Január 29-én, a világ legnagyobb segédkutya-kiképző iskolájának születési dátumán ünnepeljük a vakvezető kutyák világnapját.
Bár segédkutyák a történelem során többször is felbukkantak, ma ismert formájukban a vakvezető kutyákat először a világháborúk sérült veteránjai mellé rendelték ki. Dorothy Harrison Eustis, egy amerikai kutyatenyésztő még 1927-ben írt egy németországi segédkutya-kiállításról, melyben az első világháború veteránjai számára kiképzett egyedeket állítottak ki. A kutyák dolga az volt, hogy gazdáik helyett lássanak vagy halljanak. Amikor egy amerikai háborús veterán, Morris Frank elolvasta Eustis beszámolóját, levelet írt neki, melyben megkérte, hogy segítsen kiképezni egy vakvezető kutyát a számára. Frank és Eustis találkoztak, majd nem sokkal később Frank már a saját vakvezető kutyájával, Buddyval tért haza az Egyesült Államokba, ahol kitörő médiavisszhang fogadta kettejüket.
A két személy később együtt alapította a See-Eye nevű, vakvazetőkutya-képző iskolát, mely napjainkban is a világ legnagyobb ilyen létesítménye. A See-Eye január 29-ei létrejöttének állít emléket a vakvezető kutyák világnapja is, amikor lehetőségünk nyílik értékelni ezen rendkívül hasznos állatokat, akik szigorú és komplex kiképzésen mennek át. Pár éve médiaszenzációvá vált többek közt egy kiszivárgott felvétel arról, ahogy a kutyákat a színházi etikettre tanították úgy, hogy végig kellett ülniük egy musicaldarabot, melyet csak nekik adtak elő.
(nationaltoday)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.