Sprituális tanács: Útvesztő vagy menedék?

A kifejezés nevében benne van a lényeg: az a hely, helyzet, ami számunkra kényelmes. A hely itt elsősorban nem egy adott térbeli helyre utal, hanem egy lélek- és tudatállapotra, érzelmi hatásra, burokra, amit jól ismerünk és megszoktunk. Mindennapjaink menedéket és biztonságot adó rutin területe ez. És ahány ember, annyiféle hasznos vagy haszontalan rutinok működtette komfortzóna létezik.

Az alapok és a rutin természete

A komfortzóna alapjait, jellemzőit, jelentőségét, értékeit és határait gyerekkorunkban alakítják ki azok a családi, kulturális, vallási, anyanyelvi környezetek, ahol felnövünk.

Az vagy, amit megeszel. Az vagy, amit gondolsz. Biztos ismerősen csenghet ez a két szlogen. Ez mind igaz, de a cselekvés az, ami végül rávezet minket egy adott útra. Mégpedig a mindennap végzett, rendszeres cselekvés, amihez gondolkodni sem kell, mert anélkül is létrejön... Na ez a rutin. A komfortzóna szereti a rutint, akkor is, ha az a rutin nem jó, ha akadály, gát, romboló függőség. Ismeri. Ezért kedveli. A legnagyobb csapda lehet, mert a rossz rutin is tűnhet biztonságosnak és igaznak, pusztán attól, hogy már ismerjük.

Biztonsági területünk elemei

A család hit és értékrendszere, szokásai, mentális állapota, feldolgozatlan traumái, gondolati sémái, hagyományai, de legfőképpen az édesanya szeretetnyelve az, ami leginkább meghatározza, milyen lesz a számunkra biztonságot adó zóna. Ez a terület nagyon sok összetevőből áll, de leginkább különböző, számunkra ismerős érzések azok, amiket egy adott helyzetben, emberben felismerünk. A felismerés pillanata az, amelyben azonnal megszületik a biztonságot adó nyugalom érzése, és a komfortzónánk azonnal védőbástyaként mellénk áll. Az üzenet egyértelmű. Itt jó helyen vagyok, mert ezt ismerem, rutinosan tudom kezelni, nem eshet bajom.

A család mellett az elvégzett iskolák, tanfolyamok azok, ahol megkapjuk a komfortzónánk következő biztonságot nyújtó elemét, az általános és a speciális szaktudást, nyelvtudást. Amiben van gyakorlatom, magas szintű tudásom, az számomra biztonságot ad.

A harmadik elem a megfelelő önismeret és élettapasztalat, ami egy újabb biztonságos kapaszkodót jelenthet, bár amíg nem térképezzük fel a családi hitrendszereinket, és nem kezdjük el feldolgozni a traumáinkat addig a fejlődés és haladás illúziójában tekereghetünk hosszú évtizedeken át.

A negyedik elem és a komfortzóna legkedvesebb gyereke – a rutin. És itt nem csak a reggeli, esti, szakmai vagy arcápolási rutinra gondolok. Hanem mindenre. Mert az életben mindennek lehet rutinja, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy van is. Rutinja van például annak, ahogyan tanulunk, konfliktusokat kezelünk, párt választunk, udvarolunk vagy épp a bókokat fogadjuk, ahogyan vásárolunk, szerelembe esünk, gyereket nevelünk. De van a pihenésünknek, a szerelmi, párkapcsolati életünknek is rutinja. Szeretjük a rutinokat, és képesek vagyunk a végletekig ragaszkodni hozzájuk.
 

A komfortzóna egy olyan csigaház, amely tudatosság nélkül útvesztővé válik...

A változás érzésből indul

A legtöbben megvárják, hogy az élet a maga igen kegyetlen és kijózanító módján kirúgja őket a kényelmes fotelből, ahol addig ücsörögtek és naponta ismételték ugyanazt, ugyanúgy gondolatban, cselekvésben, érzésekben, kommunikációban és elfojtásokban. A rutin a legveszélyesebb dolog lehet, pláne, ha kizárólag romboló függőségekből, destruktív gondolatokat támogató szokásokból áll. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy minden jó rutin, ami egyszer egy meghatározott ideig hasznos volt számunkra, nem öröklétű. Minden rutinnak lejár egyszer az ideje. Vagy mi mondunk neki búcsút, vagy külső körülmények kényszerítenek rá.

A legjobb, ha egyikhez sem ragaszkodsz, és időről időre felülvizsgálod magad, a szokásaid. Megnézed, mely rutinnak járt le az ideje, és szép lassan transzformálod. Valami mássá teszed azt, ami számodra már energiát vesztett, és rugalmasan olyanná alakítod, hogy motivációt, erőt és lendületet adjon. Legjobb, ha ezt saját elhatározásból indítod el, ha nem várod meg, amíg egy külső körülmény, ember, helyzet vagy egy erős negatív, romboló érzelmi hatás kényszerít rá.

A traumák és a komfortzóna

Hogy miként jön ide a trauma? Minden lelki, érzelmi, fizikai sérülés, amit kora gyermekkorunkban szereztünk, nyomot hagy bennünk, és ez a régi, feldolgozatlan sérülés akkor fog a legjobban fájni, amikor valaki egy szóval, gesztussal, tettel vagy bármi mással emlékezet arra, ami történt. Családi és szerelmi kapcsolataink remekül tudják ezt a traumagombot a legkülönbözőbb módokon és időben megnyomni. Az érzés, amit újra átélünk, csak más szereplőkkel, más időben, egyszerre ismerős, komfortzónaélményt ad, ugyanakkor azonnal kibillent a lelki egyensúlyunkból, és a komfortzónán kívülre dob. Amíg a trauma nincs feldolgozva, addig a trauma rutinja az, ami ilyenkor válaszol a sérelemre, az a rutin, amit a komfortzónánk vélt biztonságából, örökölt családi hitrendszerekkel karöltve működtetünk.

Egy rutin, ami azt üzeni, hogy bántanak, védd magad, támadj vissza, magyarázd ki, húzódj vissza vagy menekülj el. Amikor a traumát megértettük, feldolgoztuk, megbocsátottuk a sérelmeinket, már nem lesz szükségünk a trauma rutinjára, mert az a bátorság, erő, önszeretet, amivel ezt a gyógyulási folyamatot végigvittük, tudatosságot és új rutint teremt. Ez a rutin pedig nem más, mint hogy kapcsolódunk a Forrás energiához, Felsőbb Énünkhöz, és meghalljuk a Belső Gyermekünk hangját. Ez az új rutin az ítélkezésmentes megfigyelés, az éberség, a nyitottság, a rugalmasság és a tiszta tudat rutinja lesz.

Montorffy Nicolette Letti

coach, spirituális tanácsadó