Nincs is jobb, mint jó filmekkel megünnepelni egy produktív hét végét. „De mit nézzek?” – hangzik el a kérdés, miután huszadik perce böngésszük a Netflix főoldalát. Bármelyik műfaj szerelmese is vagy, a következő filmekkel egész biztosan jól telik majd az estéd!
Komédia: Könnyű nőcske (Easy A, 2010)
Emma Stone első ismert szerepében Olive-ot, a különc középiskolás lányt alakítja, aki egy nap eldönti, hogy kissé felturbózza a diákéletet. Némi pénzért bárkiről elterjeszti, hogy lefeküdt vele, ám nem sejti, hogy egy ilyen „szolgáltatással” maga alatt is ássa a gödröt. A kissé obszcén felütés ellenére a Könnyű nőcske egy meglepően szívhez szóló élmény, egyben méltó örököse a John Hughes-hagyománynak.
Dráma: Gladiátor (Gladiator, 2000)
Maximus (Russel Crowe), a római légió parancsnoka menekülni kényszerül, amikor a császári trónt elbitorolja a megkeseredett, dühös Commodus herceg (Joaquin Phoenix). Családját azonban holtan találja, ő maga pedig emberkereskedők foglyául esik. Nem sokkal később már egy gladiátorarénában találja magát, ahol két választása van: vagy meghal, vagy elég jó lesz ahhoz, hogy eljusson Rómába, ahol Commodus is fészkel.
Horror: Az egészség ellenszere (A Cure for Wellness, 2016)
Gore Verbinski egyedi hangulatú, gótikus horrora a fiatal Lockhartot (Dane DeHaan) követi, akit egy, a svájci alpokban fekvő, rejtélyes wellnessközpontba küldenek, hogy kerítsen elő egy vezérigazgatót, akiről semmit nem hallottak, mióta átlépte az intézmény küszöbét. Lockhart azonban rövidesen hátborzongató titkokra lel az elegáns intézmény falai között, és azon kapja magát, hogy még csak távozni sem hagyják.
Akció: Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark, 1981)
Rövidesen érkezik Indiana Jones utolsó kalandja, így érdemes lehet egy kissé megmártózni a kezdetekben. Indy (Harrison Ford) első kalandjában a náci Németországgal fut versenyt a frigyláda nevű keresztény ereklyéért, kalandja pedig Ázsiától egészen Afrikáig repíti. Steven Spielberg klasszikusa a mai napig látványos, izgalmas hullámvasút, melyet kiszámíthatatlansága és misztikus jegyei tesznek igazán magával ragadóvá.
Musical: Mary Poppins (1964)
Jóval a Disney-reneszánsz rajzfilmmusicaljei előtt két neveletlen, angliai gyermek szokatlan bébiszittert kap maga mellé az enigmatikus, határozott Mary Poppins (Julie Andrews) képében, akinek az élethez való sajátos hozzáállása hamar megbabonázza az ifjakat. A Disney klasszikusa gyönyörű látvánnyal, a Sherman fivérek derűs, fülbemászó dallamaival, valamint Julie Andrews legendásan gyönyörű hangjával várja a nézőket.
Animáció: Mary és Max (Mary and Max, 2009)
Adam Elliot kissé bizarr, kissé depresszív, ám kétségtelenül egyedi stop-motion-filmje két szokatlan levelezőpartnert, az elhízott, középkorú Maxet és az elhanyagolt kislányt, Maryt követi, akik kapcsolatán keresztül kibontakozik, mennyiféleképpen lehet nehéz az élet, és miért éri meg mégis a végsőkig kitartani, és gyűjteni az emlékeket. Ez a „rajzfilm” inkább a felnőtteknek szól, őket azonban mélyen megérintheti.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.