Hangoljuk össze a repülést!

Vasárnap

Figyelem az egymáshoz igazodó madarak röptét, most egy habfehér hattyúpárt. A folyó vonalát követve hussannak el a móló közelében, miközben hangos gágogással biztatják egymást.

Máskor a vadkacsák vagy a vadludak egymáshoz idomulása varázsol el, ahogy a szárnyaik hegyénél felfelé szálló légáramlatot bravúrosan kamatoztatják. Ez csak akkor sikerülhet, ha a szárnymozgásukat képesek összehangolni.

Gyermekké tettél

Pont ilyen a szerelem, ha összehangoljuk a repülést, nagyon magasra szállhatunk, és sokáig tarthat az édes bódulat. A szerelmes ember értékesnek, szépnek, egyedülállónak érzi magát, és ilyennek látja a párját is. Elhiszi, hogy ez az érzés sosem múlik el. Nem szeretné, ha elmúlna. Klári is így gondolta, amikor a munkahelyén megismerte Ferkót, és még azt is, hogy viharosabb, eszementebb szerelem nem is létezik az övékénél! Még a hétköznapi gondok, a szűk kis albérletben élt évek sem vették el a kedvüket, és a gyerekek születése még nagyobb izgalommal töltötte el a párost, egymásnak bizonygatták, hogy eleget tudnak tenni minden kihívásnak. Egy cégben dolgoztak, sok időt töltöttek együtt, csak a kedvteléseik kedvéért választottak más-más baráti társaságot. De emiatt egyikük sem neheztelt a másikra. Idővel valami mégis megfakult, hol az egyikük, hol a másikuk volt fáradt, kedvetlen, levert, mintha elfogyott volna a lendület. Néhány kellemes rokoni találkozó vagy kirándulás aztán ismét felpezsdítette őket, és úgy érezték, semmi sem változott. A szerelem szeretetté, féltéssé szelídült, de hol Klári, hol Ferkó érezte azt, hogy már nincs ereje újra és újra végighallgatni párja vége nincs eszmefuttatásait. Aztán ezen is továbblendültek, hol a férj, hol pedig a feleség állt elő valami nagyon kedves meglepetéssel, lenyűgöző programmal, amitől úgy érezhették, újabb töltést kapott a kapcsolatuk. Ferkó egyszer elmondta, tudja, hogy ez már nem „AZ” a szerelem, ami a kezdetek kezdetén volt, mégis biztonságban, békességben érzi magát a párja mellett, és szeret hazatérni hozzá. Ferkó azt is hozzátette, szerencsésnek érzi magát, mert sosem érezte, hogy Klári bármiben is meg akarná őt változtatni, bármilyen módon alábecsülné, esetleg másokhoz hasonlítgatná. Párja elfogadó, mindig akad néhány kedves, elismerő szava, és ő sem fukarkodik ezekkel, örülnek egymás sikereinek, nem fogják vissza a másikat.

Magamban nyugtáztam, lám, máig nem feledkeztek meg a repülés csodájáról, egyik sem kényszeríti a földre a másikat. Talán ez segíti őket abban, hogy átlendüljenek az időnkénti holtpontokon.

Azonos értékrend és erős hit

Regénybe illő, évtizedeken át tartó párkapcsolatról álmodik minden szerelmes, talán apai nagyanyám is így volt ezzel, amikor Zoboralján valami csoda folytán felbukkant egy fess, magas és izmos mátyusföldi fiatalember, és udvarolni kezdett neki.

Nagy volt a távolság, rövid ideig tartó az udvarlás, ráadásul már egyikük sem volt túlságosan fiatal. A fess férfi hamarosan fogta a menyecskét, és hazavitte, feleségül vette. Mélységes hitük, egymás iránti elkötelezettségük segítette őket át a nélkülözésen, a csehországi deportáláson, és a becsülettel felnevelt, tisztességgel útnak indított gyerekek sikere igazolta őket. Kezemben tartom a mama stoppolófáját, éppen a tenyerembe illik, a gombafejen megannyi tűszúrás, sok-sok olajlámpa fényénél végzett stoppolás emlékét őrzi, szinte megperdül a kezemben! Vajon hányszor kellett „bestoppolni” az érzelmek finom vásznán esett lyukakat? Nézem a mama hálószobai tükrös szekrényét az ágyamnál, és arra gondolok, az örökké tevékeny, sokat mondó, gyakorlatias asszony mégis hogyan talált támaszt a székelyek szófukarságával vetekedő nagyapámban. De mindent értek. Máig hallom a papa döcögő nevetését, érzem a belőle áradó nyugalmat, ahogy hatalmas tenyerén elfér az egész világ. Ha a stoppológomba és a tükrös szekrényke beszélni tudnának, elmondanák, ahogy ez a két egymás mellé sodródó, rendkívül sok megpróbáltatást átvészelő ember mindvégig megőrizte a hitét és derűjét. Drága ajándékok helyett mesékkel és „angyalok varázsolta” csodákkal telt meg kicsi házuk, óriási szabadságot adott a hátsó kert tág határa, túl a kukoricáson izgalmas volt a nagyvilág. Tudom, könnyű idilli képet festeni a régmúltról, és sóvárogva gondolni arra, hogy évek teltével két ember már úgy működik egymás mellett, hogy az egyik elgondol valamit, a másik meg elindul és megteszi azt. Ám ezeket a mindennapi varázslatokat belecsempészhetjük a hétköznapjainkba.

Egy életen át lehet szeretni azt az embert, aki bármilyen helyzetben meg tud nevettetni, aki a leglehetetlenebb körülmények között is határozottan biccent, hogy minden rendben lesz!


Túl korán mentek el

A túl fiatalon, tragikus hirtelenséggel vagy súlyos betegségben elhunyt kedvesek végtelen űrt hagynak maguk után, az egyedül maradt párjaik azonban különleges módon állítanak nekik emléket.

Heni, az egyik idő előtt megözvegyült ismerősöm mesélte, miután egyedül maradt a két kicsivel, éveken keresztül csak a szűk rokonsággal tartotta a kapcsolatot, tőlük kapott segítséget. Az, hogy bárkivel is megismerkedjen, a harmincas éveiben járó Heninek eszébe sem jutott, mert esze ágában nem volt az apjuk halálát rosszul viselő gyerekeknek mostohaapát hozni a házba. „Maradtam hát egyedül, a férjem emlékével, a mi közös emlékeinket dédelgetve, és elfogadtam a helyzetemet. Ami később, amikor a gyerekek már elköltöztek otthonról meglepett, hogy túl az ötvenen sem gondoltam arra, hogy valakihez szorosabban kötődjek, és hogy kellene egy társ. Csak alkalmi, felszínes kapcsolataim voltak, úgy, ahogy a férjemet, már képtelen voltam bárkit is megszeretni. Ha kopogtatott is az ajtómon a szerelem, féltem bevállalni, féltem a csalódástól. Attól, hogy vége lesz. Máig úgy érzem, hogy csak egyetlen embert tudtam olyan szerelemmel szeretni, a férjemet. Gondolatban, álmaimban tovább szőttem az életünket, mi lett volna, ha... És szívesebben töltöttem ezzel az időmet, mintsem hogy valakit teljes odaadással beengedjek az életembe. Azt hiszem, ez a sírig tartó szerelem” – mondja Heni.

A szerelem legnagyobb jótéteményét és csodáját eddig József Attilánál még senki sem fogalmazta meg találóbban. A Gyermekké tettél című versében vallja: Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén / nagyon meg tudtam szeretni veled.

Száz Ildikó, a szerző az Új Szó munkatársa

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/18. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?