Melyik a legmeghatározóbb gyermekkori karácsonyi élménye? Szemet Edit

Én egyszerűen mindent szeretek a karácsonyban. Ahogyan mostanában sokan bosszantóan írják: mindent is. Az illatokat, az ízeket, a fényeket, a szomorkás időjárást, az együtt töltött időt és az ünnep üzenetét is. Természetesen az ünnep üzenete a legfontosabb, és ezt már egészen kicsi koromtól megtapasztalhattam. Gyermekkorom karácsonyainak állandó szereplője volt az egyedül élő, 1956 óta özvegy és gyermektelen szomszédunk, Ircsi néni is. Én már beleszülettem ebbe a hagyományba, nincsenek is olyan emlékeim, hogy ne töltötte volna velünk a szentestét.

Ircsi néni igazi pozsonyi úrinő volt, csinos, illatos, de a gyerekek nyelvén sajnos nem értett. Máig emlékszem az előszobájának piros szőnyegére, ahol mindig anyumra vártam, mert sajnos gyerekként nem léphettem sem a konyhájába, sem pedig a nappalijába. Amikor nagyobb lettem, akkor értettem meg azt is, hogy Ircsi néninek milyen sokat jelentett az, hogy karácsonykor nem volt egyedül. Helyette mindig egy hangos, családi ajándékozás kellős közepébe csöppent. Mi már tudtuk, hogy jönni fog, olyankor mindig igyekeztünk egy kicsit halkabban játszani. Néha könnyesnek láttam a szemét, de biztosan csak a gyertyák fénye miatt volt.