Igent mondtak az életre

Vasárnap

Életművészek. Nemcsak azért, mert érmeket szereztek, de nem adták fel, amikor válaszút előtt álltak. Nem hagyták, hogy az őket ért sorcsapások miatt az önmaguk feletti kesergés erőt vegyen rajtuk. Persze minden éremnek, minden parasportolónak megvan a maga története. Valamennyiükről, akik a testi és értelmi akadályozottsággal élők sportversenyén szerepeltek, regényt lehetne írni. Itt most csak néhány sorsot tudunk dióhéjban megeleveníteni.

Akaraterőből jeles

A világ- és Európa-bajnok paraúszó Illés Fanni száz méter mellen már a selejtezőben több mint három másodpercet vert a mezőnyre, aranyéremre vitte Tokióban. Végtaghiányos sportoló, születési rendellenesség miatt alsó lábszárak nélkül és összenőtt ujjakkal jött a világra. A szülést levezető doktor nem mert anyukája szemébe nézni, amikor közölte vele, hogy „a kislány holtan született, sikerült újraélesztenünk. De jobb, ha nem látja. Nincsenek lábai és a kézfeje sem nőtt ki rendesen. Valószínűleg ülni sem tud majd, és szellemileg sem lesz ép. Mint gyakorlott apuka, azt tanácsolom, mondjon le a gyermekéről.” Nem mondott le.

A távolugró Ekler Luca, aki a 400 méteres futásban 5. lett, kétszer is világrekordot javítva lett paralimpiai bajnok! Luca ezzel az eredménnyel az első női magyar paralimpiai bajnok atlétikában. Iskolásként szeretett teniszezni, focizni, röplabdázni, atletizálni, de tízéves korában egy szélütés következtében lebénult a bal oldala. „Az orvosom azt mondta, nem sportolhatok többet, de én tudtam, hogy anélkül nem élhetek. Amikor futok, úgy érzem szabad vagyok, amikor távolt ugrok, repülök. Ezt senki nem veheti el tőlem.”

A kerekesszékes vívó Osváth Richárd 1985-ben a romániai Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot, református lelkésznek készült. A vívást még kilencéves korában kezdte el, 11 éven keresztül űzte versenyszerűen, egyéniben országos és Balkán-bajnokságokat nyert. 19 évesen került Nagyváradra egyetemre. Folytatta a vívást ott is, de egy focimeccs közben történt szerencsétlen mozdulatnál letapadt a térde, amiből letört egy porcdarab. Megműtötték, de rehabilitáció híján megismétlődött a sérülés. Bukarestben többször újraoperálták, de 2008-ban ismét a műtött térdére esett. Ez „berobbant” és elfertőződött, majd a csontok nem megfelelően forrtak össze, azóta a térde nem hajlik.

A női párbajtőröző Veres Amarilla a kínai Csing Zsungot legyőzve szerezte a magyar küldöttség első aranyérmét. Amarilla 1993-ban született Békéscsabán, bal oldalára veleszületett bénulással. 13 évesen kezdett el vívni, akkoriban még az épek között. Mivel később betegsége miatt nem követhette az addigi edzéstervet, segédedzőként tevékenykedett, majd kipróbálta a kerekesszékes vívást, és hamarosan nemzetközi versenyeken is indult. 2016-ban Rióban már bronzérmet nyert. A civil életben is sikeres, sportszervezést hallgat a Nyíregyházi Egyetemen.

A 18 éves Konkoly Zsófia aranyérmet nyert a 100 méteres pillangóúszásban. A fiatal pécsi lánynak, akinek születése óta sérült a jobb karja, ez volt a harmadik dobogós helyezése Tokióban. Korábban ezüstérmes volt 400 gyorson és 200 vegyesen. „A testvérem asztmás volt, neki javasolták, hogy az úszás valószínűleg jót tesz a betegségének. Én pedig azt láttam, hogy az edzések végén, amikor jól teljesített, kapott egy lufit. Én is szerettem volna kapni, de ezért el kellett kezdenem úszni.” Elkezdett. Még általános iskolába járt, amikor részt vehetett pályafutása első paralimpiáján, és a 100 méter pillangón nyújtott teljesítménye a bronzéremig repítette.

A 100 méteres hátúszásban aranyérmes Pap Bianka már 16 évesen kijutott a 2016-os riói paralimpiára, ott 100 háton ezüst-, 200 méter vegyes úszásban pedig bronzérmet nyert. Bianka egy síbaleset következtében sérült meg, nem akart összeforrni a sípcsontja. Az orvosok javaslatára kezdett el úszni, ahol fény derült tehetségére. 12 évesen egyedül költözött a fővárosba, s reggel ötkor busszal járt be az uszodába. A Vasas 21 éves úszója, aki 100 méteres hátúszásban világ- és Európa-bajnok, másodszor állhatott dobogóra a japán fővárosban, de 400 gyorson és 200 vegyesen is ezüstöt nyert.

A Baranya megyei Nagyvátyról származó 18 éves Kiss Péter Pál, a 200 méter komoly sérülteket felsorakoztató kategóriájában induló kajakos a nemzetközi szövetség összesítése alapján a sportág legfiatalabb paralimpiai bajnoka. Nyolcéves korában a Guillain Barré-szindróma miatt (ritka autoimmun betegség, amely a perifériás, elsősorban motoros idegek gyulladásával jár) deréktól lefelé megbénult. A versenyző 2019-ben, 16 évesen a semmiből jött, és Szegeden világbajnok lett, Poznanban megnyerte az Európa-bajnokságot. De életét nemcsak a sportolói siker változtatta meg gyökeresen, hanem a budapesti középiskola is, ahol tavaly ősszel kezdte meg tanulmányait. Kollégiumba költözött, és a tanulás mellett mindennap edzésre járt a Honvédba. Amikor a járvány miatt bezárt a kollégium, hazaköltözött falujába. Edzője, Pruzsina István, kéthetente autóba ült, vitte a hajót, a lapátot, és edzést tartott a helyi, alig 600 méter hosszú horgásztavon.

 

Nem adták fel

A pöstyéni születésű arany-, ezüst- és bronzérmes kerékpározó Jozef Metelka (Rióban 2 aranyat és ezüstöt nyert) kicsi kora óta sízett, kerekezett, középiskolásként teniszedzősködött. Így jutott el Oxfordba is, hogy megvalósítsa álmát. 2009-ben azonban Angliában motorbalesetet szenvedett – egy autó nem adott neki előnyt –, s térd fölött amputálni kellett a bal lábát. Nem edzősködhetett tovább, de nem adta fel, országúti és pályakerékpáros versenyző lett. Ma többszörös paralimpiai bajnok, 12-szeres világbajnok.

A 41 éves Patrik Kuril téli triatlonban Európa-bajnok és világkupa-győztes volt az épek között, míg 2005 végén a Körmöci-hegységben rendezett kerékpármaratonon hegyről lefelé tartva egy vassorompónak ütközve szinte leszakadt a lába. Tíz év után érte el első sikerét, világbajnok lett, majd 2016-ban a riói paralimpián bronzérmes, idén újabb vb-aranyat nyert. Tokióban a 32 km-es országúti versenyen Metelka előtt ért elsőként a célba.

Samuel Andrejčík és Michaela Balcová. Samo egyéniben, majd Michaelával együtt párosban is aranyérmet nyert bocciában. A sportágat olyan emberek számára találták ki, akik súlyosan mozgássérültek: 6 piros, 6 kék és 1 fehér labdával játsszák. Samuel és Michaela mindketten ritka betegségben, AMC-ben szenvednek, melynek jellemzője a mozgáskészséget erősen korlátozó ízületi merevség. Samo már 19 évesen arany- és ezüstérmet szerzett Rióban, ma világ- és Európa-bajnok. A pozsonyi Michaelának is van aranya Rióból, pedig amikor megszületett, az orvosok azt mondták, hogy soha nem fog tudni mozogni. Rengeteg műtétet és utókezelést követően négyévesen képes volt pár lépést tenni. Ma teljes életet él, egyetemre jár, sikeres sportoló.

Úgy tűnt, hogy a világ legjobb parasportlövője, a 38 éves Veronika Vadovičová érem nélkül tér haza Tokióból. De a játékok utolsó napján lőtt egy újabb aranyat, az eddigi játékokon szerzett háromhoz egy negyediket. Ez volt a mindössze 148 cm-es tolószékes hölgy újabb csodája. „Nyitott gerinccel születtem, az orvosok azt mondták, egy napnál nem élek tovább. Azonnal megműtöttek, s miután túléltem egy hetet, egy hónapot adtak. Amikor ezt is túléltem, azt jósolták, hogy soha nem fogok tudni járni, még felülni sem. Életem első hónapjait kórházban töltöttem, sokszor operáltak. Amikor végre hazavittek, a lábam tele volt drótokkal, csavarokkal, ezeket naponta egy kicsit szorosabbra húzták. Csak azért tudtam elviselni a fájdalmat, mert deréktől lefelé nem érzem a testem.” A kislány ép gyerekek között nőtt fel, az iskolában jól tanult, később három egyetemen szerzett bakkalaureátusi diplomát.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/37. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Érdekes

A tokiói paralimpia számokban

Augusztus 24-től csaknem két héten át 22 sportág 539 versenyszámában mérték össze erejüket a fogyatékkal élő sportolók a tokiói XVI. Paralimpiai Játékokon. Itt is változott a program: a vitorlázás és a 7 fős csapatból álló látássérült labdarúgás helyére a tollaslabda, valamint a taekwondo került. Az egész világból mintegy 4500 sportoló sereglett össze – legtöbben atlétikában. Magyarországot 37+1, Szlovákiát 27 parasportoló képviselte a japán fővárosban.

A magyarok 16 érmet szereztek, 7 aranyat, 5 ezüstöt és 4 bronzot, a szlovákok 11-et (5-2-4). A legnagyobb létszámú küldöttség 2000-ben Sydneyben képviselte a piros-fehér-zöld színeket 54 fővel, de akkor a 36 egyéni versenyző mellett 18 csapatjátékos is szerepelt. Az volt a második legeredményesebb magyar szereplés, 23 éremmel (4-5-14). Ami a sikereket illeti, a magyar paralimpiai sport 1984-ben New Yorkból távozott a leggazdagabban: 12 arany, 13 ezüst és 3 bronzmedállal.

Szlovákia az eddigi nyári paralimpiai részvétel során 70 érmet gyűjtött, ebből 24 az arany. A legsikeresebb játékként a 2004-es athéni verseny vonult be a nagykönyvbe 12 éremmel. Ebből 5 volt az arany. 2016-ban Rióban az össztermésből (11) ugyancsak 5 arany született.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?