Karácsonyi üzenet: Őszinte tekintetünk találkozzon a Kisdeddel

Karácsonyi üzenet: Őszinte tekintetünk találkozzon a Kisdeddel

Első alkalommal – s bízunk benne, hogy a helyzet mihamarabbi jóra fordulása következtében egyben az utolsóval is – ünneplünk „maszkos karácsonyt”.

Az elmúlt hónapok során a viselet része lett az arcunk egy részét elfedő maszk, szinte már megszokottá vált, hogy találkozásaink során kevesebbet látunk egymásból. Ezzel pedig még nagyobb szerep jut a szemnek. A szem a lélek tükre, szokás mondani. Az egymás szemébe nézésnek, a tekintetek találkozásának, a szemtől szembe folytatott párbeszédnek, a felcsillanó vagy épp könnybe lábadt szemnek üzenete, mélysége van. Az emberi tekintet sokatmondó lehet. Lelket felemelő karácsonyi énekeink között e napokban felcsendül majd a gyönyörű szép, titokzatos éjt megelevenítő ének is, melynek egyik sora égszemű gyermeknek nevezi a jászolában megsimuló Kisdedet. Mi karácsonykor valóban azt ünnepeljük – az idei karácsony alkalmával is, bármilyen óvintézkedések vagy korlátozások legyenek is érvényben világunkban –, hogy ránk tekintett az Ég, ránk mosolygott az Isten. A betlehemi Gyermek tekintetében ma is a remény csillan fel számunkra. Az emberi létezést vállaló második isteni személy földi születése az ember szembenézését jelenti a boldogsággal, hiszen az újszülött Istengyermek tekintetén keresztül az égi, véget nem érő dicsőség sugárzik át, melybe itt, a földi lét során bepillantást nyerünk, egyszer pedig az Úr jósága folytán annak színről színre részesei lehetünk. „Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre” – fogalmaz Szent Pál apostol Szeretethimnusza végén. S hogy erre az ősszülők vétke óta bezárt lehetőségre utunk nyílt, a megváltásnak köszönhetjük. Vagyis ezért is örömteli ünnep számunkra a Megváltó érkezése, születésének karácsonyi ünneplése. Egy újszülött kisgyermek szép, tiszta tekintete szinte elbűvöli az embert, mondhatnánk, hosszasan lehet gyönyörködni benne. Egy ilyen kisgyermek közelében könnyebben elképzelhetővé válik a kis Jézus alakja is, Aki az ünnep főszereplője kell, hogy legyen. Akivel az idei ünnepen is szembenézhetünk. Az Ő tekintete most is tiszta, ragyogó, őszinte. S az enyém vajon milyen? Most akármit válaszoljak is, mindenképp tegyek azért, hogy találkozzon Vele az én tekintetem. És merítsek ebből a tekintetből erőt, bizalmat, megbocsátást és másnak megbocsátani tudást, békét, lelkesedést, kitartást. Hogy tekintetem az embertárs felé is egyenes lehessen, őszinteségem és jóságom kifejezője. A tiszta lélek teszi igazán széppé a tekintetet.

A maszkos időszak elmúlt hónapjai, s valószínűleg az idei maszkos karácsony is, paradox módon a megszokottnál nyíltabb képet ad rólunk, mégpedig maszk, álarc nélkülit. Képet igazi énünkről. Mert az új kihívások, a megszokott körülményektől eltérő vagy egyenesen krízishelyzetek, bizony könnyebben felszínre hozzák, mi lakik az emberben. Az örök elégedetlenkedők még hevesebben háborognak minden és mindenki ellen, a belül mély hittel élők a hit szemszögéből és bizalommal Istenbe kapaszkodva tekintenek a jelen állapotra is, a valóban csupa szív emberek most is tapintatosan és talán még segítőkészebben figyelnek oda embertársaikra. Az anyagiakat túlzottan hajszolók most még nagyobb bevetéssel törtetnek bármiféle anyagi veszteséget pótolni, az igazi értékekre összpontosító személyek azonban most is az örök érvényűeket szem előtt tartva őrzik meg emberi méltóságukat… Álarc nélkül. A felismerés – főként saját magunkról – hasznos és jó, legyenek ezek a felismerések akár megnyugtatóak, akár kellemetlenül meglepőek. Mert úgymond megtudjuk, hányadán is állunk, miben kell magunkon dolgoznunk. S az ilyen „álarcnélküliségben” kulcsszóként kell az őszinteséget említenünk. Hogy ez a ma különösen is fontos erény ott csillogjon szemünk tükrében. Mások szemébe hízelegni s hátuk mögött szidni őket, másokról féligazságokat terjeszteni, sok füllentést szőnyeg alá söpörni, csupán néhány elküldött hősködő sorral véleményt üzenni, ám a személyes találkozáskor a témát kerülve gyáván álarcot hordani – s most nem fizikai értelemben, az előírt maszkviselésre kell gondolnunk –, bizony, sürgős változtatást igénylő éretlenségek, és nagyban megnehezítik azt, hogy a betlehemi Kisded szemében csillogó szeretetet tükrözze vissza a mi tekintetünk is. Pedig Charlie idei új dalának szövege szerint is „álarc nélkül jó, s ha őszinte a szó, akkor minden út könnyen járható” – hozzátehetjük, a kis Jézus jászolához vezető utunk is. Legyen ilyen – átvitt értelemben gondolt – álarc nélküli karácsonyunk, a Kisdeddel és embertársainkkal találkozó egyenes tekintetünk őszinte ünnepe.

Molnár Tamás római katolikus lelkipásztor, egyházjogász

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?