Ötévesen játszott Csajkovszkij leghíresebb balettjében a legifjabb diótörő

Épp aludt, amikor megérkeztünk, így elsőként a délutáni pihenő fontosságáról esett szó: egy ötévesnek még sokat jelent, különösen, ha ez a bizonyos ötéves Csajkovszkij leghíresebb balettjének szereposztásában élt több mint egy hónapig, majd a félévi vizsgákon is kiválóan, dicsérettel teljesített. Nyeste Dorottya Terézia esetében felesleges arról beszélni, hogy gyorsan vagy hamar érte volna el a sikert, hiszen ez életkorából adódó evidencia.

A zene és a tánc iránti szeretete az első lehetséges alkalmakkor egyértelművé vált, tudtuk meg ottjártunkkor a nagymamától, a lévai Vykukel Teréz doktornőtől.

Már kétéves korában azt tapasztaltuk, hogy amint komolyzenét hallott, táncra perdült. Azt gondoltuk, hogy majd háromévesen, amikor óvodába indul, lesz lehetőség balettkörbe járnia, és kiélheti ezt a szenvedélyét. Csakhogy odáig érkezve kiderült, hogy szakkörre csak négyéves kor felett van lehetőség. Ekkor keresett az édesapja egy balettos foglalkozást, ahol rögtön az 5-6 évesek közé sorolták

– idézi fel a nagymama Dorottya kezdeti lépéseit a balett világában. Pontosan Dorottya ötödik születésnapján érkezett az üzenet, hogy sikerült, felvették a Nemzeti Balettba.

Akkor elkezdődött, amit én úgy hívok, hogy katonaélet: szigorú rend és beosztás, minden kedd és csütörtök délután próba. Az alapképzés hároméves, és általában, aki jól teljesít, az ennek a végén színpadra állhat. Dorottyát azonban a felvétel után egy hónappal beosztották A diótörőbe.

Kétségek és feldolgozás

A nagymama és az édesanya is többször említi a felnőtti felelősség kérdését, hiszen a folyamatos szereplés időszakában fokozottan szembesültek az ezzel kapcsolatos dilemmákkal. Megtudtuk, hogy Dorottya napi rendszerességgel játssza el otthon a balettpróbák történéseit, amit feldolgozásként értelmeznek, és arra is külön ügyeltek, hogy kikapcsolódásra és játékra is jusson idő. „Eltökélt és felelősségtudó, már olyat is hallottam tőle, hogy teljesítenie kell bizonyos követelményeket. Féltem a gyerekem, de odafigyelünk rá, és mondjuk is neki: nincs olyan, hogy valamit feltétlenül kell.” Mindenesetre úszik is, és ezen a téren már négyévesen ért el eredményeket – hajtja az akarat.

A támogatásból pedig a szülők mellett a nagymama, aki a szlovákiai vasúti egészségügyben dolgozik, bőven kiveszi a részét, igyekszik akár hetente kétszer is Budapestre utazni. Az előadások közül négyen volt jelen, de bevallása szerint akár mind a tizenöt szereplést végigülte volna. „Életre szóló élmény volt a produkció. Ami pedig az ő szemszögét illeti: a második felvonásban szerepelt Dorottya, de előadás előtt egy órával ott kell lenni, és akár el is lehet hozni a szereplés után.”

A legifjabb diótörrőről, Nyeste Dorottya Teréziáról szóló riportunk teljes egészében az alábbi linken olvasható.