Újra muzsikál a Tesla Sonatina

Egész pontosan Marek, akinek ötletes munkáira a Made by Forty Facebook-oldalon figyeltünk fel. Ez a régi rádió Prágából származik, meséli Marek. „A hobbimból fakadóan szívesen járok régiségpiacokra vagy régiségkereskedésekbe. Az egyik prágai antikváriumban szóba elegyedtem egy úrral, aki a hely tulajdonosa volt, és amikor megtudta, mivel foglalkozom, előhozott egy szétesett régi rádiót, hogy kezdjek vele valamit, mert számára már csak hulladék.”

Marek úgy döntött, hogy a rádiót nem pusztán rádióként újítja fel, hanem modern funkciókat is ad neki, hogy hangfalként is használhassák, az SD kártya-leolvasónak és a Bluetooth-vevőnek köszönhetően pedig lejátszóként is.

A munkafolyamat

1. Az alkatrészek megtisztítása. A nagyobb, bakelitből, műanyagból és üvegből készült részek kiporszívózása, zuhany alatti tisztítása, az apróbb, esetleg működőképes fém részek zsírtalanítása és manuális tisztítása.

2. A károsodott részek feltérképezése, a javításuk megtervezése (repedések, törések, hiányzó darabok).

3. Az új elektronika megtervezése, a szükséges új nyílások kifúrása.

4. Úgy döntöttem, integrált áramkört építek bele Bluetooth-vevővel, FM-rádióval, micro SD-kártyaleolvasóval és 3,5 milliméteres jack dugós csatlakozóval. Távirányítóval is lehet majd kezelni. Ezekkel minimálisan kell csak beavatkozni a rádió eredeti kinézetébe.

5. Mivel az áramkört nem köthetjük egyenesen a reproduktorra, közéjük egy megfelelő erősítőt is kellett választani.

6. Az eredeti rádiónak csak egy (mono) reproduktora volt, az újba már kettő (stereo) került.

7. Úgy döntöttem, hogy olyan erősítőt alkalmazok, amely egy potenciométerrel rendelkezik, mert ezt hozzá tudtam rendelni a gombhoz, amelyikkel a rádióadókat keresték eredetileg a megvilágított üveg számlapon.

8. A rádió testének javítása és alakítása. A repedések kigittelése, csiszolás durva, majd finom csiszolópapírral. Nyílás kialakítása oldalt a Bluetooth-tal ellátott integrált áramkör számára.

9. Az előlap javítása. Mivel az eredeti fehér műanyaglap több helyen eltört, ezeket a részeket fehér epoxidgittel kijavítottam, újraformáztam. A kijavított részeket a száradás után végső formájukra csiszoltam.

10. Festés. Új színnek egy extravagánsabb rezes-narancssárgát választottam, hogy vonzza a tekintetet. Mivel csak a bakelitdoboz került átfestésre, ügyeltem arra is, hogy az eredeti színben maradt részekkel is harmonizáljon. Az előlapot fehér gyöngyház festékkel fújtam le, a végén pedig lakkoztam, így kapott egy kis fényt.

11. Kiválasztottam a reproduktorokat eltakaró szövetanyagot. Az eredeti nem maradt fenn (ahogy a legtöbb régi rádió esetében nem marad meg, vagy elszakad). Bementem egy méteráruboltba, és megkérdeztem, vannak-e felesleges anyagdarabjaik, kvázi hulladékok, hát persze, hogy voltak.

12. Összeszerelés. Elsőként az elektronika került a dobozba, oldalról a rádióvevő a Bluetooth-tal, ahhoz kapcsolódik az erősítő, arra pedig a reproduktorok. Az egész elektronikának elég volt egy 12 V-os csatlakozó, ez működteti az egészet a hálózatból.

13. A kivágott szövetanyagot az előlapra ragasztottam, az előlapot pedig a rádió dobozára erősítettem. Visszakerültek az eredeti gombok is, majd az adókereső számlapot kötöttem össze az erősítő potenciométerével.

14. A végső teszt: kész a rádió.

„Általában mindegyik készülékbe külön elektronikát tervezek, mert egyrészt mindegyikbe más volt tervezve már gyárilag is, másrészt pedig igyekszem a lehető legkisebb mértékben beavatkozni a szerkezetbe és a vizuálba. Ez utóbbi vagy sikerül, vagy nem, néha jobban látható a beavatkozás, néha kevésbé. Ebben az esetben nem titkolt célom volt, hogy valamivel modernebb kinézetet kapjon a végeredmény, mint az eredeti volt” – teszi hozzá Marek. A Sonatina 315 A rádiókat 1959 és 1961 között gyártották.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/24. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene