Karlovy Vary filmfesztiválja idén elmaradt. Szabó G. László kollégánk évek óta résztvevője az eseménynek, hihetetlenül sok élménnyel gazdagodott. Tudna miről mesélni. Például arról, hogy hogyan találkozott Leonardo DiCaprióval.
A cseh gyomorkeserű világhírű. Éppen emiatt Karlovy Vary filmfesztiváljának elengedhetetlen kelléke. A fürdőváros tizenharmadik forrása, írja Szabó G. László a Vasárnap 32. számában, 1967-ben, a montreali világkiállításon „tört fel a mélyből”.
Banderastól Travoltáig, Sharon Stone-tól Helen Mirrenig megkóstolta ezt mindenki a fesztiválon, aki csak egy kicsit is bevállalós. Volt, akin nyomot is hagyott. Jude Law, Michael Pitt, Jean Reno és Mel Gibson tudna mit mesélni – ha akarna.
De bizonyára Leonardo DiCaprio is, aki Amerikában még kiskorúnak számított, amikor tizenkilenc évesen Karlovy Vary vendége volt. Hol volt még a Titanic világraszóló sikerétől? Az három évvel később jött. Élete első nemzetközi fesztiváljára Gilbert Grape című filmjét hozta magával, és olasz édesapján kívül az egész családját.
Ültem a padon a fesztiválpalota árnyékában. Egy rokonszenves hölgy többször is megnézett magának, majd feltett egy számomra értelmezhetetlen kérdést.
„Maga is Leóra vár?”
Leóra? Milyen Leóra? Hirtelen eszembe sem jutott az a szőke, kamaszképű fiú, akinek a fotóját egy héttel korábban kivágtam egy újságból, mert azt írták róla:
„Pár éven belül Hollywood egyik fényes csillaga lesz.”
Tetszett a neve. Leonardo DiCaprio. De meg sem fordult a fejemben, hogy ő az a Leo, akit várnom kellene. Az idős házaspár aztán gyorsan felvilágosított. Leo az unokájuk. Miután közöltem velük, hogy én is a fesztivál vendége vagyok, mélyebb csevejbe elegyedtünk.
Be lettem mutatva. A papa már így konferált be: Herr Szabó is Leót várja. Igen, akkor már én is Leót vártam, mert a nagyszülőkkel folytatott beszélgetés alapján rájöttem, hogy ő az, róla szólt az a pár soros hír, amit a szlovák tévéújságból pár héttel korábban kivágtam.
„Látod, Leo, az újságíró ismer téged.”
Még aznap interjúztunk. Másnap végignéztem vele egy focimeccset (nem a csapatok miatt), azt követően pedig ott gubbasztottam mellette egy patak partján (nem a halak miatt). Történt mindez 1994-ben.
Szabó G. László Karlovy Varyban szerzett élményeiről a Vasárnap 32. számában olvashatnak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.