Fókuszpontok a lakásban

A fókuszpont olyan lakberendezési elem vagy elemek, amelyek vonzzák a tekintetet. Ha túlságosan semlegesen berendezett térben vagyunk, az lehet az érzésünk, hogy a szoba „olyan semmilyen”. Nem arról van szó, hogy hiányozna belőle valami, nem a funkcionalitással van a baj, hanem egyszerűen unalmasnak, hotelszoba-szerűnek, személytelennek, vagyis érdektelennek érezzük.

A fókuszpontok kialakítása általában konkrét ízlést tükröz. Ezért kiválóak fókuszpontnak olyan tárgyak, amelyeknek úgymond történetük van. Egy kopott, patinás tükör, egy kontrasztos mintájú szőnyeg, egy művészi kiképzésű tévéállvány – olyan elemek, amelyekről az jut elsőre eszünkbe, hogy ilyet máshol még nem láttunk.

A fókuszpontok hiánya tehát unalmassá teszi a teret, jócskán akad azonban példa arra is, amikor eltúlozzák a fókuszpontok szerepeltetését. Ilyenkor bekapcsol a jellegzetes „lomtár” hangulat, mintha egy túlzsúfolt raktárban lennénk, ahol mindent egyszerre akarnak megmutatni nekünk, az eredmény pedig egy eklektikus káosz. Ahhoz, hogy a fókuszpontok érvényesülni tudjanak, az eredmény mégis otthonos tér érzetét keltse, egyensúlyba kell hozni a fókuszpontokat a helyiség funkciójával, méreteivel. Minimum egy darab fókuszpont mindegyik helyiségbe kell, háromnál többet viszont sehol nem tanácsos alkalmazni, mert túlharsogják, ütik egymást.

Érdemes figyelni a fókuszpontok hierarchiájára is, hogy melyik a központi, a többi pedig szerencsés esetben erősíti, illetve rávezeti a figyelmet. A fókuszpontok létrehozásának legegyszerűbb eszközei a hangsúlyos színek (egy merész színárnyalatú vagy mintázatú drapéria, kanapé vagy szőnyeg), a lámpák elhelyezése (kulcskérdés, mi van közvetlen a lámpa alatt), a hálószobákban pedig az ágytámla mögötti falfelület (gyakran mintás tapétával emelik ki). A jól eltalált fókuszpont megszabja a helyiség hangulatát és arculatát, a többivel már csak kiegészítjük.

Križanovič Melinda