Kép Unsplash
Kétévnyi bezártság és megszorítás után érthető, ha a legtöbb ember legszívesebben otthon sem lenne egész nyáron. Ám két kirándulás között, azokon a bizonyos nyári estéken, amikor épp elég meleg van ahhoz, hogy ne tudjunk nyugodtan aludni, keresve sem találnánk a tücsökciripelés mellé jobb társaságot egy-egy remek filmnél.
Szerencsére számtalan olyan létezik, amely nem szakítja meg az üdüléshullámunkat, hanem megfelelően adagolva még hozzá is tesz a hangulatvilágához. Íme, pár ajánlat azok számára, akik szívesen filmeznek a nyári hőségben, de nem akarják századszorra is elindítani a Mamma Mia!-t.
● 500 nap nyár
Ha jön a nyár, akkor jön a szerelem, ha pedig jön a szerelem, akkor előbb-utóbb jön a bánat is. Ha ugyanis ez az évszak a románcé, akkor a szívfájdalom is hozzátartozik. Mindezt lazán és stílusosan foglalja filmtekercsbe az 500 nap nyár című romantikus komédia. A történetet nem is írhatnánk le jobban, mint ahogy azt a poszter teszi: „Fiú és lány találkozik. A fiú szerelmes lesz. A lány nem.” Marc Webb pikáns, mégis bájos szerelmi története talán a modern kor egyik legjobbja, ugyanis a kapcsolatok ártatlan játékossága mellett megragadja azok sajátos, az érintettek számára mindig bolygóméretűnek tűnő tragédiáját is. Joseph Gordon-Levitt és Zooey Deschanel között izzik a kémia, akár a friss piña colada a napsütésben, a rendező kifejezetten kreatív vizuális megoldásai pedig helyet adnak nevetésnek és sírásnak egyaránt. Olyan film ez, ami után egy kicsit elnézőbbek leszünk egymással, hiszen felismerhető benne az érzelmek eredendő átláthatatlansága, de az a jól körülírható, magányos bánat is, ami gyakran éppen úgy részét képezi a reményteli nyári éjszakáknak. Egy vérbeli 21. századi románc, ami csupán annyira veszi magát komolyan, hogy minden pillanatában őszintének érződjön. És mivel őszinte, természetesen fennáll a lehetősége, hogy egy kicsit fájni fog.
● Luca
Aki az efféle lélekbányászatot átugraná, és inkább az évszak gyermeki varázsát élné újra, amikor még minden nyári reggelen a kaland, a rejtély és az egyszeri barátok hívó szava keltette, annak szívből ajánlom a Pixar stúdió tavalyi animációs filmjét, a Lucát. A történet egy, az olasz Riviéra melletti fiktív kisvárosban játszódik, tehát az üdülős hangulat már eleve adott, ezt azonban még megfűszerezi a Pixartól ismert allegórikus fantáziavilágok egyike. Főszereplőnk ugyanis egy fiatal tengeri szörny, aki a parton emberi testet öltve különös barátságot köt egy másik víziszörnnyel, valamint egy helyi lánnyal. A trió célja megnyerni a városi vetélkedő fődíját, egy vadonatúj Vespa motrot. A szelíd, ám a főszereplők számára mégis életre-halálra törekvő tétek remekül idézik meg a gyermekkor állandóan maximumon pörgő intenzitását, a fülbemászó zene és a gyönyörű trópusi képek kavalkádjában pedig még a legbegyöpösödöttebb nézők is a bőrükön érzik majd a tengerparti szellő sugallatát. A Luca ugyan nem szolgál a Pixartól megszokott mély, egzisztenciális kérdéseket boncolgató, könnyfakasztó jelenetekkel, sokkal inkább egy nosztalgikus, gyermeteg utazásra invitál egy olyan világba, ahol az élet még a négy falon kívül, digitális interferencia nélkül zajlik. Filmbe öltött olaszországi kiruccanás egy csapatnyi szerethető figurával, ami csodálatos alternatív program lehet az egész családnak.
● A cápa
A lazulás mellett a kockázat és az izgalom is kéz a kézben jár minden emlékezetes nyárral, így érthető, ha két könnyedebb filmélmény után valaki erősebb kosztra vágyik: például horrorra. És hogy a szörnyek elől való nagy menekülésben a forró hangulat se vesszen el, kapcsoljuk be azonnal a legnagyobbak egyikét, Steven Spielberg A cápa című remekművét. Igen, egy olyan filmet, amit valószínűleg mindenki ismer, ám éppen ezért élek a gyanúval, hogy sokan úgy érzik, eleget hallanak róla ahhoz, hogy megnézniük már ne kelljen. Pedig a mester klasszikusa egy strandot terrorizáló fehér cápáról a mai napig páratlanul szórakoztató, ikonikus élmény. John Williams feszült zenéje már-már csárdást jár a közönség idegrendszerén, ahogy megidézi minden strandoló legnagyobb rémálmát, majd fordulatot fordulatra halmozva kovácsolja az élményt olyan óceáni kalanddá, mely még 2022-ben is hiánypótló. Mindeközben pedig Spielberg a társadalomnak sem fél egyet-kettőt odarúgni, hiszen a cinikus, az emberéletet pusztán számokban mérő parktulajdonosban ráismerhetünk a modern nyarak egyik legnagyobb ellenségére: a kapitalizmusra. A cápa tehát különösen ajánlott azoknak, akik anyagi vagy logisztikai okokból kényszerültek a négy fal közé, hiszen a napsütés és a visítozó fürdőzők mellett egy kis rendszerkritikával is olthatják a szomjukat.
● A család kicsi kincse
Aki a cinizmust megőrizné, ám szívesebben látná kevesebb vérrel tálalva, az keresve sem talál majd megfelelőbb alanyt a filmestjéhez A család kicsi kincse című 2006-os fekete komédiánál. A tengert hátrahagyva sokkal rendhagyóbb módon, egy összcsaládi autótúrán keresztül közelítünk a nyári kiruccanások kaotikus világa felé. Az Oscar-díjas forgatókönyv egy különc személyiségekkel megpakolt amerikai családot követ, amely kétségbeesetten próbálja eljuttatni Olive-ot, „a család kicsi kincsét” egy állami gyermekszépségversenyre. A kifogástalan színészi alakításoknak köszönhetően a néző maga is úgy érzi, mintha a kanapéból egyenesen a filmbéli furgonba rántanák, ahol aztán eggyé válik a szétesőben lévő, idegösszeomlás szélén egyensúlyozó családtagokkal. A groteszk, akadályokban gazdag út során nincs híja a nyári kalandok elmaradhatatlan elemének, a drámának sem, hiszen a számtalan veszekedés és személyiségformáló fordulat mellett egy ponton még a halál is felüti a fejét. Az abszurditások kereszttüzében rengeteg pillanat jut azoknak a különleges, bensőséges pillanatoknak is, melyek miatt igazán megéri megosztani az időnket más emberekkel. Egy biztos, ettől a túrától senki nem azt kapja majd, amire számít, és mi ez, ha nem az emlékezetes spontán kiruccanások legfontosabb fűszere?
● Szemet szemért
Adott tehát egy szerelmi történet, egy animációs film, egy horror és egy fekete komédia. Valakiket egyelőre még nem vettünk figyelembe. Nem gondoltunk azokra, akik nyáron is komor tekintettel, behúzott függönnyel, szobahőmérsékletű sörrel múlatják az időt, a lehető legkevesebb tudomást véve a kint bulizó tömegekről. Azokra, akik számára a nyári eufória pusztán eltereli a figyelmet a társadalom szekerének törött kerekeiről, melyek ebben az évszakban is éppen úgy recsegnek. Az efféle házi filozófusoknak sincs okuk pánikra, hiszen Spike Lee legendás tragikomédiája, a Szemet szemért egyenesen nekik készült. A történet Brooklyn utcáira pottyant minket, ahol a helyi gettóban egyenes arányban hatalmasodik el a hőség és a kisebbségek közti feszültség, hogy végül egy sorsfordító lázongás képében egy nemzet minden elfojtott szorongása és dühe a felszínre törjön. Lee filmjében együtt jár a nyári kánikula mámora a modern amerikai berendezkedés minden kudarcával, és az utóbbi két évben felgyülemlett frusztrációink után valószínűleg kivételes katarzist idéz majd elő végigkövetni ezt a kétórás kontrollált káoszt. Hiszen a nyári világjárás nem lehet pusztán menekülés, éppen úgy szólnia kell a nyitottságról és a megértésről is.
Érdekes
Ha egy lustább éjszakán a lassan kihűlő grillsütő mellett unatkoznátok, ne feledjétek, hogy film film hátán sorakozik, hogy valamit adhasson a nyaratokhoz, és talán már az imént felsorolt öt alkotás is elég ahhoz, hogy az üdüléseiteket egy egészséges és változatos kultúrdiétával is kiegészíthessétek. Mire mindegyikkel végeztek (és főleg mire meg is emésztitek őket), már hullanak is a levelek, ti pedig azon kapjátok magatokat, hogy a munka és iskola mellett már azon aggódtok, vajon mit nézzetek idén a Grincs helyett. De ez a kérdés már egy fagyosabb időszakban lesz megválaszolva!
Szöveg Kulcsár Gábor
Kép Archívum
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/23. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.