Vendégünk az illusztrátor

vv

Török Bianka illusztrátor tanulmányait a Budapesti Metropolitan Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet tervezőgrafika mesterszakán végezte.

Illusztrációval, tervezőgrafikával foglalkozik, mindemellett tanít a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában. Alkotásait főleg gyerekeknek szánja, könyvillusztráció vagy pop-up könyv formájában. A hagyományos festészeti és grafikai technikákat szabadon ötvözi számítógépes utómunkával, ezenfelül térbeliséggel, csomagolástechnikával is foglalkozik. 

Talán nem tévedek, ha állítom, hogy a járvány miatt kialakult helyzet rendkívüli próbatétel elé állította a művészeket. Számodra mi volt a legnagyobb megpróbáltatás?

Mint illusztrátor be kell, hogy valljam, a hétköznapjaimban nem volt nagy változás, hiszen eddig is a számítógép előtt ültem sokszor szinte egész napokat, és most is ezt teszem, nincs megállás, sőt. Szerencsére indultak kreatív kezdeményezések, egy online koronagaléria Domased, azaz „otthonülő” néven, ahol szlovák és cseh illusztrátorok-grafikusok reagáltak a jelenlegi helyzetre, alkotásaikkal arra ösztönözték a műkedvelőket, hogy maradjanak otthon a közügy érdekében. Humoros és egyben lényegre törő, mindez talán kicsit segített könnyebbé tenni az emberek számára a mindennapokat. Szintén ehhez kapcsolódik a hypeandhyper #stayhomecreative sorozata, amelyben a nagyvárosok kiüresedett tereit tölthettük meg illusztrációnkkal. A tanítás terén már nagyobb kihívásokkal találkozott az ember, amikor át kellett állni teljesen új rendszerre, amelyben megszűnik a közvetlen reflektálás a tanár és diák között.

Érsekújvári vagy, de Magyarországon tanultál. Ad-e kellő érvényesülési terepet a két ország?

A diploma után szinte azonnal haza is jöttem, ugyanis tanítani kezdtem. Előtte szinte csak Budapesten belül tevékenykedtem, így aztán azon kezdtem el dolgozni, hogy megismerjen az itthoni alkotókat, és megtaláljam a helyem a képzőművészeti berkekben. A szlovákiai magyar közeget a kollégáim által ismerhettem meg, ami rendkívül gyümölcsöző szoros baráti kapcsolattá alakult. Később nagyon nagy szerencsém volt, hogy az első illusztrációs felkérést Pozsonyból kaptam, így onnantól kezdve elég gyorsan bekerült a nevem a szlovák illusztrációs köztudatba. Befogadónak és frissnek érzem az itthoni közeget. Szerintem Magyarországon most talán korlátozottabbak a lehetőségek, és nem egyszerű bejutni a szakmai körökbe.

Mi kell ahhoz, hogy egy alkotóra felfigyeljen a nemzetközi szakma?

Manapság már elkerülhetetlen, hogy ne legyünk fent egy online platformon, ahol reprezentálni tudjuk a munkáinkat, hiszen így tudunk elérni kiadókat, megrendelőket otthon és külföldön egyaránt. Így jutottam el egy cseh és egy amerikai könyvkiadóhoz is. Fontosnak találom a pályázatokon való részvételt is, hogy a munkáink folyamatosan körforgásban legyenek. Figyelni kell a lehetőségeket, és persze részt venni a kiállításokon. Tavaly volt szerencsém bekerülni az Aranyrajzszög, valamint a Budapesti Illusztrációs Fesztivál kiállítói közé. A következő kitűzött cél a pozsonyi BIB (Bienále ilustrácií Bratislava) és egy nagy álmom majd a jövőben a Bologna Children’s Book Fair.

Hogyan lehet jól összeegyeztetni a hagyományosnak mondható analóg képi világot a digitálissal? Neked hogy sikerült?

Mindig is szerettem kísérletezni a struktúrákkal. Közelebb álltak hozzám az ún. manuális technikák, valamint a hagyományos sokszorosított eljárások. Meglepően jól tudnak együtt működni a digitális rajzokkal, mondhatni ez most divat is lett. Tulajdonképpen ez technikai kérdés, szkenner és grafikai programok segítségével mindez már könnyen megoldható. Mostanában már csak szinte digitálisan készítem az illusztrációimat, mivel ugyanazt a hatást gyorsabban el tudom érni, de ez nem jelenti, hogy teljesen szakítottam a hagyományos megoldásokkal, mivel minden munkámat papíron kezdem el, amely fontos tervezési folyamat és elv számomra.

Mennyire számíthat szakmai motivációnak az elmúlt időszak? Fogsz tudni belőle valamit meríteni?

A már említett online koronagelária, a Domased és a #stayhomecreative olyan gondolatmeneten alapszik, hogy teljes mértékben szabad kezet kap az alkotó. Számomra ez azért volt motiváló, mert a kötetlensége által ki tudtam próbálni magam egy új stílusban, ami hozta magával az újabb és újabb ötleteket. Jelenleg sok új projekt kavarog a fejemben, s bízom benne, hogy a közeljövőben ezeket sikerül is megvalósítom.

Mi számít igazi kihívásnak? Átírta ezt a fogalmat az elmúlt időszak?

Szeretem a kihívásokat. Számomra – egyebek mellett – az tartozik az új kihívások közé, amikor egy olyan munkán dolgozom, amihez szükséges elsajátítanom további új dolgokat, technikákat, s ezenfelül beleáshatom magam a témába. Ilyen volt például a nemrégiben elkészült Gorlo Volka zenekar videoklipje, ami az első animációs próbálkozásom volt, vagy ide sorolnám azt is, amikor napokat töltök el azzal, hogy megtanuljak egy új pop-up hajtogatási módszert. A világjárvány időszakában leginkább az időbeosztás okozott gondot, mivel eltűnt a mindennapjaimból a rendszeresség.

Mennyire tartod fontosnak, hogy munkásságoddal esetleg másokat is inspirálni tudj, szakmai sorvezetőként szolgálj?

A pozitív visszacsatolás mindenkinek jólesik, ezzel én is így vagyok. Fontosnak tartom, hogy az, amit csinálok hatással legyen a nézőre. Valahol pont ezért készítem az alkotásaimat, és ha kiderül, hogy sikerült, az igazolni tud, és ez hajt előre. Egy-egy szakmai elismerés, vagy csak egy kedves visszajelzés lélekmelengető tud lenni. Sorvezetői ambícióim konkrétan nincsenek, de jólesne természetesen azok közé sorolódni, akik engem is inspirálnak, és lenyűgöz a munkásságuk.

Milyen időközönként jön el nálad a szakmai megújulás?

Nehéz ezt konkretizálni, ez inkább hosszú távú projekt után jön elő, amikor huzamosan rajzolok egy adott stílusban, és vágyom valami újra, vagy pedig elakadtam a munkában. Ilyenkor kizökkent, ha munkásságomtól teljesen idegen stílussal kísérletezem. Az újítás vágya maradéktalanul bennem van, de valahogy észrevétlenül mégis visszatérek a már jól megszokott, jellegzetes ábrázolásmódomhoz.

Hogy gondolkodsz a kreativitásról? Szerinted kézzel fogható, valós érték?

Azt mondanám, a kreativitás inkább gondolkodásmódban nyilvánul meg, élményszerű, szubjektív fogalom, ami szerintem benne van mindenkiben. Teremteni kell olyan szituációkat, ahol az önmegvalósítás, önkifejezés szándéka érvényesülni tud. Tanárként az is a fő célunk, hogy mindezt meglássuk a diákban, és a megfelelő útra tereljük tovább.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/29. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?