtól, betegségtől, bizonytalan jövőtől való rettegés. A pesszimista gondolatok tudatosan is elzavarhatók, például az alábbi trükkök segítségével.

A vadcseresznye virágzik, a gallyakat metszik, a fű is elkezdett nőni. Az eget fehér felhőpamacsok tarkítják, és a nap is sokkal többet süt.

A koronavírusos karanténnak nagyon sok negatív hozadéka van. Ám vannak dolgok, amelyek kifejezetten hasznosak, és jó lenne, ha a járvány után is megmaradnának.

„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymás iránt. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.

Minden egészségügyi dolgozó azt kéri, maradjunk otthon. És nem ok nélkül teszik ezt: egyre több megrázó felvétel kerül ki arról, milyen állapotokat okoz a járvány. Bölcsen és felnőttesen kell viselkedni, még akkor is, ha azt érezzük, nehéz otthon, bezárva lenni. De ezzel – és csak ezzel – tudunk enyhíteni az egészségügyi dolgozók terhein, védve az időseket, csökkentve a továbbfertőződés esélyeit.

Ömlenek ránk a hírek a koronavírussal kapcsolatban. Mennyi az új fertőzöttek száma, milyen hatása lesz a járványnak a gazdaságra, mikorra várható gyógymód. Csupa frissülő adat és statisztika. Pedig a vírusnak, a bezártságnak, a karanténnak ennél sokkal mélyebb hatása is van. Leginkább a lélekre.

Felértékelődött az erkélyek jelentősége az utóbbi hónapokban. Pedig még most jön csak a meleg. Íme néhány tipp azoknak, akik eddig okot kerestek az erkélyen való tartózkodásra. Tartózkodáshoz. Tartózkodásilag.

A természetes zöld terület, a pihenő-, haszon- és díszkertek értéke megsokszorozódott, minden talpalatnyi helyet a lehető leghatékonyabban igyekszünk kihasználni.

Talán furcsán hangzik, amikor azt mondom: ebben az időszakban az egyik legfontosabb, amit tehetsz a jövődért, hogy koncentrálsz a vágyaidra. Igen, magam is tudom, mi zajlik a külvilágban, épp ezért hívom fel a figyelmedet a vágyak fontosságára. Mert a jövődet nem érdekli, hogy éppen mi zajlik odakint.

A keszegfalvai Horváth Tibor kiskorától a víz tisztelője és szerelmese. A kettő nem zárja ki egymást, mert a nagy kék mélység hatalmas úr, csak azt fogadja be és engedi el, aki megtartja a szabályait. Horváth Tibor ezért tud merülni már harminchárom éve, és reméli, hogy még néhány évig fog is.

„A szurkolótábor tagjai közösséget vállalnak nem csupán a csapatukkal, hanem egymással is. Összetartanak. Ha a szükség úgy kívánja meg, kisebb csatározásokban, csetepatékban is. A verekedés persze csúnya dolog, de az összetartozás nagyon szép. A szurkolók idegenbe, még külföldre is elkísérik a csapatot. Mint a hódítók. Ez a régi kalandozó magyarok mentalitása. Előfordul persze, hogy ott is csúnya dologba keverednek, s mások abban érdekeltek, hogy ezt felnagyítsák, de nem ez a lényeg, hanem annak a kifejezése, hogy tudnak küzdeni valamiért. Harcolnak magukért, a csapatért, és igen, a hazáért is. A magyar szurkolók mindenhol ott vannak.” (Csukás István)

A legismertebb magyar házi olvasmányt nemcsak akkor érdemes elővenni, ha épp van a közelünkben egy diák, akihez hazaköltözött az iskola.