Vásártér: Feketetó fakul, de működik

vasarnap

Két év koronaszünet után rendeztek ismét vásárt az erdélyi Körösfeketetón. Románia legnagyobb vásáráról van szó, amelyet 1815 óta minden évben kétszer rendeznek meg. Mivel június második hétvégéjére a meteorológusok kiadós esőt jósoltak, tudtuk előre: érdemes lesz menni, mert sütni fog a nap.

Sütött is, szombaton és vasárnap szinte végig. Mi vásárnapnak a pénteket választottuk, mert nem szeretjük a tömeget, és a legnagyobb kincsek úgyis elkelnek hamar. A vásárosok már hétfőn megérkeznek a Körös partján elterülő több száz hektárnyi területre, amely 207 éve a vásár helyszíne Feketetón. Ott alszanak, ott esznek és persze kereskednek.

Kolozsvár irányából érkezünk, és nem szeretnénk pénzért parkolni, úgyhogy egy lekaszált réten állítjuk le az autót, a sínek mellett. Mindjárt dél, de még szinte alig lézeng itt valaki.

Szőttesek, bútorok, cérna

Azt hittük, a Covid után hemzsegni fognak az emberek – elegyedünk szóba az egyik árussal. Mi is ezt hittük – jön a válasz. A felhozatalt elnézve azonnal szembe tűnik, hogy a korábbi évekhez képest sokkal több a román népviselet – illetve az annak kinéző ruhák. Szőttesek, szögletes motívumokkal díszített fehér vászoningek, nadrágok. Korábban ilyesmi, bár akadt, jóval kevesebb. Kik veszik ezeket? – tudakozódunk az egyik magyar árustól, aki a Nyárád-mentéről hozott szemrevaló régi bútorokat, tányérokat. „Fiatalok főleg, a románoknál egyre nagyobb divat. Bukarestben és más városokban is látni fiatal lányokat, nőket, ebbe járnak munkába.” A szőttesek és egyéb régi textíliák kínálata ugyancsak megnőtt az előző évekhez képest. Fekete alapon hatalmas ciklámen rózsák, szögletes szirmaikkal libazöld és bugyikék csíkokkal keretezve, itt ez van minden régi ház falán vagy a takarókon. De attól, hogy mindenkinek van, még nyilván el lehet adni – ellenkező esetben nem cipelték volna ide.

Hatalmas cérnaerdő az egyik szétterített ponyván – egy Szilágy megyei rendszámú autó mellett kuporgó házaspár csak fekete cérnát hozott, abból viszont rengeteget. Na jó, van színes is, de jóval kevesebb. „Honnan van önöknek ennyi cérnájuk?” – próbálunk érdeklődni a felfoghatatlan mennyiségű cérnagurigáról. „Na és neked közöd hozzá?” – felel a temperamentumos hölgy. Annyit azért elárul, hogy a férje készíti a cérnagurigákat otthon egy géppel.

Szólsz, mi kell, és beszerzem”

Érdemes figyelni a standok mögött parkoló autók rendszámait is. Sok köztük a magyarországi, de nyugat-európai is akad. Épp egy magyarnál állunk meg régi fazekakat, köcsögöket, szódásüvegeket nézegetni, mert a stílusuk mintha elütne a megszokott kínálattól. A furgon rakodóterében szétterített ágynemű, rajta pihen az eladó.

Mi kell? Szóljál, hozok. Vagy eljössz hozzám a raktárba. Ott van minden

– mondja Szilveszter Jenő. Romániában született, de áttelepült Magyarországra, most Berettyóújfalu mellett él. „Felvidéki vagy? Most volt nálam az Erik. Elvitt egy csomó cuccot. Nem ismered az Eriket? Ilyen szőke gyerek.” Szabadkozunk óvatosan, hogy az emlegetett Erikkel még nem találkoztunk, vagy legalábbis nem emlékszünk rá. „Sokat vásárol nálam, máshol meg gondolom eladja. De két múzeumot is berendeznek most a bútorokból, amit tőlem vittek. Mondom, felhívsz, mi kell, beszerzem. Vagy megtalálod a raktárban.” Felírjuk a telefonszámát, és tovább ballagunk. Szól a zene, tűz a nap, kezd úgy tűnni, hogy minden standon ugyanazt látjuk. Pedig dehogy. A kétszázadik vonókés meg topor (románul a fejsze) után felfigyelünk egy régi családi fényképre, amelyről egy hattagú család figyel. Anyuka, apuka, három fiú, mindannyian öltönyben és nyakkendőben, valamint a legkisebb, egy kislány. „Wendel Studio 13. Ave. A. New York” – olvasható a bal alsó sarokban a felirat. „Nevyork 1912. december 8-án, Tek. Terentius úrnak” – írták a hátuljára tintaceruzával. Valószínűleg az amerikás rokonok küldhették haza, egy hagyatékból pedig előkerült. Pontosabban nem elő, hanem ide, a piacra.

A következő sátor alatt népes roma család, van náluk textil és kerámia is. „Tetszik a szőnyeg? Itt van egy hasonló, nézzed csak!” Átnézzük a tányérokat is, sok a régi korondi, a piros-fehér, a kék-fehér és a zöldes-barnás változatból is. Virágmintás ovális kerámiatálcák az 50-es évekből, hátuljukon a pecsét, Made in Romania. Ezek honnan vannak? „Egy étteremből selejtezték ki. Mi meg tasnádiak vagyunk, innen, Szatmárból. Gyere el hozzánk egyszer fürdőbe, van ott nekünk egy nagyon jó fürdő.”

Miután megígérjük, hogy egyszer megnézzük a tasnádi fürdőt, egy másik nagy sátorba tévedünk, az eladók Szatmárnémetiből jöttek. Festett és faragott bútorok, tükrök, képkeretek, az egykori paraszti élet használati tárgyai, fogasok, szinte minden van náluk, és semmi sem bóvli. „Fent vagyunk a Facebookon is, fényképezd le” – mutatja a fiatalasszony a mobilját. Antique Shop PetrAlex néven működnek. „Szólsz, mi kell, beszerzem, lefényképezem, megegyezünk, aztán át tudom adni mondjuk, Kolozsváron.” Járnak a kolozsvári Ószerre is, így hívják az állandó régiségpiacokat errefelé.

Szúrágta ereklyék

Több párbeszédből is hallani, hogy „minden milyen drága”. Bizony, Feketetón mindent drágábban adnak, mint az év során a helyi kisebb piacokon, hiszen ide rengeteg turista érkezik. Társaságunk egyik tagja az ortodox régiségeket böngészi. Ikonok, keresztek, egyházi csecsebecsék. Némelyik díszes régi fakeresztről talán jobb nem is tudni, honnan törték le. Mindenesetre ezek a legdrágábbak. Több száz, de több ezer lejt is elkérnek egy-egy darabért. Egy szétesőfélben levő apró fekete fakeresztről megkérdezzük, odaadnák-e öt lejért. „Öt lej, na persze! – fakad ki haragosan románul az árus. – Ez nejlonzacskó kerül öt lejbe, ami a székemen van! Öt lej, hát komolyan...” El is takarodunk, mert ebből üzlet nem lesz.

A sok szúette asztali fakereszt közt felbukkan néhány újszerű is. Ráadásul olcsóbbak. Valószínűleg az élelmes árusok rájöttek, hogy bizonyos vásárlóknak az is elég, ha házi készítésű, imitált ereklyét visznek haza. Legyártani nem áll sokból, és majdnem olyan, mint a régi. Ráadásul szú sincs benne. Innen is tudhatjuk, hogy nem eredeti. Sok szentképnek látszó tárgyról is kiderül, ha megnézzük a hátoldalát, hogy filctollal vagy vízfestékkel „egészítették ki.”

Ismét sok a nyugat-európai áru is. Banánosdobozokban lehet keresgélni köztük, jellemzően háztartási eszközökről van szó. A használt ruhaneműk és cipők nagy része is Nyugatról érkezik.

Plăcintă, puliszka, pacal

Lángos, kürtőskalács, vagy plăcintă illata árad a „kajás rész” felől, de valaki új piaci rést talált: hoztak presszókávégépet is. Aztán még egy plăcintă felirat, aztán még egy. Ennyire szeretik ezek a palacsintát? A plăcintă viszont nem a mi édes palacsintánk, inkább a lángossal mutat rokonságot. Sós sajttal töltve (plăcintă cu brânză), melegen fogyasztva jóformán kiváltja az ebédet, de így sem bírjuk megállni, hogy ne vegyünk belőle még egyet. Jó lesz az este hidegen is.

Húsmentes étel viszont a „komoly” sütödéknél nem igazán akad, hacsak nem a kézilabda méretű puliszkagolyók, szintén sajttal töltve. Egyszerű és régi pásztorétel, de úgy tűnik, itt is van keletje. Rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy a tocăniţă de burtă, vagyis pacalpörkölt irányába próbálunk elmozdulni, amely kerek tepsire rendezve, rövid szaftjában várakozik, köret nélkül. Puliszkával jó lesz. Kenyeret nem kér hozzá? Nézünk picit értetlenül. A puliszkához sokan esznek kenyeret, magyarázza a kommunikatív kasszás fiú. Inkább valami csípőset adhatna. Azt az asztal másik végén lehet kérni. Rendben. Vesztünkre a miccseket is ott sütötték, úgyhogy a végső keret a következőképp alakult: pacaltokány, egy méretes, rezgő puliszkatömb, darált húsból készült, parázson sült kolbászka, vagyis a miccs, hozzá csalamádéval töltött csípős almapaprika meg mustár. Itt már nem kérdezték meg, kérünk-e kenyeret, csak nyújtották szó nélkül. Nem is ellenkeztünk már.



Régi szabályok, új portékák

Ha valami megtetszik, érdemes azonnal megvenni, később ugyanis aligha keveredünk vissza ugyanarra a helyre, vagy csak nagy nehézségek árán – ez egy régi szabály a kezdő piaclátogatók számára. Így jártunk mi is egy szép keleti gyapjúszőnyeggel, amely bár nem volt kézzel csomózott, az iráni Yalameh szőnyegek mintáit idézte. Korán van még alkudni, gondoltuk délelőtt, fél négy körül viszont lecsapott a vásárra egy vihar, úgyhogy mindenki örült, ha vissza tudott időben futni az autójához. Az árusok a sátrak csöveibe kapaszkodva próbálták megakadályozni, hogy a szél felkapja a konstrukciót. Közben üvegek törtek, polcok dőltek, a sok értékes portéka pedig gyorsan visszakerült az autókba, vagy letakarták fóliával. Ezért is érdemes nagyon megnézni, mit veszünk egy ilyen piacon, az áru ugyanis sok viszontagságon van túl. A gyapjúszőnyeget meg inkább elfelejtettük.

Ismét megerősítést nyert, hogy a feketetói vásár is egyre változik. Bár szombaton és vasárnap már rendőrök irányították a faluba érkező és parkolni próbáló rengeteg autót. Kalapos Gábor cigányt most egyet sem láttunk, ez pedig egyértelmű csalódás. Terményekből szintén alig akadt, ezek viszont várhatóan az őszi, nagyobb vásáron kapnak majd szerepet. A régió megszokott kézműves termékeit (üstök, fazekak) is nagyítóval kellett keresni. Úgy tűnik, a fő csapásirány a külföldiek és a módosabbak számára a műkincs és a régiség, a kevésbé módos helyiek számára pedig a használt ruhák és cipők felfoghatatlan méretű kínálata. Végül is, ha azt nézzük, hogy egy piac kínálata mindig a vásárlók igényei szerint alakul, talán ez sem meglepetés.

A következő párbeszédet valamikor ebéd után csíptük el:

Itt ülünk egész héten a szemetünkben meg a szarunkban. Ezért?

Szerintem nincs igazad, fiam, amúgy meg akkor kitalálhatsz valami mást.

Érdekes

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/26. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?