Oké, ha nem oké …de ne hagyd, hogy elfajuljon!

Na meg a klímakatasztrófa is a nyakunkon. Egy ilyen időszakban nem csoda, ha még az alapból stabil, vidám beállítottságú emberek is megtörnek kicsit. Hát még a fiatalok. A csapból is az folyik, hogy az iskolás évek a felhőtlen élményeket jelentik… Meg hogy sosem lesz már olyan jó, mint a sulis időszakban, és ezek a legszebb évek. Hát köszi. Online nem olyan mókás a dolog. Nyugi, ez nem egy újabb járványról papolós írás lesz, de megkerülhetetlen, hogy így kezdjek bele a mondandómba.

Hogy vagy? De tényleg!

A pszichiátriák tele vannak fiatal páciensekkel. Rengetegen szorulnak lelki támogatásra, akár gyógyszeres kezelésre. A világjárvány egy kollektív trauma. Mindannyiunkat érint. Az ilyen események rengeteg mentális betegség kialakulásáért felelősek. Minden kicsúszott a talpunk alól, ami eddig biztos volt. Gondoljunk csak bele, hónapokig azt sulykolták belénk, hogy maradjunk otthon, ne menjünk ki, mert az rossz és veszélyes. Ne érintkezzünk másokkal, kerüljük a tömeget, szórakozóhelyeket. Nem lehetett múzeumokba, galériákba járni, de sportközpontokba, szépségszalonokba sem. Tudjátok, hogyan lehet a kollektív traumákat feldolgozni? Úgy, hogy beszélünk róluk. Mifelénk bevett dolog eltussolni, bagatellizálni a problémáinkat, fájdalmunkat, a minket érő traumatikus eseményeket. Pedig a regenerálódás első lépése, ha elfogadjuk, hogy rossz, hogy fáj.

Mikor válaszoltál utoljára őszintén arra a kérdésre, hogy hogy vagy? Persze, az öreg néninek, aki a boltban leszólított, hogy ismerte a dédit, és kérdezgeti, hogy vagy, nem kell mindent elmondani, de olyanoknak, akik fontosak neked, akik hasonló cipőben járhatnak, mint te, érdemes beszélni az érzéseidről. Snasszul hangzik, de tényleg működik. Ha épp elkap a pánik, a szorongás, nagyon jót tehet, ha felhívunk valakit, ha írunk valakinek. Könnyen kiderülhet, hogy ugyanolyan problémáik vannak, mint nekünk, vagy legalábbis megértő fülekre találhatunk. Az első lépés, hogy jobban legyünk, ha kimondjuk, megfogalmazzuk, hogy valami nem oké. És oké, hogy nem oké, de ne hagyjuk, hogy maga alá temessen a szürkeség, vagy ahogy az egyik animációs sorozatban ábrázolták a depressziót: a nagy lila macska. Egyébként ez is jót tehet, vagyis, hogy a problémád megpróbálod vizualizálni. A nagy lila macska például ráfekszik az emberre, arra kényszeríti, hogy húzza be az ablakon a sötétítőt, feküdjön napközben is ágyban, nézzen sorozatokat, takarózzon be. Az örvény, ami lefelé húz, szintén egy jó vizualizáció lehet. De ne hagyjuk, se azt, hogy ránk feküdjenek, se azt, hogy lehúzzanak. Akár le is rajzolhatod.

A közösségi média rossz

A mentális egészség egyik legnagyobb ellensége, oda mindenki csak a boldog pillanatait teszi fel, azt, hogy épp kirándul, hogy új autót, lakást, kiskutyát vett, hogy étteremben ücsörög, hogy megint fogyott és csodásan áll rajta a bikini. És hiába tudatosítjuk, hogy amit látunk, az egyáltalán nem vagy legalábbis csak részben fedi a valóságot, nem teszünk jót magunknak azzal, ha például az instát görgetjük. De azért van benne néhány jó dolog is. Egy ideje, szerencsére, divat lett az őszinteség (rossz ezt írni, hogy divat, jobb lenne azt, hogy természetessé vált), és sokan osztják meg személyes történetüket, osztják meg a tökéletes képek mögötti valóságot. Létrejött pár kifejezetten mentális egészséggel foglalkozó profil is (Instagramon és Facebookon is). Ezek közül, amit én tiszta szívvel ajánlok, az a @melylevegoprojekt. A profilt egy fiatal pszichológusokból, pszichológus hallgatókból álló csapat kezeli, és nagyon hasznos tanácsokat, tippeket osztanak meg. Meg úgy írnak különböző pszichológiai jelenségekről, hogy azt bárki megértse, ráadásul mindenféle ítélkezés, sallang nélkül. Tudományosan, de közérthetően. Ez is baj talán, hogy a pszichológiát sokan nem veszik komolyan, amolyan kuruzslásként tekintenek rá, mert hát mit kell már állandóan lelkizni, hogy segíthet az rajtam, hogy beszélgetek valakivel.

Segíts magadon!

Van néhány jó tanács, ami segíthet ebben a nagy viharban a mentális egyensúlyunk megőrzésében. Nem vagyok szakember, szóval csak a saját tudásom és tapasztalatom adhatom tovább, de ezek a tanácsok pszichológustól származnak, meg ki lettek próbálva. Persze, mindenkinek más segíthet.

• Közösségimédia-detox – Tudom, hogy eggyel feljebb írom, hogy vannak jó részei is, de amikor épp nagyon rossz, akkor sokat tud ártani. Deaktiváljuk a profilunk, töröljük ezeket az alkalmazásokat egy időre. Rengeteg időnk fog felszabadulni, és valóban jobban is fogjuk magunkat érezni. Lemaradni meg tényleg semmi fontosról nem fogunk. Őszintén, tényleg érdekel, hogy milyen színű pólót vett a kiskutyájának az alapsulis osztálytársad unokatesója? Ha meg igen, kérdezd meg!

• Mütyürkézés – Értek ez alatt bármit, ami kézzel készül. Kifestőzés, rajzolás, gyurmázás, gyöngyfűzés, horgolás, kirakózás. Valami, amit gyerekként szívesen csináltunk, ami kikapcsol. A színek, minták valóban nyugtatóan hatnak. Ha az alkotásra koncentrálunk, kevesebb időnk marad a világ szörnyűségein agyalni.

• Sport, természet, séta – De komolyan. Ha fizikailag lefárasztod magad, sokkal jobban fogsz aludni. Ha komolyabb sportolásra nem tudod is magad rávenni, egy kis táncos edzés, jóga, nyújtózás is csodákra képes. A futás is csodaszer, kitisztítja az agyat. Ha futni nem bírunk, sétáljunk a természetben. A friss levegő, az állatok hangja, a természet, a növények közelsége jót tesz a léleknek.

• Meditálj és lélegezz jól – A helyes légzés kulcsfontosságú. Nem hiába szokták azt mondani, hogy vegyél egy mély levegőt! Tényleg vegyél! Figyelj a helyes légzéstechnikára. Tanulj meg meditálni (ezt akár már a Netflixről is megteheted).

• Nézz és olvass meséket – Nem ez az az időszak, amikor drámákat és pszichothrillereket kell nézni. A mesék világa ősi gyógyító erővel bír. Lehetnek ezek a mesék klasszikusok, népmesék, Grimm-mesék, Disney-történetek. Nézd újra a gyerekkori kedvenceid, fedezz fel új mesés történeteket. Tuti, hogy nem emlékszel már például a Két Lotti pontos sztorijára! Itt az ideje újra kézbe venni. De egy kis roxforti menekülőút sem lehet rossz. Harry Potter világa örökérvényű, és hát a szerző is saját maga gyógyítására írta.

• Állatkák – Az állatok remek társak. A kutyusok rákényszerítenek, hogy legalább napi kétszer mozdulj ki, a cicák dorombolása pedig bizonyítottan nyugtató hatással bír. Ha nincs otthon állatod, ajánld fel a szomszédnak, hogy szívesen kiviszed sétálni a kutyusát, vagy menj el egy menhelyre: a legtöbb helyen tárt karokkal várják az önkénteseket, sétáltatókat.

• Természetes nyugtatók – Ha esetleg már rosszul is alszol, megpróbálkozhatsz a gyógynövényekből kinyert nyugtatókkal, teákkal, illóolajokkal. Macskagyökér, citromfű, golgotavirág, orbáncfű, borsmenta, levendula… nem, nem egy bájital hozzávalóit soroltam fel.

• Ne veszítsd el a humorod – A legfeketébb percekben se hagyjon el az erő meg a humorod. Nevess magadon, nevess a világon. Viccelj!

Kérj segítséget!

Ha a felsorolt technikák és tippek nem segítenek, esetleg romlik a helyzet, itt az ideje, hogy felkeress egy szakembert. Tudom, hogy túlterheltek, hogy drágák, azt, hogy nehéz az első lépést megtenni, de hidd el, az, hogy jól légy, mindennél fontosabb. Kérdezz körbe, lehet, hogy van olyan ismerősöd, aki már jár valahová, be tud téged ajánlani, olvass utána neten. Menni fog!

Ezeket a sorokat nem a hasamra csapva írom. Bár tizenéves már nem vagyok (ami elég szomorú), de még mindig fiatal, akinek elvették az utolsó diákéveit. Megsínylettem, mentálisan is. Tudjátok „been there, done that” (ezt már tapasztaltam, ezt már ismerem – a szerk. megj.). Épp lábalok ki, és nem könnyű, de tudom, hogy menni fog. Kérjetek segítséget időben, és vigyázzatok magatokra!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/10. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene