Milyen volt a 10. Minorma mentortábor?

Eljövünk mi jövőre is

Minden évben megcsináljuk ezt a napbúcsúztatást, szinte ugyanígy, és minden évben rácsodálkozunk, mennyire működik. Közben eszünkbe jut, nem kéne-e legközelebb másként. Másként, másként, mit másként? Hisz minden évben cserélődnek a résztvevők.

Az idei Minorma mentortábor volt a tizedik a sorban, ismét a Poltári járásban, Rimakokova (Kokava nad Rimavicou) mellett, az Ipolyról elnevezett turistaházban. Az eddigi táborok sorában talán az egyik legcsendesebb. Tavaly a járvány és a bezártság szünetében mindenki alig várta, hogy kiszabaduljon, emberek közt lehessen, kiadja magából, ami kikívánkozik. Idén nyugodtabban telt, most először külsős vendégek nélkül. A munkára figyeltünk, a környezetre meg egymásra. Pozsonytól Nagykaposig érkeztek, volt, akit a tábort már megjárt, idősebb testvére küldött, másokat a tanár vagy az osztálytársak, akik idén már nem jutottak el ide. „Küldjük nekik a képeket, videókat, mert kérdezik, mi van, mi történik.”

Leporelló, tánc, Jednota

A képzőművészeket ismét Gyenes Gábor és Török Bianka illusztrátorok foglalkoztatták. Ágoston Dóra, Varga Viktória, Szabó Zsófia és Szarka Zsófia kollázsokból összeállított leporellóit sokáig forgattuk a péntek esti bemutatón.

A táncos szekció idén új mentorral dolgozott, Gera Anita táncművész, koreográfus és tánctanár egyenesen egy fellépésről érkezett a táborba. Daru Emese, Horváth Zenkő, Kovács Alma Virág, és Mego Krisztina egyebek mellett a kortárs Limón-tánctechnikával dolgoztak a csoportjában, közülük ketten már tavaly is itt voltak. „Nagyon jól éreztem magam a tábor nyitott és befogadó közegében. Jó volt látni a diákokban a vágyat, hogy mindennap szeretnének tanulni valami újat és többet. Ez a lendület engem is vitt magával, a csodálatos környezetről nem is beszélve. Visszatérve Pestre még vagy három napig a tábor kellemes ritmusa kísért” – emlékezett vissza Gera Anita.

A fotós szekcióba két diák érkezett, Hrapka Sára és Piaček Gáspár. Készült rengeteg portré, természet- és szociofotó is. Valószínű, hogy a kokovai élelmiszerbolt Jednota felirata sem hatott még senkire ennyire inspirálóan. Rajzolunk – felelte mentoruk, Kápostáš Martin Berényi Matyi kérdésére, aki a tábori lapba készülő riport kapcsán arról érdeklődött nála, mivel foglalkoznak a fotósok a hét folyamán. Az írók és a fotósok közösen nekivágtak a Forgácsfalva (Lom nad Rimavicou) felé vezető erdei útnak. Pásztortanyák és fafeldolgozó telephelyek közt barangoltunk, sok méter magas fenyők, apró templomok között. Amikor pedig már azt hittük, tényleg a világ végén vagyunk, belefutottunk egy nemzetközi kerékpáros-találkozóba.

Újság, történetek, Párizs

A tábori lap idén a Kisujjeskü nevet kapta. De csak príborkés van… – ez lett az alcím. Mindig olyan szavakat, kifejezéseket választunk címnek, amelyek a táborlakók közt valamiért rezonálnak, többletjelentést szednek magukra. Tizenhat oldalon próbálja visszaadni a táborban töltött négy nap termését, hangulatát. Berényi Matyi és Miklós Regina táborriportja, Nagy Melinda fantasy novellája, Bakoš Orsolya és Soltész Luca versei, interjúk és egy körkérdés: ki mit vinne haza a táborból. Bőd Titanillával (Sme) és Veres Istvánnal (Vasárnap) beszéltünk a nyomtatott és az internetes újságírás különbségeiről, abszurd helyzetekről, olvasói visszajelzésekről. Elemeztünk Bodor Ádám-kisprózát, Jászberényi Sándor-verset, és megpróbáltunk saját történetet mesélni. Ismét népszerű volt a slam poetry – az egyik este mindenki kiállhatott, és előadhatta, amit arra érdemesnek gondolt.

A színészek pattogós darabot hoztak össze (Egy eszeveszett mese), amely egy Párizsba tartó repülőgépen játszódott. Az utasok közt véletlenül derült ki, hogy a gépet vezető pilóta mindenkit ismer, és mindenkire nagyon haragszik. Béhr Márton színművész csoportjában Rákász Fanny, Bergendi Csilla, Ferdics Ábris dolgozott. Negyedikként Bukovszky Dorottya, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákja, aki idén második alkalommal járt a táborban. „Hihetetlen jó a társaság, különleges emberekkel ismerkedtem meg, olyan rövid idő alatt, hogy csoda. Sokat tanultam tőlük a barátságról. Jó volt, hogy szabadon dolgozhattunk, kipróbálhattuk magunkat, sokat nevettünk, fogásokat próbáltunk ki. Hála mentorunknak, Béhr Marcinak, a munka során picit meg is őrülhettünk, de azért ott voltak a határok is.”

Itt vagy máshol, de találkozunk

A péntek esti bemutató katarzisát ismét a zenészek hozták össze: Miquèu Montanaro felügyeletével stílusokon és műfajokon átívelő produkciót mutattak be. A zenekar három eredeti énekhangját már tavaly megismertük: Bakus Zsófi, Bartal Juli és Vass Virág „Sugi” produkcióival biztosan találkozunk még a jövő színpadain. A doboknál Miklós Ádám, a billentyűknél Varga Zoltán Bendegúz tette a dolgát. Szólt dzsessz, feldolgoztak egy Kistehén-Rájátszás-nótát (Ezt is elviszem magammal), és komponáltak saját szerzeményt is.

A jubileumi, tizedik mentortábor idén a korábbiakhoz képes egy nappal rövidebb volt, keddi érkezéssel és szombati távozással, emlékeztet Ivanics Júlia szervező, táborvezető. „Ezzel próbáltunk rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez, hogy újra minden szekció teljes értékű munkát végezhessen, és minden kiválasztott diák itt tudjon lenni. Ennek értelmében külsős vendégeket sem hívtunk, idén először. Több ötlet felmerült a folytatással kapcsolatban, végül úgy határoztunk, hogy nem a tízest, hanem a jövőre esedékes tizenegyest fogjuk ünnepelni. Kellemes visszajelzést kaptunk a diákoktól, akik búcsúzáskor felvetették, hogy szerintük a táborba szóló jelentkezést jövőre nem is kell kiírni, eljönnek ők ugyanígy, ebben a felállásban, ahogy idén.”