Úgy érzem magam, mint egy gyerek a játékboltban. Állítólag, a tini lányom szerint úgy is viselkedem. Szégyelli kicsit, ahogy cikázom egyik teremből a másikba, viháncolva az örömtől, hogy mit találtam. Persze, a tiniknek minden ciki, amit a szüleik csinálnak. Lehetsz a legmenőbb anyuka, akkor is...
De hát hogyne lennék izgatott, amikor az előbb egy Modigliani-szobrot pillantottam meg, majd rögvest egy Picasso-festményt a falon. Amikor pedig már magamhoz térnék, szembe találom magam egy Mondrian-alkotással. Sorolhatom a kedvencek listáját tovább is: Salvador Dalí, Henry Moore, Andy Warhol, Roy Lichteinstein, Giorgio Morandi, David Hockney, Bridget Riley, Jim Dine... és így tovább.
A napos, Atlanti-óceán fújta, szellős Lisszabonban, Portugália fővárosában vagyunk. A Museu Coleção Bernardo a Modern és Kortárs Művészeti Központ részeként Belém városnegyedében, a Tajo folyó mentén. Csak érdekességként említem, hogy szintén itt, a közelben magasodik a Felfedezések Emlékműve (Padrão dos Descobrimentos), a Belém-torony (Torre de Belém), a Szent Jeromos-kolostor (Mosteiro dos Jerónimos), ahol Vasco de Gama és más történelmi személyiség is nyugszik. A kolostor közelében van a Pasteis de Belém cukrászda és pékműhely, ahol meglehet kóstolni az eredeti, szerzetesek titkos receptje alapján készült híres portugál krémest.
Rómánál is öregebb
Lisszabon Európa legrégibb városa, még Rómánál is öregebb. Napjaink Lisszabonja ellenben régi és új ötvözete egyszerre, rengeteg kihagyhatatlan látnivalóval. Ami mégis igazán kíváncsivá tett, hogy kezembe ragadjam a tollat, illetve leüljek a laptop elé, az honfitársi, szívet melengető viszonylatú. Térjünk csak vissza a múzeum hűvös falai közé, ahol nagyon is jólesik az időtöltés a nyári melegben, és mert a sok kedvenc között Vasarely- és egy Moholy-Nagy festmény is látható. Ami igazán megragadta a figyelmemet, az egy apró kép volt, szép arany keretben. Szégyenszemre nem sokat tudtam Szenes Árpádról, így amit lehetett, kigugliztam, most ennek eredményét, egy művész házaspár ámulatos történetét szeretném megosztani az Olvasókkal. A férj Budapesten, a feleség Lisszabonban született. Mint annyi más művész, Párizsban kötöttek ki. (Hol máshol?) Itt ismerkedtek meg, és házasodtak össze. Aztán közbeszólt a politika, a világháború, a rendszerváltás...
Egy szerelem története
Szenes Árpád magyar-zsidó származású festő volt. 1897-ben pesti kispolgári családban született. A Munkácsy Mihály utcai gimnáziumba járt, a feljegyzések szerint már ekkor is szenvedélyesen, sokat rajzolt. Az első világháborúban katonáskodott, de nem került a frontra. 1919-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott festőtársaival. 1922-ben absztrakt képekkel mutatkozott be a fiatal művészek csoportos kiállításán az Ernst Múzeumban; nem volt még kiforrott stílusa, ugyanebben az évben készült más képei még a századfordulói magyar festészet hatásait tükrözik. 1924-ben Európai tanulmányútra indult, Németország és Olaszország után Párizsban telepedett le, ahol a Montmartre kávéházainak a vendégeiről készített karikatúrákból finanszírozta bohém életét. Aztán 1930-ban összeházasodott a portugál Maria Helena Vieria da Silvával. Felesége magyar állampolgár lett, és az is maradt 1956-ig. Vieira da Silváról tudni kell, hogy ma az egyik legelismertebb portugál művészként emlegetik, kimagasló, vezető személyisége volt az európai absztrakt expresszionista mozgalomnak. A második világháború kitörésekor a házaspár kénytelen volt elhagyni Párizst, néhány hónapot Lisszabonban töltöttek, ahol Szenesnek önálló kiállítása is nyílt, majd politikai okokból Brazíliába távoztak. A Rió környéki művészeti közeg azonban kevésbé volt inspiráló, ebben az időszakban Szenes inkább természetközeli képeket, portrékat festett és könyveket illusztrált. A házaspár csak 1947-ben tért haza Párizsba. Szenes ekkor kezdett dolgozni talán egyik legjelentősebb sorozatának, a mértani formákból, ismétlődő motívumokból álló, változatos technikával készült Bankettnek a darabjain. Közben persze Vieira da Silváról is festette a portrékat.
Szenes kifejezésmódja 1950-es évek közepétől letisztulni látszott, ugyanakkor Vieira Silva egyre elismertebbé vált, a férfi háttérbe szorult. Felesége azonban férje halálát követően, 1990-ben létrehozta a kettejük nevét viselő, lisszaboni székhelyű, fiatal művészeket támogató Fundacao Arpad Szenes – Vieira da Silva alapítványt. A kevésbé ismert művészpár egy egykori selyemgyárat választott a munkájuk és más fiatal művészeknek szentelt múzeum helyszínéül. És ím itt a tökéletes indok a következő lisszaboni utunk tervezéséhez.
Írta: Conticello Bacskárdi Csilla
Galéria
Érdekes
Lisszabon az egyik legkarizmatikusabb városa Európának. A csempékkel díszített templomok, a dombtetőre közlekedő sárga villamosok, a lélegzetelállító panorámával rendelkező kilátópontok, az itt-ott felbukkanó tetőtéri bárok, a finomabbnál finomabb péksütemények és az utcai művészek által nyújtott magas színvonalú muzsika hangja könnyen elvarázsolja az embert. Felfedezni az év bármelyik szakában lehet, Lisszabon a legmelegebb európai fővárosok egyike.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/38. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.