Legyen áttekinthető, szagtalan és még szép is. Lehetséges mindhárom szempontnak megfelelni a konyhai fűszertárolásnál? Bizony, lehetséges!
A legtöbb háztartásban van egy tízszer harminc centis műanyag vagy papírdoboz, ebbe kerülnek a megvásárolt fűszeres papírtasakok. Ahogy telnek a hónapok, az évek, a legtöbb tasak felbontva, vagy akár bontatlan állapotban várakozik ebben a dobozkában. Ha kell egy kis fahéj a szilvás gombóchoz, vagy köménymag a párolt lila káposztához, a dobozt előkapják, tartalmát áttúrják, kiszórják, aztán mehet vissza az egész a konyhaszekrénybe, amelyet az idők során a fűszerkavalkád sajátos, ezer illatú bukéjával örökre megjelöl. Bezzeg régen, a falra erősíthető kis fiókos fűszertartók a porcelán fiókocskákkal, amelyekre gyárilag és művészi kiképzéssel festették rá, hogy só, cukor, paprika, bors, rizs, kömény. Azok szebbek voltak ugyan, de praktikusabbak semmiképp, hiszen még annyira sem védték a konyhai párától a fűszereinket, mint most az alumíniumgőzölt bolti tasakok (amelyeket helyenként már simítózárral is ellátnak a bölcs gyártók).
A verhetetlen üveg
De mit tegyen, aki nem tíz, hanem harmincféle fűszert, fűszerkeveréket használ? Ebben az esetben már tényleg nem túl praktikus a kibontott és így-úgy-amúgy visszacsomagolt zacskókban és tasakokban tárolni őket, főleg ha azt szeretnénk, hogy illatukat sokáig megőrizzék. Bizony, át kell őket tölteni olyan, légmentesen záródó tárolókba, ahol sem a pára vagy egyéb nedvesség, sem a kártevők nem férnek hozzá, ráadásul aromájukat is megőrzik.
A leghasznosabban akkor járunk el, ha a háztartásban megüresedett kisebb üvegekre osztjuk a fűszertároló szerepét. A különféle mustárok, lekvárok, pépek vagy olajbogyók után maradhatnak egy-két-három deciliteres üvegek, amelyekről leáztatjuk a címkét, a kupakjukat pedig megvizsgáljuk. Ha nem tudjuk a fedélből eltüntetni a szagot, kidobjuk, és szerzünk rá egy másikat. Az így újrarendszerezett fűszereket érdemes egy csinos polcra pakolni, a tűzhelytől jobbra (balkezes szakácsok esetében balra), hogy főzés közben könnyen elérhetőek legyenek. Az apró üvegcsékben a fűszereink áttekinthetőek, nem veszítik el illatukat, sokszínűségükkel pedig még a konyhát is díszítik.
Tisztelet a kivételnek
Van egy kivétel, a fekete bors (bármilyen színű bors, csak hát a feketét használjuk a leggyakrabban), amelyet kétféleképpen érdemes tárolni. Egy üvegcsében, ha mondjuk a húsleveshez akarunk adni néhány szemet, valamint a borsdarálóban, amely közvetlenül használat előtt őrli nekünk a zamatos borsot. Aki egyszer rákap a frissen őrült bors ízére, a bolti őrölt borsot gyorsan elfelejti. Általánosan érvényes a fűszerek esetében, hogy az intenzív ízek kedvelőinek mindig érdemes az őröletlen változatot vásárolni (római köményből, kardamomból, szerecsendióból), mert az illatos illóolajok hamar elillannak. Egy másik kivétel az őrölt paprika, amelyet vagy sötét üvegben, vagy sötét helyen érdemes tárolni, hiszen a napfény elveszi a színét. Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy telnek az évek, bizonyos fűszerekhez pedig egyszer sem nyúltunk, akkor azokat nyugodtan dobjuk ki. Egy-egy fűszer (főleg az őröltek) bontás után egyébként is csupán néhány hónapig, legfeljebb egy évig őrzi meg a minőségét.
Križanovič Melinda
A teljes írás a VasárnapHáztartás mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.