Zöld község a nyelvhatáron

Csúz Érsekújvártól alig 25 km-re fekszik, a Dunamenti-dombvidék nyugati lábánál, közel 150 m-es tengerszint feletti magasságban, a Párizs-patak völgyében. Keletről meredek domboldal szegélyezi, egy pillanatra meg is szédülünk a magasban állva. A régészeti leletek tanúsága szerint a mai község területén már a kőkorban is éltek emberek, eredetileg azonban királyi földbirtok volt, a Szemere család birtokolta. Később a király a Csúzyaknak adományozta a területet, ezért esett, hogy 1394-ben a falu már Chuz néven szerepelt – tudjuk meg Ostrodický József polgármestertől, miután megállva a dombtetőn pár képet készítünk az elénk táruló panorámáról. Jó időben Esztergomig ellátni innen.

A község lakosságszáma, mint sok más településé a környéken, folyamatosan csökken, és ugyanígy változik a magyar és a szlovák népesség számának az aránya is. Míg 1991-ben a lakosság 70%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 2021-re ez a szám drasztikusan lecsökkent 49%-ra. Ostrodický József azonban az önkormányzattal közösen igyekszik megoldást találni, és megtartani a helyi fiatalokat a községben. A lakosságcsökkenés visszafordítása érdekében a helyi önkormányzat újabb és újabb területeket bocsát a fiatalok rendelkezésére, hamarosan pedig új bérlakások is épülnek.

A falunak magyar iskolája nincs, még a nyolcvanas években megszűnt. A község vezetése a környékbeli falvakkal együtt döntött úgy, hogy ne legyen három, fenntartási gondokkal küszködő kisebb iskola, legyen inkább egy magyar és egy szlovák. Míg a közeli Udvardon magyar nyelvű oktatás folyik, Csúzon szlovák tanítási nyelvű alapiskola működik.

Folyamatos fejlődés

Családbarát zöldterület azonban akad. És nem csak az. Az egy épületben található művelődési ház és községi hivatal előtti téren impozáns szökőkút, a Levente parkban kedves szabadtéri színpad és játszótér. Felújított közvilágítás, energiatakarékos épületek, új térfigyelő rendszer, gyűjtőudvar – az elmúlt évek nem múltak el nyomtalanul, Csúzon folyamatosan keresik a megoldást arra, hogy korszerű fejlesztések valósuljanak meg a községben. A növekvő infláció és az emelkedő árak miatt azonban ez egyre nehezebb, a közeljövőben nemcsak a középületek fenntartása jelenthet majd gondot, hanem az elnyert pályázatok kivitelezése is, hisz az állam nem számolt többletfinanszírozással.

„A harmadik választási időszakomat fejezem be, de ilyen nehéz ciklust mindeddig nem éltünk át, beleértve ebbe a pandémiás időszakot, a jelenleg zajló ukrajnai–orosz háborút és egyebek mellett a kormány hozzáállását az önkormányzatokhoz, ami szintén hagy kivetnivalót maga után. Az energiaárak folyamatosan emelkednek, ez ellen az önkormányzatok nem tudnak mit tenni, de valahonnan elő kell teremteni rá a pénzt. Pályázatok nincsenek, vagy csak nagyon kevés, teljesítendő feladat viszont egyre több. Igyekszünk helytállni. Nagy hangsúlyt fektettük az idősekre, a járvány idején három alkalommal mobiloltópont-lehetőséget biztosítottunk a Covid–19 elleni védőoltás felvételére a 60 éven felüli, mozgáskorlátozott és krónikus betegségben szenvedő lakosaink számára. A járványügyi szabályokat hasonló mód igyekeztünk betartatni, ebből a szempontból talán könnyebb dolgunk volt, egy városban sokkal nagyobb az anonimitás, a községben viszont mind ismerjük egymást. Maszkokat varrtunk, biztosítottuk a gyógyszerellátást és a mindennapos bevásárlást a lakosok számára. Ami a fejlesztéseket, beruházásokat illeti, pályázati forrásokból energiatakarékossá tettük a kultúrházunkat, felújítottuk az óvoda és az iskola épületét, modernizáltuk a közvilágítást, emellett a környezetvédelemre is figyeltünk. Térfigyelőrendszert telepítettünk, gyűjtőudvart hoztunk létre, útfelújítást végeztünk. Sajnos, a tornaterem építésére benyújtott pályázatunk idén nem lett sikeres, de tovább próbálkozunk. Szeretnénk fejleszteni a helyi egészségügyi központon, továbbá öregotthont létesíteni, a fiatalok számára pedig új bérházakat építeni, ezekhez a terület már elő van készítve. Amit tudunk, azt igyekszünk oldani, előkészülni a pályázatokra. A kulturális élet szerencsére felpezsdült. Az elkövetkező hónapokban több rendezvény is várat magára. Minden tavasszal megtartjuk a májusfaállítást, augusztusban a kenyérszentelést, novemberben a vállalkozók találkozóját, év végén a szilveszteri tűzijátékot. Emellett rendszeresen szervezünk falunapot, anyák napját, karácsonyvárót és más közösségi alkalmakat, melyekről nem hiányozhatnak a helyi társulatok. Községünkben aktívak a nyugdíjasklub tagjai, az iskolai, az óvodai csoportok, a Nefelejcs népdalkör, a horgászok, a vadászok. Ők mind rendszeresen szerveznek különböző programokat, amiért nagyon hálás vagyok” – mondja a polgármester.

Zöld község

Csúzon kiemelten fontosnak tartják, hogy idővel minden lakosnak természetessé váljon a környezettudatos gondolkodás, hogy milyen világot teremtünk magunknak és utódainknak. Amellett, hogy hatékonnyá tették a szelektív hulladékgyűjtést, hogy minőségében is javuljon a kommunális hulladék válogatott gyűjtése, ezzel pedig a szemétgazdálkodás is fejlődjön, pályázati forrásból házi komposztálókat is biztosítottak a lakosság számára. És mivel a környezettudatos felnőtté válás már gyermekkorban elkezdődik, a környezetvédelemmel kapcsolatos edukáció a helyi óvodában is terítékre kerül. A szelektív hulladékgyűjtés mellett a zöld hulladék újrahasznosítására is igyekeznek nevelni a kisgyerekeket.

„Rendszeresen végzünk szemtétgyűjtő akciókat, évenként kétszer szedjük az ágakat, pályázati forrásból pedig legutóbb 4000 fát és bokrot telepítettünk, amelyeket folyamatosan gondozunk, karbantartunk. Az óvodában igyekszünk tudatosságra nevelni a gyerekeket, hiszen ők a legfogékonyabbak erre” – mondja Ostrodický József.

Sajnos a szennyvíztisztítás Csúzon is épp oly égető probléma, mint több dél-szlovákiai községben. A kilencvenes évek végén volt ugyan terv, amely Koltától Köbölkútig megoldotta volna a község szennyvízgondjait, a kivitelezés azonban elbukott. Csúz most egyedül, egymaga igyekszik oldani a hálózat kiépítését.

„Sajnos a környéken kevés a tisztítóállomás, s ha van is, nagyon alacsony kapacitással működik, ezért döntöttünk úgy, hogy egymagunk próbáljuk oldani ezt a problémát. A felszín alatti vizek minőségének javulását is indikálja, hogy a községek rendelkezzenek tisztítóállomással. Összekötni falvakat persze lehet, de nem biztos, hogy előnyösebb” – tudjuk meg a polgármestertől.

Kastélyok világa

Bár a történelem viszontagságai Csúz lakosságát sem kímélték – 1876-ban kolerajárvány, 1914-ben feketehimlő pusztított a faluban – több nevezetesség is található erre. Csúz joggal lehetne a kastélyok és kúriák községe, területén egykor 15 nemesi család otthona állt, de itt épült fel az esztergomi érsekség érseki nyaralója a 19. század végén. A kúriák közül a legérdekesebb a Csúzy családhoz tartozó Csúzy-kastély története, melyet 1945 után több ízben átalakítottak. Egy időben lakásokat, üvegezőműhelyt is létesítettek benne. Jól látható, a második világháborút követő évtizedek nemcsak a kúria elkobzásával jártak, hanem annak gyors pusztulásával is. Az elhanyagolt kastélyt 1998-ban vásárolta meg a KT könyv- és lapkiadó, akik aztán teljesen felújították. A nyilvánosság számára 2001-ben nyílt meg, 2002-ben pedig a Műemlékvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította. Az impozáns kúria hosszú évekig több kiállításnak, tárlatnak adott otthont, mint például a Felvidék nagyjainak teljes alakos szoborkiállítása, ahol olyan neves személyiségeket formáltak meg, mint Esterházy János, Pázmány Péter, Baross Gábor vagy Andrássy Gyula. A kúria tavaly ismét új kezekbe került, a község vezetése azonban reméli, hogy együttműködésük, közös munkájuk nem szűnik meg, hisz Csúz neve mára már-már egybeforrt a kastéllyal.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene