Az okostelefonok korában egyáltalán nem meglepő információ, hogy egy telefonnal világítani is lehet. Az alábbiakban viszont megmutatjuk, hogyan fabrikálható asztali lámpa egy olyan telefonból, amellyel évtizedek óta nem telefonált senki.
Minden művész pályafutása során elérkezik egy pillanat, amikor észreveszi, hogy egyre ügyesebben és gyorsabban képes formába önteni az elképzeléseit. Átlép egy határt, és onnantól kezdve ambiciózusabb feladatokat választ. Legalábbis így látja Marek, aki a közösségi portálokon Made by Forty néven teszi közzé kreatív kísérleteit. „Nálam ez a mérföldkő a lámpafon projektje volt. Persze, ehhez idő kell, és türelem, no meg az, hogy az ember ne adja fel.” Át is adjuk neki a szót.
Ennek világítania kell!
A Tesla márkájú telefonkészülék azzal keltette fel az érdeklődésemet, hogy régiségnek tűnt. Holott nem az, új korában is úgy tervezték, hogy réginek hasson. Valakitől kaptuk, így került a családba, ami csak azért érdekes, mert később is ajándékként került új tulajdonosához. De ne szaladjunk ennyire előre, igazából dísztárgyként funkcionált, majd el lett pakolva egy szekrénybe, onnan a pincébe, ott pedig szépen feledésbe merült, mígnem egy takarítás alkalmával felbukkant ismét. Amint megláttam, az volt az első gondolatom, hogy ennek világítania kell. De hogy lehetne bele izzót csavarni?
Végül úgy döntöttem, hogy nem az elektromos hálózatból fogja nyerni az energiát, hanem elemekből, így gyakorlatilag bárhol használható lesz, nem kell hozzá konnektor. A készülék fából és fémből készült, az 1,5 voltos ceruzaelemek tartójának a helyét a telefon fából készült alsó részében alakítottam ki, gyakorlatilag kifűrészeltem egy nyílást. Ebbe ragasztópisztollyal beleragasztottam az elemek tartóját. Ehhez hozzácineztem egy kétállású kapcsolót, amelyet viszont pontosan arra a helyre rögzítettem, ahol a telefon érzékelője volt eredetileg (ezzel érzékelte, hogy a kagyló a helyén van-e). Így gyakorlatilag megőriztem a kagylótartó villák szerepét, ugyanis azok lenyomásával lehet a lámpát fel- és lekapcsolni. A kagyló zsinórját szintén összekötöttem a kapcsolóval, elérve ezzel, hogy a kagylóban is legyen áram. Igaz, hogy ezek a zsinórok eredetileg a hangot vezették, viszont remekül vezetik a gyengeáramot is.
Izzó a boncasztalon
Majdnem el is készült a telefon, hiszen megvolt az elemek helye, a kapcsoló, már csak a megfelelő izzót kellett megtalálni. Többfélét kipróbáltam, műanyagokat például, és retró LED-égőket, de vagy túl nagyok voltak, vagy nem illettek a „mű” stílusához. Közben teljesen véletlenül ráakadtam egy régi orosz vetítőgépre, amely ugyan működésképtelen volt, de az izzóról, vagyis a benne található villanykörtéről kiderült, hogy hibátlan állapotú. Steampunk stílusával nagyon szépen illett a telefonhoz.
A diavetítő izzójának egyetlen hátránya volt, hogy nem működhet 4,5 V feszültséggel, továbbá olyan erős, hogy képes bevilágítani az egész házat. Egy asztali lámpához ez a fény semennyire sem kellemes, hiszen túl erős. Azt találtam ki, hogy szétszerelem az izzót. Az alját átfúrtam gyémánthegyű fúróval, és belehelyeztem egy apró LED-huzalt, amelynek a fényereje jóval gyengébb. Az izzót összekapcsoltam a kagylóban levő huzalokkal, ragasztópisztollyal ráragasztottam a kagyló alsó végére, ezzel kész is volt az asztali lámpa funkciójával felruházott telefon.
A végtermék nevét szavazással döntöttük el, követőim az Instagramon a Fompa és a Lampofón közül az utóbbit választották. A lámpafon végül az egyik leghűségesebb követőmnél kötött ki, aki egy jótékonysági árverésre bocsátotta azzal a céllal, hogy megmentsenek a megszűnéstől egy kreatív alapanyagokkal kereskedő boltot. Sikeresen el is kelt. Így aztán az egykori ajándékból ismét ajándék lett, vagyis segített a jó ügyben.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.