Sztárunk: Lukács Sándor, a Vígszínház Kossuth-díjas művésze

Lukács Sándor

Kikötő című, nemrég megjelent, kilencedik verseskötete után Lukács Sándor, a Vígszínház Kossuth-díjas művésze ezekben a napokban is a költészetnek hódol. Ez idő tájt ugyanis nincsenek próbái. Új szerepben majd az évad második felében láthatja a közönség. Addig verseket ír, két és fél éves unokájával foglalkozik. Leo minden szava aranyat ér számára.

Örömmel tölti el, hogy pár hónapra nagyobb szabadságot kapott a színházától?

Minden szezon máshogy indul. Én az első két új darabba nem kerültem bele, így hosszú idő után úgy alakult, hogy tovább élvezhetem a szabadságot. De volt már példa erre is. Hirtelen egy régi történettel tudom alátámasztani. A nyolcvanas évek elején, életemben először az óceán túlsó partjára utaztunk a feleségemmel. Egy teljes hónapot töltöttünk New Yorkban. Az unokabátyám hívott meg bennünket, aki már nagyon régen kiment. Ez még a vasfüggöny időszaka volt. Ausztriába sem volt könnyű kijutni az útlevélmizéria miatt, nem még az Egyesült Államokba. A sorsnak hála mindketten megkaptuk a vízumot. New York még Amerikában is különleges hely. Varázsos világ. Ha valahol szabadság van, a szó jó értelmében liberalizmus, mindennek az elismerése, befogadása, többnyelvűség, többszínűség, akkor ott. Az utolsó tíz napon mégis alig vártam, hogy hazajöjjek.

Kínozta a honvágy?

A szabadság fővárosában voltunk egy KGST-országból, és mégis… siettettem a napokat, hogy megérkezzünk Budapestre! Hároméves volt a fiam, Máté. Annyira hiányzott, hogy elmondani nem tudom. A nagyszülők vigyáztak rá, gyakran beszéltünk telefonon, mégis hazahúzott hozzá a szívem. Az első mondatainál tartott. Alig vártam, hogy vele lehessek, az ölembe vehessem.

Ennyit ér a világszabadság!

És New York, Amerika kapuja! Mert minden relatív. Van, akinek a semmittevés jelenti a szabadságot, másvalakinek a hivatása, a munkája. Abban tud igazán feloldódni, olyan érzelmi állapotba kerülni, amit a civil életében nem tud elérni. Én nem szeretem, ha sok a szabad időm. Azt is megpróbálom hasznos tevékenységgel kitölteni. Az pedig nálam az írás. A versek.

Semmi több?

Kikapcsolódásként a könyvek, az olvasás és a polcaimon újra felfedezett gyönyörű, festészeti albumok. Rengeteg lelkifurdalást hív elő bennem a könyvtáram. Itt a sok kötet, amelyet még nem olvastam el! Sem időm, sem energiám nem volt rá.

Szeretném minden mulasztásomat bepótolni, de már most tudom, hogy életem végéig nem lesz rá módom. Kezembe került a minap egy Egry József-album. Legújabb verseskötetem, a Kikötő borítóját az ő alkotása ékesíti. Fantasztikus kollekciót fog egybe a könyv. Olyan szép, hogy mindennap belelapozok, nézegetem a képeket. Előzőleg Chagall-alkotásokat nézegettem, és született is ez alapján egy versem, A Napot utolérni címmel. Rájöttem, milyen csodálatos időtöltés ilyen albumokat böngészgetni. Egy-egy kép megindítja a fantáziámat, s egy másik műfajba tudom áttenni a képen megfogalmazott gondolatot. Most tehát ezzel is sokat foglalkozom.

Régi kedvtelése, a tenisz már a múlté?

Nem, dehogyis! Csak most egy kicsit bajban vagyok vele. Az unokámmal és a feleségemmel jöttünk egy forgalmas utcán. Leo ott totyogott mellettem. Hirtelen elektromos rollerrel közeledett felénk egy fiatal srác. A jobb kezemmel ösztönösen felkaptam Leót. Nem is történt baj, csak éppen megrándítottam a vállamat. Meg kell várnom, míg kimegy belőle a fájdalom. Tenisz helyett beiktattam a sétákat. Egyébként sem lehet állandóan az íróasztalnál ülni.

Hogyan szólítja Leo a nagypapáját?

Papának. A feleségemet meg mamának. Sokat bohóckodom neki. Vettem egy piros bohócorrot, s ha jön, azzal fogadom. Olyankor nagyokat nevet. Meséltem neki a régi Csinn-Bumm cirkuszról. Azóta sokszor vagyok Csinn-Bumm papa.

A futás vagy az úszás nem szerepel a napi programjában?

Futni sosem szerettem. Csodálom a futókat. A maratonfutók előtt le is borulok. Szerintem mazochizmus a futás. Úszni csak nyáron szoktam, természetes vizekben. Uszodába nem járok. Spanyolországban sokat úsztam a nyáron.

Onnan is hazahúzta a szíve?

Két hét vagy tíz nap szabadság egészen más, mint az egy hónapos távollét. Mivel nyári gyerek vagyok, július 21-én születtem, a Rák és az Oroszlán határán, sem az ősz, sem a tél nem áll igazán közel hozzám.

Az ősz színeit természetesen én is szeretem, pompáját elismerem. Ha kellemes az idő, elviselhető a hőmérséklet, és elég felvenni egy zakót vagy egy könnyű kis kabátot, akkor szívesen barangolok a szabadban. Hasznos oldala is van az ősznek, tudom. A szüretet mindig szerettem. Gyerekkoromban, Miskolcon, a Kerekhegyen volt nagyapámék szőlője. Sok időt töltöttem ott velük. Már nagyobbacska fiú voltam, cipeltem a hátamon a megrakott puttonyt. Lépdeltem felfelé a meredek dombon. Menjen csak, mondták az öregek, erősödnek a lábai. És jól megpakolták szőlővel a puttonyomat.

Emlékszem, azokon a napokon mindig jól aludtam. A szüret hangulata is megmaradt bennem. Mindenki vidám volt. Bográcsban rotyogott az étel. Télen, a Bükk tövében gyönyörű, havas tájakon jártam. Vittek magukkal a szüleim. Lillafüreden befagyott a vízesés, rásütött a nap, a csillogó jégdarabok zúdultak lefelé a sziklafalon. Szép volt. Festői. De ha választhatok, akkor a tavasz és a nyár az én évszakom.

A versírásban sem inspirálja az ősz? Több időt tölt bent, négy fal között, szárnyalnak a gondolatai…

Ez nem évszakfüggő. Nem állítom, hogy az írás mindentől független, de az élmények kintről jönnek, és úgy változnak át belső képekké, amelyeket aztán szavakkal papírra vetek. Nincs olyan, hogy nyáron vagy ősszel többet írok. De az évszakok jegyei, színei, hangulatai, intimitásai mind bekerülnek a versekbe.

És a reggelek? Hánykor indul a napja?

Mostanában kezdek korábban kelni. Régebben, ha nem volt dolgom, vagy nem kellett próbára menni, tízig, fél tizenegyig is aludtam. Főleg az éjszakai forgatások után, amelyeket fiatalon én is nagyon szerettem. Azok mindig valamilyen nagy kalanddal, élménnyel jártak. Kondícióval is bírtam egészen hajnalig. Másfél órás alvás után mentem a tízes próbára. Kora délután elkezdtem álmosodni, majd leragadt a szemem, de háromkor rádiófelvételem volt, össze kellett raknom magamat. Vártak a versek és a hangjátékok. Ha maradt még egy kis idő, az esti előadás előtt lehetett aludni egy órát az öltözőben. Ma már ez koránt sincs így. Gyűlölöm az éjszakai munkát. Csak a legvégsőbb esetben vállalom el. Akkor is szólok, hogy egy-két óránál tovább nem bírom, és nem is szeretem csinálni. Éjfél előtt mindenképpen ágyban akarok lenni. Általában tíz-tizenegy órakor szoktam lefeküdni. Előadás után sietek haza.

Az elalvás megy nehezebben vagy az alvás?

Gyorsan elalszom, de gyakran felébredek. Az már boldogság, ha éjszaka csak kétszer nyitom ki a szemem.

Jó közérzetéhez mire van szüksége?

Elsődleges az egészségi állapotom. Az az alaphelyzet. Hogy ne legyek meghűlve, és ne ingadozzon a testhőmérsékletem. És hogy kipihent vagyok-e? Ebéd után, ha csak tehetem, ledőlök egy órára. Ott hozom be a kettétört éjszakát. Apám is mindig lefeküdt ebéd után. Egészséges, szokta mondani. Régen nem is gondoltam erre. Most már igen. Ha délelőtt ráérek, rendet rakok az egész házban. Szeretek nyugodtan, ízlésem szerint reggelizni. A legtöbbször már este, lefekvés előtt kikészítem a reggelihez szükséges eszközöket, a teáscsészét, a kefires poharat, a kistányért.

Ennyire pedáns?

Ebben igen. Egyébként nem mindenben.

Ingét, nadrágját, zakóját is kikészíti másnapra?

Azt nem.

Netán a felesége?

Nem, ő sem. A ruhadarabok kiválasztásában teljesen független vagyok. Mari mindent rám bíz. Olyan persze előfordul, hogy azt mondja, ezt most ne! Kicsit vitatkozunk, de a végén hallgatok rá.

Kifinomult ízlését az ingei is tükrözik.

Az ingeim! A kék és a fehér különböző változatait szeretem.

Ebben az évben töltötte be a hetvenötöt. Könnyebben megélte, mint a hatvanötöt?

A legkomolyabban mondom, nem is emlékszem, hogyan éltem meg a hatvanötöt. Nem tudom, milyen érzések kavarogtak bennem. A hetvenöt egy kicsit elgondolkoztatott. Egyre inkább próbálom magam rávezetni arra, hogy minél közelebbi terveim legyenek. Hogy a holnap mindig fontosabb legyen, mint a holnapután. Évekre előre már nem is gondolok. Talán csak egy vonatkozásban. Szeretném megérni, hogy Leo fiatal felnőtté váljon. De élni csak addig szeretnék, amíg tudok mozogni, jönni-menni, és nem négykézláb. Ne legyek kiszolgáltatva soha, senkinek.

Mennyire tart a nyolcvanöttől?

Az még tíz év. Ki tudja, mi lesz addig? Érjük meg! Az egészségemre, az étkezésemre nagyon odafigyelek. Már nem eszünk olyan ételeket, amelyek megterhelnék a gyomrunkat. De a szellem kedélye is rengeteget jelent. Hogy megmaradjon a humorod, ne veszítsd el az optimizmusod. Bár, ha körülnézek… borzasztó, amit látok! Nem tudom megállni, hogy ne figyeljek oda a hírekre. Mazochista módon megnézem a híradót, és csak dühöngök, zsörtölődöm. Egyelőre ugyan nem úgy fest a dolog, én mégis reménykedem, hogy gyorsan véget ér ez a szörnyű politikai-gazdasági helyzet. Az a baj, hogy ilyenkor háttérbe szorul a művészet. Nem lesz olyan lényeges. Nem az lesz a központi kérdés, hogy láttad-e ezt vagy azt a színházi előadást, hanem hogy meg tudod-e venni azokat az alapvető dolgokat, amelyek a normális életvitelhez elengedhetetlenül fontosak. Rettenetes helyzetben a világ.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/50. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?