Van ez a dolog, úgy hívják szülinap. Állítólag ez a nap csak a tiéd, és rólad szól minden. Jó, ez eleve hatalmas kamu, hiszen hány millió másik ember született még ugyanakkor, amikor te?
De tény, hogy a szülinapunkon illik különlegesen érezni magunkat, és khm, másoknak is illene különlegesen viselkedniük velünk.
Vannak viszont azok a napok, amikor nem annyira jó születni, mert hát akkor egy kicsit másról szólnak a dolgok, nem pedig rólad. Ilyen például a halottak napja (egy kis morbid példa így az elejére), a nemzeti gyásznap, karácsony, húsvét, szilveszter, újév, február 29. (mondjuk ez inkább rohadt menő, mintsem kellemetlen) és még sorolhatnánk. Mécsesgyújtás a szülinapi gyertyák elfújása után, jó kis paradoxon, mi? Bár az Addams family tagjai rajonganának egy ilyen dátumért, de a sima földi halandók általában nem vonzódnak a temetők iránt.
A „nem lesz idén tortád, úgyis annyi sütit sütöttem az ünnepekre…” kijelentés is igencsak fájó tud lenni a karácsony tájt születetteknek, még akkor is, ha tényleg a fülükön jön ki a tízfajta kókuszos, mogyorós meg diós-mákos süti, de hát akkor sincs SAJÁT tortájuk.
Na, nekem ezekből a csodás dátumokból újév napja jutott, azaz január 1. Amíg kisebb voltam, nem létezett számomra szilveszteri buli. Az csak egy sima nap volt az ÉN NAPOM, a szülinapom előtt. Torta, gyertya, kívánságok, ajándékok. Aztán persze jött a kamaszkor és vele a csúnya, rossz, bulizós időszak. Mert ki akarna szilveszterkor otthon ülni, hisz olyankor kötelező bulizni, nem?! Ó, jaj, és ami egyébként az egyik kedvencem, nem egyszer kérdezték meg tőlem, hogy tényleg akkor születtem-e, vagy ez csak kamu? Istibizi, tényleg. Anyukám is megmondhatja. 1997 első napja, egy szerdai nap volt.
Amikor éppen nincs világjárvány, általában már októberben kezdenek kialakulni a társaságok, lehetőségek a nemes óévet búcsúztató napra. Ki kivel hol hogyan? Ha november végén még nincs biztos programod, bizony lehet, hogy hoppon maradtál, aztán marad valami túlzsúfolt bár, meg a főtéri banzáj, esetleg egy házibuli, amiről azt sem tudod, ki szervezte. Eleinte nehéz volt, de aztán, én bölcs, kiokoskodtam, ha magamhoz hívom a barátaimat, akkor talán csak nem feledkeznek meg rólam. Ez egy darabig egészen jól működött is.
A szilveszteri pezsgővel együtt általában jött a torta és a Boldog szülinapot éneklése. Persze, megvoltak a hátrányai a kétszobás lakásnak, de csak egyszer égettük ki az asztalt vízipipával, ami nem is olyan rossz teljesítmény... A panellakásos bulik szépséges időszaka után azonban elkerültem egyetemre. A régi barátok szétszéledtek. Új kapcsolatok, új helyszínek, új események. Csodálatos barátok messze tőlem. Így aztán a fő kérdés az lett, hogy az ország (vagy épp szomszédos országok) melyik pontján legyek az év utolsó napján? A Budapesten, Prágában, Kassán vagy épp Spanyolországban élő barátaimat vajon össze tudom hozni egy pontra? Van erre bármi esély? Sikerülhet? Elárulom: nem igazán. És nincs is ezzel semmi baj. Sokáig rosszul érintett, hogy újév napján születtem, hisz sok-sok csalódás ért amiatt, hogy a számomra legfontosabbak is megfeledkeztek rólam. És nem hibáztatom őket, hiszen túl sok ilyenkor az ember, a történés, az alkohol. Ki gondol ilyenkor a szülinapra? A karácsonyból is éppen elég volt már ekkorra, az emberek pénze elfogyott, a futárszolgálatok csak ímmel-ámmal hozzák ki a megrendelt csomagokat, és az üzletekbe se szívesen megy be ilyenkor senki dolgozni. De tudjátok, mit?! Az én szülinapomon mindig lesz tűzijáték (bár az állatkák miatt ettől sem olyan tiszta a lelkiismeretem), csillagszóró (itt meg a környezetszennyezés miatt szokott bűntudatom lenni, na, de ennek a lánynak semmi nem jó, vakarhatja most a fejét a kedves olvasó) és pezsgő (ez legalább rendben van, a pezsgő az pezsgő).
Egyébként ez az egész ilyen Petőfi-szindróma. Na, ő vajon hogyan élhette meg a szilveszteri hepajokat? Hány embernek juthatott eszébe, hogy Sanyi, de hisz neked szülinapod van, Isten éltessen! De ez a Petőfi tudott valamit. Születésének pontos dátuma kérdéses, de nyilvánosan mindig azt hangsúlyozta, hogy ő bizony újév napján jött a világra. Ez a szokása tudatos imázsépítés volt, hiszen minden évben verssel köszöntötte szilvesztert. Nem csinálta ő ezt hiába, ugyanis az európai kultúrkörben a néphit az újév napján született embereknek különleges képességeket tulajdonít. Így láthatjuk, nem véletlen, hogy az újévvel összekötve szimbolikus erejűvé formálta saját születésnapját. Na, és ha már ilyen kis fun facteknél tartunk: tudtátok, hogy Vietnámban mindenki újév napján tartja a születésnapját, mert vagy nem tudják, vagy nem ismerik születésük pontos dátumát? Szóval drága sorstársaim, ne csüggedjetek, lehet, lesz még egy-két könnyáztatta szilveszteretek, mert mindenki elfeledkezett rólatok, de alapjáraton egész menő dolog újévi gyereknek lenni (még akkor is, ha nem ti voltatok az elsők az adott évben). Meg hát azt is egyszerű kiszámolni, hogy hány évesek vagytok és ne feledjétek, a pezsgő meg a tűzijáték, az csak a miénk, és értünk van! Ne hallgassatok arra, aki azt állítaná, hogy az újév miatt, aljas hazugság… Én már negyed évszázada király újévi gyerek vagyok. Éljen tehát az 1. 1. a legmenőbb és néha legfájdalmasabb születési dátum!
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/52. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.