Bár mifelénk is elhíresült a mondás, hogy valaki halálra dolgozza magát, szerencsénkre ez leginkább csak átvitt értelmű kifejezés. Tőlünk keletebbre, Japánban, viszont nagyon is szó szerint kell érteni.
A hagyományos japán munkamorál, vagyis a japán foglalkoztatási modell hősei az úgynevezett „Salary man”-ek, akik állandó munkavállalói egy vállalatnak, és teljes lojalitást tanúsítanak a cég felé, ahol dolgoznak. Ezek az emberek általában egyetemet végzett személyek, akikkel szemben magasabbak a munkahelyi elvárások. A „Salary man”-ek napi 12–14 órát dolgoznak, a szabadidejüket is általában ingázással töltik. Mindez azonban nem egyoldalú kapcsolat, ugyanez érinti a munkaadói oldalt is, azaz a foglalkoztatottság a munkaerőpiacra történő belépéstől egészen a nyugdíjazásig tart. A munkavégzés során az egy mindenkiért, mindenki egyért elve érvényesül. A munkahelyi környezet is ezt jelzi, a munkavállalók közös légtérben dolgoznak, nem pedig elkülönült irodákban.
Nem minden arany, ami fénylik azonban. Többek között a folyamatos megfigyelés, a megfelelési kényszer, a kötelező szolgálati túlóra is a következménye a munka általi halál (karōshi) és a munka általi öngyilkosság magas arányának. Csak 2015-ben (a hivatalos japán adatok szerint) 2159 öngyilkosságban játszott szerepet a munka. A karoshi azonban sokkal több embert érinthet, az ezzel foglalkozó civil szervezetek szerint ennek tízszeresével is számolhatunk. A becsléseik szerint közel 10 000 munkavállaló hal meg évente a különböző munka általi megbetegedésekben és szívelégtelenségben.
- hb
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.