Pihenő

Iskola a történelem árnyékában

Kezdődik az új félév, talán lassan magunk mögött hagyhatjuk a járványügyi szigorításokat is. Ahogy szeptemberben, most is szinte naponta érkezik újabb ajánlat sakk-körről, rajziskoláról, de ugye jó lenne, ha angolra is járna a gyerek, nehogy lemaradjon. „Meg a szlovákkal is kellene kezdeni valamit” – hangzik el sok családban, mert lassan jön a Monitor meg a felvételi...
author
Vasárnap

2022. január 20. 11:10

Vasárnap
Kép Varga Tibor (reprodukció)

A gyerekek nem értik, miért mondják, hogy teher alatt nő a pálma, miért van iskola után még különóra és felkészítés, de pár hónap (év) után lassan beleszoknak. „Hajtani kell, kapaszkodni, ügyesnek lenni, ebben az országban nekünk dupla annyit teljesíteni, különben...”

De tényleg, mi is lesz különben? Hova sietünk, miért siettetünk görcsösen ennyire? Mit kell szinten tartani, behozni, és kit kell kielőzni? Miről is maradunk le?

És ha visszaforgatjuk az idő kerekét, tudjuk-e, ki ültette el bennünk a félelem magját, hogy tanulásról, tudásról lemaradhatunk, oktatásból kimaradhatunk? Tudjuk-e, hogy volt-e olyan a családban, akivel ez megtörtént? És lehetséges-e, hogy most a gyerekeink, unokáink előmenetelével akarjuk igazolni, jóvátenni, esetleg megelőzni, ami korábban nem sikerül(hetet)t?

Kurta iskola

Munkámból adódóan (társadalomkutatóként) gyakran beszélgetek idősekkel. A szlovákiai magyar településeken élő hetven-nyolcvan éves korosztálynál, ha nem is kérdezek rá konkrétan, szinte mindig előkerül a háború utáni „kurta iskola”, mint életük egyik sorsfordító időszaka.

A nagynénémnek a férje vasutas volt, és hát akkor, na, érdemes volt szlováknak lenni, úgy mondom. És hát ők „szlovákok” lettek. Vitte a fiát iskolába, aki egy héttel volt fiatalabb tőlem. És bekiabáltak hozzánk az udvarra, hogy én nem akarok-e iskolába menni. És én elkezdtem sírni, hogy dehogynem akarok. De hát nem nyílt meg a magyar iskola, és én addig könyörögtem, hogy én is tanulni akarok, hogy engem is beírattak abba a szlovák iskolába. A gyerek könnyen tanul, így megtanultam én is szlovákul. De hát akkor az elején még persze nem tudtam semmit. Az apunak rimánkodtam, hogy vegyen nekem egy szlovák szótárat. És mondta, hogy „hidd el nekem, hogy nincs pénzem, én nem tudok neked szótárt venni”. És csak könyörögtem és sírtam, hogy már pedig nekem az a szótár kell. És akkor valahonnan szerzett egy ilyen kis kézikönyvet, amiben különféle dialógusok voltak, hogy hogyan vásároljon valaki az állomáson jegyet, hogyan kérjen mondjuk az üzletben valamit, vagy útba igazítást, ilyesmik. És volt szótár is benne, azzal kezdődött az egész. Ebből tanulgattam, mert tankönyvünk nem volt.”

Ahogy manapság is sokakban van ellenérzés a hatalom rendeleteivel kapcsolatosan, úgy nagyszüleink idejében is voltak, akik inkább otthon tartották a gyermekeiket, vállalván annak minden negatív következményét:

A faluban senki nem akarta beadni a gyerekét szlovákba. Mindenki várt, hogy megnyíljon a magyar iskola. És voltak gyerekek, akik évekig nem jártak iskolába, mert volt a háború, akkor kimaradtak, aztán meg vártak, hogy legyen újra magyar iskola. A férjem hat évvel volt idősebb tőlem, és mire lett magyar iskola, akkor egy osztályba jártunk, mert hát addig nem járatták őt.”

Deportáltak iskolája

Az állam hivatalos nyelvének megtanulása a deportáltak gyerekeinek elbeszéléseiben is központi szerepet kap. Megérkezésük után sokan hónapokig kimaradtak az oktatásból. Így történt azzal a mára már idős asszonnyal is, aki Perbetén mesélt nekem:

Mink csak úgy lófráltunk egész tavasszal. Nekem már negyedikesnek kellett volna lennem, de hát magamtól nem jelentkeztem, hogy menni akarok. Aztán a szomszéd gyerekek elárulták a tanítóknak, nos behívattak minket, és szeptembertől már nekünk is kellett mennünk, nekem ugye negyedikbe. Na de a többiek már időre olvastak – mérték, hogy mennyi szótagot tudtak elolvasni egy perc alatt. És hát nagyon meglepődtek, hogy én meg semmit nem tudtam olvasni. Mert nekem ekkor még a magyar betűkkel is gondom volt, mert kimaradtam a háború miatt, aztán meg szlovákba nem adtak be, na és itt már csehül kellett volna gyorsan olvasni. De a cseh tanító, az nagyon rendes volt. Külön segített, és az év végén is tovább engedett ötödikbe, pedig a negyedikes tananyagot nem tudtam. De aztán abból csak 4 hónapot jártam, mert hazaszöktünk. És itt jött a nagy meglepetés: otthon csak szlovák iskola volt, és nem voltak még tankönyveink sem, amikből tanuljunk, meg hát szlovákul sem tudtam. Amit a tábláról le tudtam nagyjából másolni, az benne volt a füzetben, de csak annyit tudtam, mint egy elsős vagy egy másodikos, és a szlovák tanítónő nem volt rám tekintettel, sőt! Minden reggel végigsétált a padok között, és kérdezte, kinek nincs meg a házi feladata. Akinek nem volt, és nekem szinte soha nem volt, azt a fülénél fogva felhúzta, és megpofozta. Rettenetes emlék ez. Az év végén meg is buktatott, így nem mehettem tovább hatodik osztályba, hanem megint ötödikes lettem. Szerencsémre aztán kinyitott a magyar iskola, és át tudtam menni. Na de ott megint meg kellett tanulni írni-olvasni, olyanokat tanulni, amit a gyerecskék tanultak, de már hatodikos voltam. Aztán olyan nagy volt a szegénység, a nélkülözés, hogy a szüleim a hatodik osztály után kivettek az iskolából, és elküldtek dolgozni. De akkoriban nemcsak engem, hanem minden lányt.”

Aztán szomorúan hozzáteszi:

Látja, kedves, azt írták ide be, hogy csak négy évet jártam iskolába, pedig ez nem igaz! De hát a többi évet azt nem akarták elismerni nekem (...) Ha velem így ki is babráltak, én mindig azon voltam, hogy a gyerekeimnek legalább legyen lehetőségük. Azokat mind kitaníttattam, mindnek szakmája van. Az unokám, az meg már egyetemre jár!

Vasárnap
„Olyan nagy volt a szegénység, a nélkülözés, hogy a szüleim a hatodik osztály után kivettek az iskolából, és elküldtek dolgozni. De akkoriban nemcsak engem, hanem minden lányt”

Alkalmazkodók

Felmerül a kérdés, hogy mi történt azokkal a gyerekekkel, akiknek a szüleik féltek a hatalom megtorlásaitól, és az alkalmazkodásban látták a kiutat? Akik családjában a gyerekek jóléte (a kor szelleméből is adódóan) fel sem merült, és az ő iskolai előmenetelük eszköze lett a szülők helyezkedésének?

Tudtam én valamicskét, pár szót szlovákul, csak... na ez nagyon bonyolult. Mert háború előtt, amikor a magyarokhoz tartoztunk, engem először Nagymarosra járattak, mert ott az apu testvére elintézte, hogy én letehessem a vizsgát, és én ott második polgáriba mentem mindjárt, nem az elsőbe. De nem tudtam bevégezni, mert jött a front. Akkor muszáj volt hazajönni, a határt bezárták, vissza se tudtam menni. Aztán így a háború után Prievidzára jártam egy évig iskolába, de akkor meg már szlovákba. De még mielőtt oda mentem volna, elküldtek az anyu testvéréhez, aki igazgató lett egy falusi iskolában, és akkor ott megtanultam szlovákul. Mert anyu megparancsolta a szolgálónak, hogy ne próbáljon nekem még vizet se adni, meg enni se adni, ha nem mondom szlovákul. Ez nagyon szigorú volt, de meg is tanultam szlovákul. Ekkor voltam 12 éves.”

 

A következő hónapokban olyan szlovákiai magyar emberekről írok itt a Vasárnapban, akiknek az életébe a történelem időnek előtte beletenyerelt, és akik életfordulóit a 20. század drasztikus változásai sajátosan szabták át. Egész közösségek sorsa pecsételődött meg generációkra, akik történeteit a világ más pontjain filmrendezők vinnének vászonra, ám tájainkon elbeszéléseik sokszor a saját portáikon sem jutnak túl, ha ugyan azon belül is meghallgatásra találnak egyáltalán. A 20. század olyan hiteles hangjai ők, akik (eddig) kimaradtak a történelemkönyveinkből, pedig ma már kutatások sokasága világít rá, hogy családjaink, régióink sorsát még generációkon át fogják formálni az ő évtizedes titkaik és tapasztalataik. Mélyen gyökerező félelmek, állandó bűntudatérzés, szégyen és ma már szinte megmagyarázhatatlan gyűlölet öröklődik tovább, ha nem ismerjük fel, és nem beszélünk végre róla.

A cikksorozat célja semmiképp nem a múlt felhánytorgatása és más nemzet(ek) hibáztatása, hanem az emlékeink, a hallgatásunk és felejtésünk több perspektívából való megismerése, megvitatása, amely remélhetőleg hozzájárul a örökölt traumáink felismeréséhez és feldolgozásához is.

A szerző társadalomkutató, a nemrégiben megjelent beszÉLJ! című könyv társírója

 

Szöveg Tóth Erzsébet Fanni

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Árat emelnének a pékségek

Betelt a pohár a pékeknél, már a kenyér is megfizetethetlen lesz?

majomhimlő

Az infektológus szerint ezeknél az embereknél lehet súlyos a majomhimlő lefolyása

dd

A bőség kosara lesz az idei Sziget

Ellentmondó nyilatkozatok a kelet-ukrajnai tömegsírokról

Újabb tömegsírt fedeztek fel Mariupolban, 70 civil holttestét emelték ki

Naszvad

Indulhat a próbaüzem a naszvadi-ímelyi tisztítóállomáson

építőipar

Egekbe szökött az építőanyagok ára, a cégek is több pénzt kérnek

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.