Hajózni kell, ha kicsiben is. GALÉRIA

Mondjuk, éppen akkorkát, amelyet vígan ölbe kapva, autó csomagtartójában utaztatva olyan tóféle vagy egyéb vízpartra visz, ahol aztán kedvére úsztathatja. Hajómodellezni jó! Láttam. Higgyék el! Korosztálytól független tevékenység ez. S micsoda öröm az még egy laikus számára is, ha a sok száz vagy ezer munkaórával megépített, az utolsó horgonylánctartóig, kapitányi toronyig az eredetihez méretarányosan kicsinyített modell elindul az útjára. Mert a motorházban valódi motorok búgnak, valódi hajócsavarokkal hajtva a vizet, s haladnak a kishajók a végtelennek tűnő halastavak, strandok nyugodt, szerencsére viharmentes és apró hullámain.

Csodálni lehet csak azokat az embereket, akik idős vagy középkorú felnőttként is mosolyogva, viccelődve, egymást kedélyesen cukkolva állnak a parton, és figyelik az éppen versenyben lévő sporttársat. Mert sport ám ez, közösségi élmény. Vannak seregszemléi, bajnokságai, mindenféle kategóriákban. S milyen jó látni, ahogy egészen kicsi srácok végtelen izgalommal és összpontosítással irányítják hajócskáikat, hogy azok az adott időtartamon belül végigússzanak a kijelölt pályán, hibapont nélkül. S ugyanezt teszik nyugdíjkorhatáron túliak is. Fiúk, lányok, férfiak, nők. Egymás sikerének drukkolva. Ez történt szeptember első hétvégéjén a Rimaszombat melletti Kurinc Zöld Víz üdülőterületen lévő tónál. Sok kedves, jókedvű, jó értelemben megszállott sporttárs mérte össze tudását és hajójának teljesítményét egy emlékversenyen.

A rimaszombati modellezők

Ha nem tudják is sokan, de ebben a gömöri városban igen komoly hagyományai vannak a hajómodellezésnek, egy nagyon lelkes kis csapat működik itt szinte már évtizedek óta. Az idei, már nyolcadik emlékversenyt egykori klubvezetőjük, Mišák András emlékének szentelték. A tragikusan fiatalon, közel egy évtizede elhunyt szakvezető, versenyző, rendkívül tehetséges és kitartó hajómodellező nevét a nemzetközi hajómodellező sport máig jegyzi, hiszen számtalan szlovákiai és nemzetközi versenyt, bajnokságot nyert meg, s nem mellesleg maga is szervezte a rimaszombati hajómodellezést népszerűsítő alkalmakat. Az emlékére rendezett emlékversenyre a helyiek mellett, mint mindig, idén is több szlovákiai, magyarországi csapat és egyéni versenyző hozta el hajócsodáit, hogy a kijelölt pályán végigúsztassa a miniatürizált hajókat. A helyiek közül évek óta komoly eredményeket ér el a Kováčik család a rimaszombati klub színeiben, számtalan érmet szereztek már nemzetközi versenyeken is.

Cápa a kurinci tóban
Nem kell megijedni, nem valódi és nem emberevő, csak afféle elektromos, akkumulátoros és távirányítással működő gépesített cápa pásztázott a part menti vizeken, bizonyíthatom, senkit nem harapott meg. Viszont elég nagy figyelmet keltett, és a versenyzők azt is megbeszélték egymás közt, hogy ez az új típusú úszó modell a jövőben önálló kategóriában akár versenyen is indulhatna. Mindez persze rajtuk múlik, a résztvevőkön, akik igen rugalmasan tudnak, tudtak eddig is váltani, ha szükség volt rá. Lassan itt az ősz, vége lesz a versenyszezonnak, jön az időszak, amikor a hajók szárazdokkba – garázsokba, műhelyekbe – vonulnak, hogy ott elvégezzék a szokásos karbantartást rajtuk. Festés, pótlások, újabb kiegészítők, motor- és meghajtásrenoválás, -csere. Mert aki hajómodellezik, az egész évben teszi, ebben nincs megállás, hiszen mint azt többen is elmondták, egy-egy kishajó elkészítése sok száz vagy akár sok ezer munkaórába is kerül. Aztán lehet benne gyönyörködni, fürdőkádban kipróbálni, gondosan csomagolva versenyre, seregszemlére szállítani, ott büszkén megmutatni a többieknek. Hogy játszani jó, hogy ez az egész nem más, mint igen komolyan vett játék. Amely összehozza a különféle korosztályúakat, többféle nemzetiségűeket. Mert hajózni kell. Ha csak kicsiben is. Jó szelet! Azaz lehetőleg gyengét, mert a túlságosan nagy hullámverést nem bírnák ki ezek a csoda kis modellek. Kedvet kap az ember, hogy maga is belekezdjen ilyesmibe, ennyi örömöt, igazi sporttársat látva.