Ki ő? A párkapcsolati tanácsadó

Álló Gabriella

Álló Gabriella neve a VasárnapLélek mellékletből lehet ismerős olvasóinknak. Hasznos, gyakorlatias, érthető és praktikus tanácsait azok is könnyen alkalmazni tudják, akik kevésbé ügyesek a párkapcsolati konfliktusok, nehézségek megoldásában.

Negyvenes nő, édesanya, feleség, párkapcsolati tanácsadó, olyan nő, akit annyi minden érdekel, hogy néha azt sem tudja, mihez kapjon, a kíváncsisága hajtja mindenfelé, egy színes mozaik – jellemzi magát mosolyogva. Hogy mit is takar mindez?

 

Hogy kezdtél el foglalkozni tanácsadással?

Az életemben egy nagyon meghatározó év volt az, amikor elváltam. Nem voltam fiatal, harmincöt éves, mégis azt gondolom, hogy annyira voltam tudatos, mint egy gyerek. A válásom után próbáltam megfejteni, mi történt velünk. Az itt felfedezett dolgok vittek el abba az irányba, hogy ha legalább egy embernek tudok segíteni, hogy ne kelljen ezt az utat végigjárnia, akkor már megérte. Azóta nagyon boldog feleség lettem, a férjemmel közösen mozaikcsaládot üzemeltetünk, most már teljes az életem.

Mondod, hogy kíváncsi a természeted, ezt jól tükrözi, hogy több szakmád is van.

Egyszer anyukám azt mondta, hogy én már minden voltam, csak akasztott ember nem. Mondtam, az nem is szeretnék. Az alapvégzettségem pedagógus, alsó tagozaton lennék tanító néni, ha tanítanék. Negyedéves voltam, amikor rájöttem, hogy bár szeretem, nem érzek magamban annyi erőt, hogy minden kisgyereket szívesen tanítsak. A gyerekeknek sem lett volna jó, hiszen borzasztó maximalista vagyok, emiatt pedig gyakran türelmetlen. A szakmai gyakorlatok alatt éreztem, hogy bizonyos diákokkal nagyon jó és könnyű együtt dolgozni, míg másokkal kínszenvedés – itt nem feltétlen a jó és rossz tanulókra gondolok. Sokáig magántanárként dolgoztam, azt élveztem, hiszen megválogathattam, hogy kivel töltöm az időm. A kisfiam születése után viszont beláttam, hogy váltanom kell. Jelentkeztem egy bankba, ahol éveket töltöttem el. Mindenféle képzésre jártam, univerzális tanácsadóként lakossági és céges ügyfelekkel is foglalkoztam. Majd megszületett a második kisfiam is, újra visszamentem dolgozni. Ott, akkor történt valami, ami más-más útra vitt minket a volt férjemmel. Erre utólag jöttem rá, túlságosan beletemetkeztem a munkába, a kapcsolatunkon pedig nem dolgoztunk. A válás után a bankszektorból is elegem lett, rájöttem, nemcsak a férjemre, a gyerekeimre sem jutott időm a munka mellett.

Hogy élted ezt meg?

Fájdalmas volt arra rádöbbenni, hogy a kisfiammal a kézműves foglalkozásokra, az óvodába a nagymama járt. Elkezdtem visszafejteni, hogy mi történhetett, és szembetalálkoztam a coachinggal. Azonnal megfogott, hiszen hatalmas szabadságot ad az egyénnek, nincs tuti módszer, biztos recept, fontos az önismeret, nagyon sokszínű. Először életvezetési tanácsadással foglalkoztam, aztán valahogy észrevettem, hogy folyamatosan egy körben keringek, és ez a párkapcsolat. Megállapítottam, hogy az az alfája és az ómegája a dolgoknak. Úgyhogy ezzel kezdtem el foglalkozni, és ez a mai napig megmaradt. A tanulás mellett nekem is lett egy új párkapcsolatom, nagyon érdekes volt a tanultakat párhuzamosan a kapcsolatomban is megtapasztalni.

Gyakran jelensz meg szakemberként a házasságodban?

Bizonyos szituációkban csak később jut eszembe, hogy mit hogyan kellett volna megoldani. De azt gondolom, egyre jobb vagyok már benne. Gyakorlás kérdése ez is. Egy dolog tudni ésszel, meg egy másik alkalmazni. A mostani kapcsolatom alatt jöttem rá, hogy az előző házasságom nem is volt működtetve. Ő volt a férj, én a feleség, és éltünk. Sajnos, sokan élnek hasonlóan. Rajtuk nagyon segítene, ha többet tudnának a párkapcsolatról, hogy hogyan működtessék. Sok probléma abból származik, hogy az emberek nem szánnak elegendő időt, energiát a kapcsolataikra.

Mi lehet az a három dolog, ami segítheti a működtetést?

Az egyik mindenképp annak a megértése és elfogadása, hogy amit én gondolok, az csak az én fejemben van. A párom fejébe nem látok bele. Tehát, a párom nem biztos, hogy ugyanarról a dologról ugyanazt gondolja, mint én. Ez rengeteg konfliktust tud előidézni. A mindjárt jövök számomra jelenthet három órát, számára meg tíz percet. A másik, hogy próbáljunk meg tudatosak lenni. A harmadik pedig, hogy tanuljunk meg bocsánatot kérni. És nemcsak tessék-lássék, hanem őszintén, szívből. Ez nagyon nehéz, és nem is nagyon tudunk. Van egy kis közösség a Facebookon, ahol édesanyáknak segítünk. Különféle segítő szakmákból jöttünk, mindannyian édesanyák vagyunk, én a párkapcsolati vonallal foglalkozom. De van itt nevelés, önbizalom, siker, éppen, amire szükség van. Itt is gyakran találkozom azzal, hogy a bocsánatkérést még tanulni kell.

Minden kapcsolatot meg lehet javítani?

A kapcsolatokat én rendszerként értelmezem. Olyan ez, mint egy zsák, amelybe beleteszünk két macskát. Ha a két macska elnyúlva egymás mellett alszik, akkor nyugalom van. Aztán az egyik macska felébred, és elkezd mocorogni. Megrúgja közben a másikat, vagy belekarmol. A másik macska sem fog sokáig mozdulatlanul feküdni. A házasságban, ha az egyik elemet megmozdítjuk, a másik is mozdulni fog. A probléma abban rejlik, hogy nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az én mozgásomra a férjem pontosan úgy fog reagálni, ahogyan én azt szeretném. Akár még az is kiderülhet, hogy nem tudunk együtt élni. A kapcsolatokat megjavítani nem egy nap. Sokan türelmetlenek, több éves kínlódás után azt várják, hogy csettintésre ismét minden a régi lesz. Pedig, aminek több év kellett arra, hogy tönkremenjen, annak az is több év lesz, amíg felépül. Nagyon kevés az a kapcsolat, amit ne lehetne megmenteni. Csak kitartás és türelem kell hozzá.

Győri vagy, de már jó ideje Szlovákiában élsz. Hogyan kerültél Dunaszerdahelyre?

A férjem révén, akivel Győrben ismerkedtem meg. Előbb ott próbáltuk meg az együttélést, de az nem volt az igazi, úgy döntöttünk, ide költözünk. Valamelyest nyugtatott a tudat, hogy csak negyven kilométer, meg a férjemben is maximálisan megbízom, nem féltem. Hamar rájöttem, hogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenki mindenkivel egy iskolába járt. Ez nagyon tetszik, de nehezen szoktam meg az itteni magyar beszédet, sokszor nem értettem, miről is van szó. Most már majdnem nyolc éve itt vagyok, és nagyon szeretem.

A fiaidnak mennyire volt nehéz megszokni egy másik országot?

A nagyobbik tízéves volt a költözéskor, a kisebbik négy. A kisfiamat szinte nem is érintette, hiszen rögtön a szlovákiai oktatással találkozott. A nagy fiam nagyon zárkózott volt, már Győrben is két iskolába járt, egyik helyen sem volt az osztály központi figurája. Itt pedig az első pillanattól kezdve a fél osztály a barátja lett. Hamar megtalálta a helyét. A szlovák nyelvvel küzdenek, nem igazán szeretik.

Ellenben te szereted az írást.

Bizony, ez a szívügyem. A gimnáziumban rengeteg fogalmazást kellett írnunk, szinte belénk ivódott az írás, nagyon megszerettem. Ezért is jó, hogy nem kellett lemondanom róla. Sőt, most egy nagy fába vágtam a fejszémet. Mivel nagyon szeretem a történelmet is, egy történelmi témájú ifjúsági regény írásába kezdtem. Még az elején tartok, de nagyon élvezem.

A karácsonyra hogyan készülsz?

Az az igazság, hogy sehogy. Számomra ez a mostani felhajtás nagyon mű. Annak a híve vagyok, hogy a külsőség helyett szeretet legyen. Ahelyett, hogy megjátsszuk magunkat, hogy a készülődések miatt hullafáradtan ülünk a fa mellé. Nem ezen múlik a boldogság, ezért mi minél egyszerűbben szeretnénk ünnepelni. Az egyik barátnőm egyszer azt mondta, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, ám szerinte nem ünnepelni kell a szeretetet, hanem érezni és éreztetni, tettekkel és szavakkal. Szeretem, amikor a családom boldog, együtt van, és jól érezzük magunkat. És azt sajnálnánk, ha évente csak két-három ilyen nap lenne.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?