Vivát! Csáky Károly 70

vivát

Szorgalmas krónikása Nógrádnak és Hontnak.

A levéltárakban az a szokás, hogy egy-egy tárolt forrásanyagot méterben adnak meg, ami azt jelenti, milyen hosszúságú polcot foglal el az elhelyezett anyag. Ha Csáky Károly eddigi tudományos munkásságát számba vesszük, akkor ezen a képzeletbeli polcon jókora távolságot betölt az a hatvannál is több önálló néprajzi, helytörténeti témájú munka, amelyek a néprajzkutató, történész tollából fakadtak. Ezen kívül még több tucatnyi apró kiadvány, ismertető, kiállítási vezető szerzője. Szóval sok méter! Mindezt a munkásságot, az élet és a sors ajándékait és megpróbáltatásait vettük számba együtt az ünnepelttel. Ipolyságon, egy csendes utcában, lánya és unokája pompás kertjében.


 

70 éve, Kelenyén

Érdekes dolog ez ezzel a születésnappal! Sokáig úgy tudtam, október 26-án születtem, aztán egyszer szükség volt a hivatalos iratra, édesanyám akkor mondta el, hogy 26-án kereszteltek, de tulajdonképpen 24-én születtem. Ott az ősi kelenyei házban, ugyanabban a szobában, ahol az öreganyám meghalt. Természetes volt még ez akkor! Honnan származom? Olyan római katolikus családból, amelynek mindkét ágán igyekvő, dolgos, érdekes és a műveltséget nagyra tartó emberek adták át azt az ősi tudást, aminek az utolsó pillanatait én még a saját bőrömön éltem meg. Nálunk még négy nemzedék lakott egy fedél alatt, pontos munkaelosztásban. A Csáky és Bodzsár családok férfitagjai közül többször is falubírót választottak Kelenyén, Csáky Imre, apai dédapám és Bodzsár János, anyai nagyapám is bíró volt a faluban. Gyerekkoromban nagyon szerettem olvasni, a padláson megmaradt katonaládában pedig megtaláltam a bíró nagyapa iratait, levelezését, könyveit, ezek máig megvannak. Mindenféle újság, folyóirat járt apámnak, nagybátyámnak, így kicsi koromtól sokat olvastam. Kisiskolásként Ipolyszécsénykére jártam, majd Ipolyságon folytattam a gimnáziumban. Varga Imre költővel akkoriban A diák című iskolaújságot készítettük együtt, a nemrég nyolcvanévesen elhunyt Vas Ottó volt ebben a segítségünkre, a magyartanárunk pedig Cseri Jenő volt. Innen szerettem volna Pozsonyba kerülni pszichológia szakra, helyszűke miatt nem vettek fel, viszont Nyitrára, magyar–angol szakra akadálytalanul bejutottam. Természetesen ott is újságszerkesztésbe fogtam, az Új Fórumot csináltuk. Ekkoriban az Irodalmi Szemlében verseim is megjelentek, Tőzsér Árpád mentorált. Ekkor lett atyai jóbarátom Szeberényi Zoltán. Fiatalon, még az egyetem negyedik évfolyamában megnősültem, egy fiunk és két lányunk született. Ipolybalogon tizenhét évig tanítottam, majd innen Ipolyságra kerültünk. Közben mindig is gyűjtöttem, terepmunkát végeztem, mentettem a még menthetőt” – mondja Csáky Károly.

Az irodalommal máig szoros a kapcsolata, egyrészt irodalomtörténészként három olyan könyve jelent meg, amelyben a régió irodalmi kapcsolatairól ír igen fontos és szinte már elfeledett tényeket újra feltárva. A lírát is műveli Csáky Károly, saját verseiből három válogatás jelent meg eddig.


 

Néprajz és vidéke

Csáky Károlyt már napi iskolai tempóban végzett munkája mellett vitte el a tudásvágya a Debreceni Egyetem néprajz szakja felé. 1994-ben kezdte a levelező tagozaton, amikor azt elvégezte, egyetemi oktatója, mentora, barátja Újváry Zoltán professzor biztatására megszerezte a doktori címet is. „Azt még nem tudtam akkor, hogy mennyi bajom lesz nekem a doktori címem miatt. Azt hiszem, az elsők között voltam akkor itt Szlovákiában. Bevallom, rosszulesett, amikor támadni kezdtek miatta, hogy érdemtelen, meg ilyenek. Ma már csak legyintek ezekre az akkori méltánytalan bántásokra. A munkám beszél helyettem. A sok száz adatközlővel együtt töltött sok ezernyi munkaóra, a rengeteg élmény a gyűjtések közben, a hiedelemvilággal kapcsolatos kutatásom eredményei, a könyvek, a kiadványok, azok olvasottsága, a hivatkozások a mérvadók számomra” – mondja Csáky Károly, akit a sors nem kímélt, ha csapásokat kellett osztani.


 

Nehéz időszakok

Az ipolysági egyházi iskolaalapítási tevékenységem miatt sok támadás ért. Végül ma is azt állítom, nem volt rossz döntés sem az egyházi alapiskola, sem az egyházi gimnázium megalapítása. Ipolyságnak mindkét magyar nyelvű alapiskolája és gimnáziuma működik! A környéken az elmúlt években számos alap- és középiskola bezárt. Az ember utólag már látja, az akkori béka-egér harcok nevetségesek ma már. A sors más dolgokkal teszi próbára az embert – mondja kissé szomorkásan az ünnepelt. Aki súlyos betegségből gyógyult fel, ám mielőtt a kór megtámadta volna, váratlanul elhunyt a fia, rövid időn belül pedig a felesége. „Engem a családom szeretete tart meg, a két lányom és unokáim, három kislány és egy kisfiú ad napi feladatokat, és a munka éltet. Most írtam alá egy szerződést egy településmonográfia megírására. Három évig fog tartani a kutatás és a kiadvány elkészítése, ismét terepmunka és levéltári kutatás. Ez mind jó dolog. Szóval addig nem halhatok meg, mert az adott szó kötelez! Hetven év? Nem is tudom. Annyi dolog van még! Napi rutin, a kicsikkel iskolából, rajzóráról haza, meg minden héten látnom kell kilencvenkét éves édesapámat is Kelenyén, akinek olvasnivalót viszek, akivel jókat tudok mindig beszélgetni. Van dolog, bőven van még írnivaló is. Már saját kezembe vettem az írásaim kiadását, és igyekszem a lehető legtöbb érdeklődőnek eljuttatni. Kicsit a kiadókban is csalódtam, de hát ez is elmúlt. Teszem a dolgom” – jegyzi meg mintegy végszóként. Legyen neki dolga sok még, meg ereje, ideje, lehetősége azt a sok teendőt mind elvégezni. Neki, aki Hontnak, Nógrádnak szorgos, fáradhatatlan és lelkes, pontos krónikása! Vivát 70 éves Csáky Károly!



 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 43. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene


 

Érdekes

Csáky Károly művei közül ajánljuk

Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk” (A születés szokásai és hiedelmei). Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Komárom–Dunaszerdahely, 1992

Jaj, pártám, jaj, pártám” (Párválasztási, lakodalmi szokások, hiedelmek az Ipoly menti palócoknál). Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1993

Nem halt meg, csak alszik” (A halállal és a temetéssel kapcsolatos szokások, hiedelmek a Középső-Ipoly mentén. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1999

A Középső-Ipoly menti palócok népi hiedelemvilága (Egy határ menti régió népi hiedelemrendszere). PhD-értekezés. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2001

Híres selmecbányai tanárok. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2003

Szécsénykovácsitól Zalabáig. Tizenöt falukép. Madách–Posonium, 2007

Szakrális emlékeink nyomában 1–5. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2008–2012

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?