Nosztalgiamozi Garas Dezsővel

Vitázott, összeveszett, megsértődött, haragot tartott, de csak azzal, akit elismert, tisztelt és szeretett. Akit nem, azon könnyű szívvel átlépett. Fültanúja voltam, ahogy egyszer kacagva végzett nála jóval fiatalabb vitapartnerével. Udvariasan csak annyit mondott neki: Hölgyem, ön hülye! Ez volt ő: Garas Dezső. Európa Chaplinje. A színész, a rendező, aki mázsás értékeket hagyott maga után.

Ifjú Schnaps a Liliomfiban, Makk Károly filmjében, Steiner, a kicsi zsidó Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című alkotásában. Kőnig tanár úr Zsurzs Évánál az Abigélben. Sándor Páltól kapta Stock Edét a Ripacsokban. Virág Boldit, a tűznyelőt Gárdos Pétertől az Uramistenben, de ő bízta rá a Szamárköhögés Ferijét, az örökké odamondó családapát is. Maár Gyula alkotásában, a Hoppá!-ban az örök balekot játszotta el. Mindezek mellett ott ragyog Minarik Ede, a Régi idők focijából. Ezek a legfényesebb filmes alakításai. De játszott csehszlovák, amerikai és olasz produkciókban is. Hazudós Jakab, Amikor vörösek voltak a csillagok, a Tékozló apa, Perlasca. A világ bármelyik fesztiválján életműdíjjal jutalmazhatták volna. Még Velencében is, hiszen Sándor Pál Miss Arizonájában Marcello Mastroiannival játszott. A pesti fuvaros, Smilovits Áron szerepében stráfkocsin mentette ki a sárga csillagos pokolból Rozsnyai Sándort és családját.

Kisemberből lett nagy színész. Grósz volt, született nagy, abból lett Garas. Bérkocsisok és könnyűvérű lányok között nyílt ki a szeme a világra, tisztes lókereskedők és mozdonyvezetők rokoni körében. Lócsiszár az édesapja is. Szoros a családi kötelék. Vigyáznak egymásra. Tizenöt éves a fiú, amikor majdnem meghal. Pontosabban: meghal, csak visszahozzák. Hirtelen strúma, mondta az orvos. Vízilabdázott. Hálóval merítették ki a medencéből. Hatvannégy százalékos, befele növő strúmája volt. Altatás nélkül operálták, megfulladt a műtét után. Leállt a szíve. Tizennyolc másodpercig halott volt. Gégemetszéssel hozták vissza az életbe.

Az iskolában rosszul tanult. Egyszer meg is bukott. Nem csinált belőle nagy ügyet. Hát aztán...! Csúfolták az orra és a fülei miatt. Sokszor helyben is hagyták. Nem mindig tudta megvédeni magát. Gimnáziumba nem mehetett „egyéb” származása miatt. Nem sajnálta. Elment ipari tanulónak. Inasnak. De oda is a nagybátyja nyomta be. Vasesztergályos lett a kölyökből, de az esztergapadot úgy kerülte, mint macska a tüzes vasat.

Moziba járt. A vasipari tanulók színjátszó körében szerepelt. Vékony volt, de inkább nyeszlett. Jókora orrával és lapátfüleivel romantikus hősökről vagy hősszerelmesekről nem álmodozhatott. Cary Grant és Humphrey Bogart az ő szemében is a megtestesült vonzerő volt. Tehetségből azonban ő is kapott eleget. Néma szerepeit is beszédessé tudta tenni. Aprócska jelenetekben is képes volt óriásit alakítani.

Diplomás színészként a Nemzeti Színház szerződteti. Bessenyei Ferenccel játszik a Falstaffban, Bitskey Tiborral és Gelley Kornéllal a Csongor és Tündében, Mezey Máriával a Colombe-ban. Aztán átszerződik a Madách Színházba. Darvas Lili partnere Molnár Ferenc Olympiájában. Domján Edité A bolond lányban, Kiss Manyié, Pécsi Sándoré, Gábor Miklósé, Márkus Lászlóé és Psota Iréné a Koldusoperában. Találkozik Fejes Endrével, megkapja Vonó Ignác szerepét. Író és színész életre szóló szövetséget köt. Sok évtizeddel később, már az új Nemzetiben Alföldi Róbert igazgatása alatt a Jó estét nyár, jó estét szerelemben is szerepet vállal. Törőcsik Mari biztatására, vagy inkább unszolására. Akkoriban ugyanis már nincs kedve, de főleg ereje játszani. Fogytán az energiája. Beteg. Súlyos beteg. Szeretett kolléganője rábeszéli, ezt az egy szerepet vállalja még el. Érte és Fejesért, a barátságukért. Ezzel tartozik nekik. Fáradt volt és gyenge, de nem visszakozott. Megcsinálta. És befejezte. Végérvényesen.

Ezt megelőzően volt még természetesen sok minden. Gyümölcsöző kapcsolat a Balázsovits Lajos vezette Játékszínnel. Jakobovszky és az ezredes Darvas Ivánnal, az igazgató rendezésében. Darvas színrevitelében a Godot-ra várva. Ő maga is rendezett több helyen. Csárdáskirálynőt (Törőcsik Marival) a Margitszigeten. Shakespeare örökzöldjét, A vihart a Bábszínházban. Makrancos Katát Székesfehérváron. Anyám, Kleopátrát Bartis Attila regényéből Udvaros Dorottyával a Nemzetiben.

Filmrendezőként is bemutatkozott. Egyszer. A legényanyával, Eperjes Károllyal a címszerepben. A kritika lehúzta, a közönség még ma is szereti a filmet. Ez utóbbi kevés volt neki. Soha többé nem állt a kamera túlsó oldalára. Sorozatban kétszer vállalt munkát. Először a Déry Tibor regénye nyomán készült Feleletben, sok évvel később pedig Horváth Ádám rendezése alatt, az Életképekben. Nívótlan dolgokhoz nem adta a nevét.

Ha munka közben érezte, hogy baj van, süvített vagy sziszegve káromkodott. Ha elsodorta az indulat, a szenvedély, kevesen tudták lecsillapítani. A tisztességes munka, a mániákus értékteremtés zászlóvivője volt. Mindig, minden helyzetben a lehető legjobbat akarta kipréselni magából, de a környezetéből, a társaiból is. A csapatmunka híve volt. Egyszer annyira beleélte magát egy bandzsító figura alakjába, hogy a forgatás végére görcsöt kapott a szeme. Úgy maradt. Szemorvost kellett hívni hozzá.

A Ripacsokban eredetileg nőimitátorokat játszottak volna Kern Andrással. Már be is öltöztek a szerephez, egy adott pillanatban mégis úgy döntöttek, hogy ezt nem, mégsem. Fellázadtak. Akkor mi legyen? – kérdezte kétségbeesetten a rendező. Kettőnknek egy nadrág, mondta valamelyikük. Külön-külön nincs értelme bohóckodni a filmben, mondták. Egyedül nem megy. Meghallotta ezt Presser Gábor, a film zeneszerzője, és azonnal lecsapott a szavakra.

Óriási fazon volt a Dezső, állítja Kern András, Kútvölgyi Erzsébet és Hegedűs D. Géza. Mind a hárman játszottak vele. Nagy művész volt, szomorú bohóc, mondják. Furcsa, zárt, hétköznapi ember. Istenáldotta zseni. Nehezen kezelhető és mégis könnyen megsebezhető színész. Izzott, szikrázott körülötte a levegő. Akkor is, ha játszott, de akkor is, ha nem.

Félni csak egyvalamitől félt. A haláltól. Attól viszont pokolian. Kegyes volt vele az Úr. Nem engedte haldokolni. Hetvenhét éves korában, álmában szólította magához. Rövid úton vitte át a túlsó partra.

Sándor Pál

„Az Olympia bárban kértem fel Dezsőt a mosodás Minarik szerepére, mert esténként ott találkoztunk. Mit fizetsz? – kérdezte. Tíz-tizenkét ezer forint mostanság egy főszerep, mondtam. Kevés! Én most épp egy hatrészes sorozatban játszom Rényi Tamásnál, és részenként nyolcezret fizetnek. Nagyon elkenődtem a válaszán. Behívtam próbafelvételre Haumann Pétert, akinek, én ugyan erre már nem emlékszem, odaígértem a szerepet. De közbeszólt a sors. Dezső egy este az Olympiában közölte velem, hogy leállt a sorozat Rényivel. És érdeklődött, hogy hol tartok én a filmemmel. Már megvan a főszereplőm, mondtam elégedetten, hadd fájjon neki, de ha kedved van, gyere be a filmgyárba, csinálok veled is próbafelvételt, húztam el az orra előtt a mézesmadzagot. Bejött, és vagy hat próbafelvételt készítettem vele, de inkább csak bosszúból, hiszen már az elsőből is láttam, hogy ő az igazi Minarik Ede. Mindent megcsinált, amit kértem tőle. Boldog voltam, hogy mégis övé lett a szerep, hogy elvállalta. Zseniális a filmben. Egyszerűen zseniális. Ja, és a forgatáson mindenki Ede bácsinak hívta!

Ezzel a filmmel kezdődött a mi hosszú, problémáktól sem mentes alkotói kapcsolatunk. A Régi idők focija után jött a Herkulesfürdői emlék, a Szabadíts meg a gonosztól, a Ripacsok, a Szerencsés Dániel, a Csak egy mozi, a Miss Arizona és az utolsó filmünk, az Ég a város, ég a ház is.

Mit mondjak róla? Mániákus volt. Megszállott. Elképesztően szemérmes. Erős. Hisztérikus. Ugyanúgy üvöltözött, mint én. Összevesztünk, négy évig nem beszéltünk. Persze hogy kibékültünk, szerettük egymást, mert barátok voltunk, igaz barátok, életre szólóan igaz barátok. Imádtam őt, mert csuda egy pasas volt.

A ringen kívül lehet bármi, a ringben nem, mondogatta. Igaza volt. Munka közben minden lehetséges, még gyilkos indulatok is születhetnek. A végeredmény a fontos. Az mindent igazol. Dezső esetében pedig az mindig varázslatos volt.”

Törőcsik Mari

„Vele léptem először a Nemzeti színpadára. Az ember tragédiája londoni képében sétáló polgárok voltunk. Kértem őt, hogy fogjon. Féltem, nehogy beleessek a zenekari árokba. A szemét! Tudja, hogy jelent meg a nyilvános főpróbán? Azt találta ki, hogy féllábú lesz. Két mankóval jött be a színpadra. Mondtam is neki, hogy te hülye, hát most majd ketten zuhanunk le. De túléltük. Vigyáztunk egymásra. De már előtte ismertük egymást. Egy évvel fölöttem járt a főiskolán. Már ott is utolérhetetlen volt. Elképesztően jól játszott. A Galileiben is, a Nemzetiben. Major Tamás ráosztotta a pápát. Sokaknak nem tetszett, hogy ő kapta a szerepet, de amikor látták, hogyan játssza… csuda egy pali volt már akkor is! Nagyon szerettük egymást, de ha dühös voltam rá, azt mondtam neki: Dezső, szeretnélek lapáttal agyonverni, de a síromig cipellek a hátamon. Az igazság az, hogy mi együtt csiszolódtunk, szerettük egymás színészetét. Egyszer azt nyilatkozta, nem biztos, hogy mi egyformán gondolkodunk. Ezzel megint feldühített, mert én ma is úgy érzem, hogy mi igenis hasonlóan gondolkodtunk. És nemcsak együtt játszani, hanem marháskodni is nagyon tudtunk. Én leripacsoztam őt, ő meg vén k…nak nevezett. Sosem sértődtem meg, mert tudtam, hogy ez a barom állat mindenre képes lenne értem. És nem csak a színpadon. Amikor suttyomban elszerződött a Nemzetiből, nagyon haragudtam rá. Egyszer még üvöltöztem is vele. A Cserepes Margit házasságát próbáltuk… nem emlékszem már, min kaptunk össze, de állítom, ez lett életem egyik legszebb színpadi emléke. Ez az előadás. Iglódi Pista rendezte. Ljubimovnál is játszottunk együtt a Háromgarasos operában, Vasziljevnél A nagybácsi álmában, Schwajdánál a Száz év magányban. Ez mind nagyon fontos munka volt a pályámon, és a Dezső mindegyiknek részese volt.

Ott voltam a temetésén. Na, akkor is kiborultam! Azt hittem, elhamvasztották. Hát nem! Ott feküdt a koporsóban. Magamban hangosan veszekedtem vele: Dezső, te marha, hogy engedhetted meg ezt? A legszívesebben kiemeltem volna a koporsóból. Barátok voltunk, igaz barátok.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 34. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene