Kép Zuzana Mináčová
Oldalágról került a színészi pályára. Kiválóan rajzolt, ezért választotta az építőipari szakközépiskolát. Tizenhárom évig műszaki rajzok tornyosultak az asztalán. Mért, tervezett, kivont és összeadott, osztott és szorzott. 1964-ben aztán pályát változtatott.
Abban az évben állt harmadszor kamera előtt. Színészi ambíciói akkor kaptak lángra. Addig csak pislákoltak. František Vláčil legendás alkotásában, a Marketa Lazarovában kapott szerepe, egy híres rablólovag fia eljátszása után hozta meg a végső döntést, hogy felhagy addigi szakmájával, és filmszínészként folytatja. František Velecký cseh, szlovák, magyar és német produkciók megbecsült szereplője lett.
Zólyomban született 1934 tavaszán. Rajzkészsége gyorsan kibontakozott. Az építészeti szakközépiskola elvégzése után három évig az iparművészetin folytatta tanulmányait. Csendes, zárkózott ifjú volt, de nagyot robbant, ha valami nem volt a kedvére való. Sötét haj, sötét szempár, sötét körszakáll. Lucifert játszhatta volna Az ember tragédiájában, vagy Klaus Mann Mephistóját, A Mester és Margarita Wolandját. Színpadi szerepekre azonban nem várhatott. A beszédtechnikáját kellett volna csiszolnia ahhoz, hogy színházakban is foglalkoztassák. A film szorításától azonban akkor sem szabadult volna. Ízig-vérig filmszínész volt. Markáns arcvonásaival, azzal az elfojtott feszültséggel, amit felnőttkora óta magában hordozott, nem egy rendező kíváncsiságát felkeltette. A legnagyobb hatással, ahogy azt élete vége felé nyilatkozta, František Vláčil volt rá. „Színészi lelkületem csupasz vásznára ő vitte fel a legfinomabb árnyalatokat. Később már csak sötétebb színek kerültek fel rá. Azokat a magasságokat, amelyeket vele jártam be, már senki nem tudta túlszárnyalni. Akkor döntöttem volna igazán jól, ha a Marketa Lazarová után otthagyom a színészi pályát.”
Erős önkritika, gondolhatnánk, hiszen František Velecký valós tehetségét az ezt követő csaknem ötven film mutatja meg. Szilaj, tántoríthatatlan jellemek tucatját ábrázolta különböző formátumú alkotók között. A legtöbbször kiszámíthatatlan, az élettől sok jót nem váró, a sorsot önmaguk ellen bátran kihívó figurák bőrébe bújva. Férfias megjelenésével minden szerepét bekebelezte.
A szlovák filmesek közül Eduard Grečner volt az, aki elsőként figyelt fel különleges alkati adottságaira. 1964-ben forgatott Minden héten hét nap című filmjében, húszévesen még önfeledt egyetemista, de a rá következő esztendőben készült Műanyag holdban már cinikus, fővárosi építész, akit életében először érint meg az igaz szerelem. Juraj Herz A múlt édes játékaival vitte tovább az úton. A Monte Carló-i fesztiválon díjazott film Maupassant A kis légy című elbeszélése alapján készült, amelyben négy társával együtt Velecký is egy bohém, az életet korlátok és íratlan szabályok nélkül habzsoló férfiembert alakít, aki valósággal menekül a fád hétköznapok elől. Neki való szerep volt. Mind a tíz ujját megnyalhatta utána.
„Rotschild szerepére František Velecký a lehető legjobb választásom volt – mesélte a rendező. – Dacára annak, hogy nem volt diplomás színész, kiváló érzékkel formálta meg a figurát. Csupán az nem tetszett, ahogy beszélt, de tudtam, hogy az utószinkronnal ezt is megoldom. Előre megegyeztem ugyanis egy akkor még ismeretlen fiatal színésszel, akinek szép, érces hangszíne volt, hogy ő majd kölcsönzi neki a hangját. Nem is hagyott cserben az illető. Juraj Kukurának hívták.”
Dolgozott Miloslav Lutherrel, Dušan Trančíkkal, Juraj Jakubiskóval is.
A magyar film számára Gyöngyössy Imre fedezte fel. Két filmjébe is meghívta őt. A szarvassá vált fiúknak, amely a sátoraljaújhelyi börtönlázadás történéseit dolgozza fel, három bebörtönzött fivér a hőse. Velecký a lázadást magára vállaló testvérpár egyikét, Bálintot alakítja. A Virágvasárnapot is Gyöngyössy Imre rendezte. Ennek a filmnek szintén megtörtént eset az alapja. Itt a keresztényi őskommunizmust hirdető Simon papot játssza, aki békés eszközökkel igyekszik segíteni a nincsteleneken. Vége az első világháborúnak, elégetteti a fegyvereket. „Virággal születik a szabadság – hirdeti a szegények oldalán. – Törekedjetek szeretetre!” – biztatja őket, miközben azt kéri a püspökségtől, hogy földjeik egy részét bocsássák a nép rendelkezésére. Ezzel aztán kivívja az egyházi és világi hatalmak haragját.
Gyöngyössy után Jancsó Miklósnak kell az arca, lázadó lelkülete. Előbb a Még kér a népben, majd a Szerelmem, Elektrában dolgozik vele. Kardos Ferenc a Hajdúkban bízza rá Mosolygó szerepét, Szinetár Miklós Az erődben Steinbach alakját, de szerepel a Vivát, Benyovszky! című csehszlovák–magyar sorozatban is. Ha időt kapott rá, magyarul tanulta meg a szövegét, hogy megkönnyítse magyar kollégái feladatát a szinkronizálás során.
Utolsó két filmszerepét az Oscar-jelölt Želaryban és a németekkel forgatott A Grimm testvérek átkában kapta. Egészségi állapota akkor már eléggé leromlott. Hatvankilenc évesen ment el, hirtelen itt hagyva megingott, parttalan életét.
Érdekes
Ľuba Velecká
„Tíz évig voltunk házasok, de azt a tíz évet sem töltöttük szorosan együtt. Fotográfusi szakon végeztem a pozsonyi iparművészeti szakközépiskolában, aztán vágóként dolgoztam a televízióban, majd rendező szakra jártam Prágába, a filmművészeti főiskolára. Tévéfilmeket rendeztem, amikor ő cseh, szlovák és magyar filmekben játszott. Mindketten sokat utaztunk, gyakran voltunk távol egymástól.
Egy színházi előadás szünetében ismerkedtünk meg, 1962-ben. Ibsen darabját, A nép ellenségét játszották a Nemzetiben. Ő is ott volt – nézőként. Négy sorral előttem ült. Jól öltözött, vonzó megjelenésű férfi volt, de az is imponált benne, hogy ilyen komoly drámát választott. A szünetben megszólított. Hasonlóan vélekedett az előadásról, mint én. Ez is rokonszenvessé tette. Nem volt tolakodó. Előadás után udvariasan megkérdezte, meghívhat-e egy kávéra. A főtéren találtunk egy jó helyet. Egy héttel később már randevúra hívott, egy év múlva pedig összeházasodtunk.
A tévében dolgoztam. Ott tudtam meg, hogy Eduard Grečner forgatni készül a Kolibán. Minden héten hét nap. Ez volt a film címe. 1964-ben mutatták be. Mindkettőnket meghívott próbafelvételre. Engem is kiválasztott, de közöltem vele, hogy én nem akarok színésznő lenni. Így kapta meg a szerepet Milos Forman későbbi felesége, Věra Křesadlová. Fero Velecký hálás volt a szerepért. Nem ez volt az első filmje. Akkoriban már felszabadultan mozgott a kamera előtt. Képet nem tudok adni róla. Sosem fotóztam őt. A Koliba fotóosztályán Zuzana Mináčová fényképezte.
Nős volt, amikor megismerkedtünk, de nem árulta el. Soha semmit nem árult el magáról. De tudtam, hogy van egy lánya. Többször eljött hozzánk, az apjához.
Valójában nem is éltünk együtt, csak néha találkoztunk otthon. Mindketten más közegből jöttünk. Közös témánk csak egy volt. A művészet. Ő ugyan építőipari szakközépiskolát végzett, de szépen rajzolt és festett.
A szülei Uherské Hradištěből települtek Érsekújvárba. Voltam is náluk, bemutatkozni. Nem volt kellemes élmény. Mielőtt ide költöztek volna, vendéglős volt az édesapja. Újvárban festményeket árult és tollat vásárolt fel. Egyszerű, jószívű emberek voltak a szülei. A fivérei és a nővére is.
Ritkán beszélt arról, hogy éppen kivel, hol és mit forgat. Magyarországra szívesen járt, azt tudom. Ott érezte igazán szabadnak magát. Azt csinált, amit akart.
Prágából, mint rendező szakos főiskolás, péntek esténként jártam haza. Vonattal. A Hungáriával. Szombat-vasárnap írtam, mindig volt valami munkám. Közben rendbe kellett raknom a lakást. Szörnyű rendetlenség várt minden alkalommal. Fero a barátaival általában ott lazított. Sokszor hozott kellemetlen helyzetbe. Dolgozott, de sosem volt pénze. A lakbért is nekem kellett fizetnem az ösztöndíjamból. Egyszer olyan nagy elmaradásunk volt, hogy ki akartak lakoltatni bennünket. Takarítás közben találtam meg a befizetetlen számlákat. Őt ez egyáltalán nem zavarta. Néha katasztrofálisan viselkedett. Élte a maga világát. Cigarettával a kezében olvasott, rajzolt, festett, vagy különböző pályázatokra épületeket tervezett a születőben levő Ligetfaluba.
A válásunk után valósággal kibelezte a lakást. Még a bútort is elvitte, az antik fehér bútort, amelyet együtt restauráltunk. Én vettem neki egy egyszobás lakást, miután különmentünk.
Írt egy forgatókönyvet akkoriban, amelyben Forman Fekete Péteréhez hasonlóan ábrázolta a szlovák vidék életét. Megmutatta a Szlovák Televízióban, ahol el is fogadták, majd a dramaturggal elmentek megünnepelni, hogy sikerrel jártak. A forgatókönyvet azonban ott és akkor el is veszítették. Másik példány nem volt belőle, újra megírni nem tudta. Ez is jellemző volt rá: nem csinált másolatot. Édesanyámnak ez egyszerűen felfoghatatlan volt.
Utolsó filmszerepét egy német filmben kapta, amely a Grimm testvérekről szólt. Ez a 2000-es évek első felében volt. Akkor már beszélő viszonyban sem voltunk. Talán nem is tudta, hogy az én közbenjárásomra kapta meg a szerepet. Egy öregasszonyt játszott a filmben. A forgatáson bevérzett a tüdeje. Előbb Prágában, aztán a pozsonypüspöki kórházban kezelték. Ott halt meg 2003-ban. Azt, hogy végleg elment, azután tudtam csak meg, hogy eltemették. Senki nem értesített a családjából. Azt sem tudom, hol van a sírja.
Tragikus történet a miénk, még ma is beleborzongok, ha belegondolok. Mindennek ellenére kivételes ember volt. Pár festmény maradt utána és sok-sok terv, elképzelés.”
Érdekes
Magda Vášáryová
„František Vláčil híres filmjében, a Marketa Lazarovában játszottunk együtt. Mikoláš szerepében ő volt az első nagy partnerem. Féltem tőle. Tizenhat éves voltam, ártatlan, ő meg egy démoni kinézetű, tapasztalt férfi. Bennem akkor rettenetet ébresztett. Magas, jól megtermett férfi volt, haragos szempárral, éles arcvonásokkal. A teste szép volt. Arányos alkat, széles vállak, kicsi fenék. Fotogén volt, jól mutatott a filmvásznon. Tudta is mindezt, de nem játszott rá. Nem volt metroszexuális. Megszólalnia sem kellett, de már ahogy közeledett felém, kirázott tőle a hideg. Sugárzott belőle valami, ami miatt igyekeztem kerülni. A forgatás szüneteiben nem is tartózkodtunk egymás közelében. Ő ezt biztosan érezte, mert nem is szólt hozzám soha. Azon kívül, amit a kamera előtt mondtunk egymásnak, egyszer sem társalogtunk. Veszélyesnek láttam őt. Időbe telt, míg legyűrtem magamban a félelmet. Az első férfi volt, aki megcsókolt. Természetesen csak a szerepéből adódóan. Meg kellett erőszakolnia. Lelkileg annyira megviselt a jelenet, hogy belázasodtam utána, három napig kórházban feküdtem. A forgatás után el is döntöttem, hogy soha többé nem vállalok semmilyen szerepet. Időbe telt, míg túltettem magam a történteken, és újra filmeztem.
Sok évvel később egy mesefilmben, a Bajaja hercegben találkoztam vele. Ott sem borultunk egymás nyakába. Nem is beszélgettünk. Egyszer szembejött velem az utcán, Pozsonyban. Üdvözöltük egymást, és mindketten továbbmentünk.
Jól mutatott a filmvásznon. Klasszikus filmszínész volt. Meg sem kellett szólalnia, a jelenléte is erősen hatott a nézőre. Minden szerepében hiteles tudott lenni. Hollywoodban vadnyugati filmekben foglalkoztatták volna. Ilyennek képzelem az igazi westernhőst. De nem a vonzó, hanem a kiszámíthatatlan, iszonytató alakokat.”
Érdekes
Cserhalmi György
„A negyvenedik évéhez közeledett, amikor Jancsó Miklós filmjében együtt voltunk szocialisták. Kifejezetten jóképű férfi volt. Született szívtipró. De a Jancsó-filmekben nem volt olyan szerep, amelyért Cannes-ban nagydíjat kaphatott volna a színész. Inkább jelentést kellett hordoznia, képviselnie. Velecký médium volt. Nagyon erős kisugárzása volt. Három szlovák filmben is találkoztam vele, de nem volt közös jelenetünk. Törte a magyart, erős akcentusa volt, mégis értettem őt.”
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/17. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.