Kalandok, viszonyok, szerelmek

Ha egy amerikai romantikus vígjátékra gondolunk, akkor a csetlő-botló munkahelyi flört után jön a sírig tartó szerelem, mindez a cég falai között játszódva. De azt már rég tudjuk, hogy az élet nem egy amerikai romantikus vígjáték, még akkor sem, ha sokszor ezt szeretnénk. Margaret Kent Szerelem a munkahelyen című könyvében kifejti, hogy igenis vannak olyan szférák, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy partnert találjunk ott, de vannak olyanok is, ahol soha ne bonyolódjunk szerelmi kapcsolatba, mert abból jó nem sülhet ki. Bár a könyv a 80-as években íródott, mindenképp hasznos olvasmány lehet, már csak azért is, mert a hölgy szerzőtársa az életben is a párja, ráadásul a munkahelyükön ismerkedtek meg. Tehát van a munkahelyi szerelemnek jövője, ám csakis a kellő szabályok megtartásával.

A harmadik fél

Ilyen szabály például az, hogy soha ne menjünk bele tudatosan olyan szerelmi viszonyba, ahol három fél van jelen. Az jól még soha nem sült el, ha időközben derül ki a turpisság, akkor pedig minél hamarabb ki kell lépni az ilyen kapcsolatból. Közhely ugyan, de tényleg igaz, hogy minél több évet vesztegetünk el, annál nehezebb lesz újrakezdeni. Egy háromszereplős szerelmi kapcsolat – nemcsak a munkahelyi – mindig azzal jár, hogy egy vagy több fél sérül. Annak soha nem lehet olyan vége, ahol mindenki boldogan távozik, és csak a szerencsén múlik, ki lesz az, akit a legkevésbé visel meg a viszony.

„Összejöttem az egyik kolléganőmmel. Nem árultam el neki, hogy van feleségem. Elég nagy a cég, ahol dolgozunk, nem is ismertük egymást előtte, csak látásból. Hogy mi lett a kaland vége? Természetesen minden kiderült, a házasságom tönkrement miatta, a kolléganőm meg kirúgatott. Kiderült, jobb kapcsolatai vannak cégen belül, mint nekem. Így aztán most albérletbe kellett költöznöm, új munka után nézhettem, és fizetem a gyerektartást, ami mellett lehetetlen pénzt félretenni. Nem érte meg ez a kaland semmilyen szempontból.” József története jól mutatja, hogy vannak, akik mindent elveszíthetnek, ha a szenvedély elsodorja őket. Hogy jobb mérlegelni, gondolkodni egy-egy kaland előtt.

Ugyanilyen fontos szabály az is, hogy már az elején tisztázzuk a határokat. Hogy mennyire engedjük be a munkahelyet a magánéletbe, és fordítva. Hogy melyik kollégát avatjuk be, és ki az, aki előtt inkább titkoljuk. Az utóbbit jól fontoljuk meg, hiszen a titkok előbb-utóbb úgyis kiderülnek, s minél később, annál nagyobb károkat tudnak tenni.

A főnök

A munkahelyi viszonyok egyik legjellemzőbbje az, amikor a főnök létesít kapcsolatot a beosztottjával. Hogy ez mennyire etikus, arról mindenkinek megvan a véleménye, ahogy arról is, hogy az alkalmazott mennyire szeretne belemenni a kapcsolatba. Egy alá-fölérendeltségi viszonyban bizony lehet az a döntő érv, hogy megmaradjon a munkahely. Hasonló ez, mint a nemrégiben felrobbanó #meetoo botrányok, ahol a rendezők éltek vissza hatalmukkal, és a jó szerep ígéretében szexuális kapcsolatot ajánlottak a színészeknek. Persze, lehet azt gondolni, hogy az alárendelt bármikor mondhat nemet, de sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet. Az erkölcs és a karrier utáni vágy mérlege billeg, és ebben a szituációban meghozni a döntést nem egyszerű. Kívülállókét ítélkezni sokkal könnyebb. „A főnököm eléggé egyértelmű ajánlatokat tett, nem lehetett félreérteni – mondja Petra, aki belekeveredett már egy olyan kapcsolatba, amilyenbe nem igazán szeretett volna. – Nem éltem párkapcsolatban, és attól féltem, ha nemet mondok, kirúg. Tudom, hogy fordulhattam volna valamilyen hivatalos szervhez, de az az igazság, hogy nem vagyok olyan bátor, egyszerűbbnek tűnt, ha belemegyek ebbe a kapcsolatba, hiszen nem veszíthettem vele. Tudtam, van felesége, gyerekei, biztos voltam benne, hogy nem hagyja el őket értem. Hála Istennek. Engedtem hát, hogy elvigyen itt-ott vacsorázni, hogy vegyen nekem ajándékokat, és hogy magasabb legyen a prémiumom. Nem igazán tartottam őt vonzónak, de aztán valahogy belenyugodtam, a könnyebb utat választottam. Egy idő után a főnök megunt, szerencsére nem küldött el, és igazán megkönnyebbültem, mikor ennek az egésznek vége lett.”

Amikor inspirál

Hogy ne csak a negatív tapasztalatokról írjunk, mindenképp meg kell említeni, hogy vannak esetek, amikor a kollégák kapcsolata inspiráló lehet. Ott van például Marie Curie és Pierre Curie, a két Nobel-díjas tudós, akik a házas és a szakmai kapcsolatukat is a csúcsra juttatták. Ugyancsak – bár nem ennyire példaértékű – Gustav Klimtet, az egyik legkiemelkedőbb szecessziós festőt, akinek legszebb festményei azokról a modelljeiről születtek, akik a szeretői voltak. De József Attilának is azok a szerelmes versei a legmélyebbek, melyeket a terapeutájának, Gyömrői Editnek írt. Igaz, ez nem nevezhető klasszikus munkahelyi kapcsolatnak, de az az alá-fölérendeltségi viszony, ami egy főnök-alkalmazott kapcsolatban megvan, itt is megtalálható.

„Fotósként dolgozom egy lapnál, a férjem pedig ugyanott a médiarészlegen. Nagyon jó, mert otthon is meg tudjuk beszélni a munkahelyi dolgokat, segítünk egymásnak, inspiráljuk egymást. Nem kell magyarázni, hogy ki az a Kati, tudja, kiről van szó. Ráadásul nem is vagyunk összezárva a munkaidő alatt, van, hogy csak akkor találkozunk, amikor reggel együtt megyünk, délután meg haza. Na, ez meg a másik. Rengeteget spórolunk azzal, hogy egy helyre járunk, arról nem is beszélve, hogy sokszor olyan dolgok az eszébe jutnak, amik nekem nem, és fordítva. Nagyszerű, hogy folyamatosan inspiráljuk egymást, én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy a társával együtt dolgozzon.” Éva története minden tekintetben pozitív, de mi azért olvassunk tovább, hogy minél több szemszögből megközelíthessük a témát.

Mayer-Ázsoth Réka

A teljes írás a VasárnapLélek mellékeltben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene