Egykor az iparosodás, a fejlődés hazai szimbólumait jelentették, napjainkban szánni való maradványok, amelyek egyszerre töltenek el büszkeséggel és sajnálattal, valamint reménnyel, hogy lehet még egyszer belőlük valami. Ha más nem, legalább turistalátványosság. Régióink rengeteg elfeledett ipari létesítményt rejtenek, érdemes őket felkeresni.
Az Etelka kohó
A Rozsnyói járásban, Alsósajó községben (pontosabban a hozzá tartozó, Gócs irányában elterülő bányatelepen) találjuk Felső-Gömör egyik legérdekesebb ipari emlékét, az Etelka kohót. A vaskohászat egyik legmodernebb hazai üzemét Andrássy Manó gróf építtette 1867-ben, és édesanyja nevét adta neki. Nagyolvasztó kemencéje 11 méter magas, és 60 köbméteres űrtartalmú. Fénykorában, a 19. század utolsó évtizedeiben az egyik legjövedelmezőbb ipari létesítmény volt Magyarországon, 1907-től azonban már nem üzemelt. A körülötte eredetileg álló létesítményekből nem sok maradt, az Etelka megőrzését is megnehezítette, hogy magántulajdonban van, a megmentésével civil szervezetek próbálkoznak.
A rózsahegyi mészégető
Rózsahegy Fehérpatak városrészében találjuk az országban megmaradt kevés mészégető üzem egyikét. A két hatalmas téglakéményt nem lehet szem elől téveszteni. Az épület fiatalabb, mint hinnénk, az 1940-es évek elején építette a Floch család. Nem sokáig volt a tulajdonukban, mert 1953-ban államosították, és a litvaillói (Lietavská Lúčka) cementgyárhoz csapták. A 70-es évek végén fejezte be a termelést, azóta volt benne raktár, parkettagyár, és bár magántulajdonban van, ötletre és befektetőre vár, állaga egyre romlik.
A szirki nagyolvasztó
Gömör másik híres ipari zarándokhelye, immár a Nagyrőcei járásban. A szirki Vashegy rendkívül gazdag vasércben, így már a középkorban is elsősorban a bányászat tartotta el a helyi lakosságot. Később, a 19. század második felétől létesült a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű egyik fontos telepe, magát a kemencét 1874–75-ben építették. A századfordulóra elavulttá vált, 1903-ban olvasztottak benne utoljára. Bár az idő foga kikezdte, a 4 × 4 méteres alapon kőből épült, 14 méter magas építmény statikailag kifogástalan állapotban van (Červeňany településrészben kell keresni).
Az oroszkai cukorgyár
Oroszkán keresztülhaladva azonnal szembetűnik az egykori cukorgyár kiterjedt, pusztuló épületegyüttese, a hozzá tartozó tisztviselői házakkal, munkásotthonokkal együtt. A Garamvölgyi Czukorgyár Rt.-t 1893-ban alapították, fénykorában ezernél is több embernek adott munkát. A több mint ötven hektáron elterülő üzem saját iparvasúttal rendelkezett, ennek maradványai ma is láthatóak a falut átszelő úttesten. A gyár alig élte túl Csehszlovákiát: 1993-ban állami likvidációba került, és megszűnt, azóta nagyrészt elhagyatottan áll.
A pozsonyi Dimitrovka
„De a reggel eljön újra, s beindul a Dimitrovka”, énekelte Hobo a Ghymessel kiadott közös albumán. Ami a Dimitrovkát illeti, már aligha indul be. Az 1873-ban, Pozsony külvárosán túl alapított Dynamit Nobel vegyi üzem helyén és a szomszédságában működött utódvállalatok közül az Istrochemben még folyik a termelés, bár a korábbinál jóval kisebb területen. A szocializmusban a bolgár kommunista politikus, későbbi miniszterelnök Georgi Dimitrov nevével működő vegyi üzem területe ma is erősen szennyezett, nem is látogatható. Aki mégis kíváncsi rá, a Récsei és a Szőllősi út közt keresgélhet megrongálódott kerítésrészeket, vagy a Szenc irányába közlekedő vonatokból láthatja a századforduló hangulatát idéző, téglából épült régi gyárépületeket.
Érdekes
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/20. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.