Kuba migráns aranya

Vasárnap

Látható nyomot hagyott maga után Budapesten (és Pozsonyban, sőt Kassán is) Nelson Reguera. Tíz év köti Frenák Pálhoz, a kortárs tánc európai hírű koreográfusához. Az alatt az egy évtized alatt olyan alkotásokban nyújtott lenyűgöző teljesítményt, mint az InTimE, a Fiúk vagy a Birdie.

Megjelenésével, sugárzó egyéniségével a karibi szigetvilág fényét, a kubai életérzés esszenciáját csöpögtette azokba a darabokba, amelyekben színpadra lépett. Tíz év után változásra, új motivációra vágyott. Brüsszelbe ment, egy másik együtteshez, a Thorhoz. De már Ausztria felé kacsingat.

A pozsonyi közönség táncosként látta, Kassán a Hamlet koreográfusaként dolgozott. Négy évvel ezelőtt vált meg a Frenák Társulattól. Az azóta eltelt időszakban új elhatározás született a fejében.

Tizenegy éves korom óta táncolok – mondja. – Kubában nagyon erős képzést kaptam. Minden este azzal az érzéssel léptem színpadra, mintha az lett volna az utolsó előadásom. Mindent beleadtam. Negyvenegy éves lettem. Már más művészi vágyak hajtanak, másfajta alkotói feladatok izgatnak. Fiatal táncosoknak, kibontakozó tehetségeknek szeretném átadni a szakmai tapasztalataimat. Az elmúlt néhány évben sokat koreografáltam. Nagyobb intenzitással, mint korábban. Az önkifejezésnek ez a formája már sokkal erősebben vonz, minthogy mások elképzeléseit váltsam valóra. Olyan produkciókat szeretnék létrehozni, amelyek az én érzéseimből, gondolataimból születnek meg. A fizikai adottságaim még a tánchoz is megvannak, de ahhoz, hogy újra színpadra lépjek, csak egy speciális, szívemet-lelkemet megérintő projekttel lehetne rávenni.”

Ismét pár évvel ezelőtti sikerei színhelyén, Pozsonyban avat be elképzeléseibe, ahova Bécsből ugrott át, hiszen pályájának következő állomását Ausztriában keresi.

L’empreinte. Lábnyom. Ez a címe annak a világhálón is megtekinthető koreográfiájának, amellyel azoknak állít emléket, akik a szebb jövő reményében, életüket kockáztatva a tengeren, illegális körülmények között hagyták el a hazájukat. Ő maga is emigránsként távozott Kubából. Már vezető táncosa volt egy havannai társulatnak, amikor 2000-ben nekivágott a világnak, és meg sem állt Sydneyig. Onnan került 2004-ben Budapestre, a Sziget Fesztiválra, majd Frenák Pál társulatához.

 

Felpattant a nyakába

Fekete Zoltánnal és Jantner Emesével az InTimE-ban alkottak lélegzetelállító triót. Darabbeli vágyaiktól, szenvedélyüktől szinte felizzott alattuk a kanapé. Ebben a produkcióban látta őt először a pozsonyi közönség, erről olvashattak a Vasárnap olvasói is.

Óbudán, egy régi moziban próbált a társulat – meséli Fekete Zoltán –, ott ismerkedtem meg Nelsonnal. Kristálytisztán emlékszem mindenre. Pali (Frenák Pál – a szerk. megj.) behívott, hogy szeretne megismerni. Ott álltam előtte az izgalomtól jéghidegen, és bemutatott a táncosoknak. A kezemet nyújtottam Nelsonnak. Belecsapott a tenyerembe, de ugyanabban a pillanatban már a nyakamban ült. Csak hogy kipróbálja, tud-e velem dolgozni. Amint elkapta a kezemet, villámgyorsan fellépett a csípőmre, átdobta a lábát a fejemen, és felült a nyakamba. Mivel nem voltam bemelegítve, meg is fájdult egy kicsit a hátam azon a napon. Nem akartam elesni vele. Ki a franc akar egy akkora égést, hogy Pali vezető táncosával rögtön az első pillanatban elhasal a színpadon? Amikor letettem őt, annyit mondott: Nekünk ez menni fog! Én meg közben úgy éreztem, letépte a hátamat. Hirtelen kaptam hetven kilót a vállamra. A reflexeim szerencsére megvoltak hozzá, meg tudtam tartani őt. Azóta sem volt olyan kollégám, aki rögtön tudni akarta, mit tud kezdeni velem. Nem állítom, hogy most túlélnék egy ilyen váratlan kalandot, de akkor még jóval erősebb kontroll alatt volt a testem. Huszonöt évesen ilyesmi nem annyira kottyan meg az embernek. Át sem fut az agyán, hogy ez megtörténhet vele. Köszönés helyett egy csávó felugrott a nyakamba. Vállalta azt a kockázatot, hogy hanyatt esünk, és kezünket-lábunkat törjük. De mivel nem ez történt, azonnal elfogadott. Utána kezdtük el a tréninget. Az InTimE kemény, két hónapos munka eredménye volt. Fiúk, Káosz, Seven… később ezek a darabok kötöttek Nelsonhoz.”

Fekete Zoltán szerint egy táncost kétféle szempontból lehet értékelni. Szóló- és partnertáncosként. Nelsont ez utóbbinak tartja, amihez szerinte sokkal több kell, mint jó szólótáncosnak lenni.

Pali kedvenc szavát használva azt kell, hogy mondjam, Nelsonban elképesztő animalitás van. Minden mozdulata állatian természetes. Elmondhatom, hogy nála jobb partnerem még a Szegedi Balettben sem volt. Szívesebben emelgettem Nelsont a hetven kilójával, mint bármelyik negyvenkilós balerinát. Vele ugyanis biztonságban éreztem magam, az akció-reakció eszméletlen gyors nála. Zsigereiben a tánc. Belőle ez ösztönösen jön. Azonnal reagál, és azonnal ad. Az ő energiájával mindig lehet mit kezdeni. Partnermunkában jobb táncossal, mint ő, nem találkoztam, pedig már huszonöt éve színpadon vagyok.”

Ma is úgy érzi, hogy az InTimE-ban valami különleges történt hármuk között. Ez a darab jelzi a pálya csúcsát neki is.

Ami ott történt, az magától értetődően jött létre, és mindannyiunk számára különleges csodát hozott. Pali mindent ránk kreált. Olyan táptalajra hullottak a magok, hogy egészen rendkívüli módon hajtottak ki. Nem tudom másképpen megfogalmazni: egy felettünk álló erő hozott össze minket. Minden passzolt. Jók voltak az energiák.”

És még egy személyes történet:

Turnéra mentünk. Pali kérdés nélkül bevágott Nelsonnal egy szobába. Akkor még egy szót sem tudtam angolul. Izgultam, hogyan létezek majd vele négy fal között. A közvetlenségével a feszült pillanatokat is gyorsan eloszlatta. Az is egy csoda volt, ahogy megkönnyítette az életemet a társulatban. Mindent magától értetődőnek, természetesnek állított be, az összes félelmemet kioldotta. A technikai nehézségeken is átsegített. De még a színpadi meztelenségen is. Sokat hozzátett a személyiségemhez. Általa lettem nyitott, amennyire csak lehetséges. Kár lenne, ha végleg otthagyná a színpadot. Egy egész táncshow-t képes elvinni a hátán. A kisugárzásával, az átváltozó képességével személyiségének ezerféle színét tudja megmutatni. De lehet még belőle remek koreográfus is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy dolgozhattam vele. Óriási fordulatot hozott az életembe.”

Egy érintés a kanapén

Jantner Emese elsőként a társulat kubai vendégszereplését eleveníti fel, amikor Nelson – az ő szavai szerint –, mint egy kisgyerek, csillogó szemmel várta őket a havannai repülőtéren.

Izgult, mert meg akarta mutatni, honnan jött. Sokat mesélt a családi körülményeiről, a szüleiről és a testvéreiről. Örült, hogy egy hosszú szervezőmunka eredményeként megvalósulhatott ez a vendégszereplés. Hogy eljutottunk a szülőhazájába. Nagy álma volt, hogy ez egyszer létrejöjjön. Óriási érzelmi cunami volt mindannyiunk számára, amit mi akkor megéltünk általa. Itthonról elképzelni sem tudtuk volna azt, amit ott láttunk. Sok házon ajtó sem volt, a víz és az áram nem volt bevezetve, eső után bokáig érő sárban közlekednek az emberek, mert az utca nincs leburkolva. Két-három kis helyiség volt elkülönítve a házukban, ahol nagyon sokan laktak együtt. Nelson összes testvére otthon él a szülőkkel.”

Megható fogadtatásban volt részük. Kint állt az egész falu az utcán. Kiszuperált traktor, a házak előtt szabadon kapirgáló tyúkok. Szívszaggató szegénység közepette óriási kedvesség, kíváncsiság, megterített asztal. Nelson édesapjával nem igazán tudtak beszélni, ő annyira magának való, az édesanyja viszont, Emese szerint, tüneményes asszony. Volt vele pár érzelmes perce.

Arra kért, vigyázzak a kisfiára, Nelsonitóra. Nagyon meghatott, ahogy ezt szavakba foglalta. Az InTimE-ban eredetileg nem ő lett volna a partnerem. Pali két másik kollégámmal próbált összetenni, de egyikükkel sem működött a kémia. Nelson jóval alacsonyabb nálam. Pali azon izgult, mit fog kezdeni velem. Úgy vélekedett, egy megtermettebb pasi jobb lenne mellém. Aztán ahogy elkezdtünk dolgozni a kanapén, azonnal megéreztem, hogy Nelsonra bízhatom magam. Úgy indított el egy duettben, hogy rögtön megnyugodtam. Megdöbbentett a természetessége. Tudta, hogyan kell megérintenie ahhoz, hogy elinduljon köztünk egy kommunikáció, egy kapcsolódás. Neki ehhez érzéke van. Testileg, lelkileg ő maga az energia. Kubában két iskolába is elvitt bennünket, ahol táncosként tanult. Azt a gyönyörűséget, ahogy az ottani gyerekek gyakoroltak, elmondani sem tudom. Arra egyszerűen nincsenek szavak. Mindenkinek mozgott mindene. A legszívesebben ott maradtam volna köztük. Nagyon más metódus alapján tanítják őket. Más a légzéstechnikájuk, máshogy éreznek, de még a gondolkodásuk is más. Ez Nelsonra is érvényes.”

A k.Rush-ban is volt egy izgalmas duettjük.

Ott meg kellett fojtanom egy mankóval. A szólóból egyszer csak duett lett – Nelson révén. Benne az a zseniális, hogy mindenhez fülig érő vigyorral áll hozzá. Mindenkihez nyitottan, pozitívan viszonyul. Mindenkiből a legjobbat hozza ki. Rengeteget tanultam tőle én is. Nem lepett meg, hogy elment tőlünk. Önálló útra lépett. Más közegre, friss impulzusokra vágyott. Tíz év nem kis idő egy társulatnál. Sok intenzív élmény fűz hozzá. Hiányzik nagyon. Színes, tartalmas időszakot éltünk meg együtt. Drukkolok neki, hogy koreográfusként is minél előbb megtalálja a helyét.”

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?