Bár utazni most nem ajánlott, virtuálisan kalandozhatunk. Most Albániában látogatunk, annak is a fővárosába, Tiranába.
Néhány évvel ezelőtt Mayer-Ázsoth Réka járt Albániában, kalandjairól akkor így írt:
Tiranában az a jó, hogy a legtöbb nevezetesség egy helyen van, így egy nap alatt körbejárható az egész. Mi a Tímárok hídjával kezdünk, a 18. századi kőhíddal. Meglátogatjuk a leghíresebb albán, Teréz anya szobrát is, a Szent Pál-katedrális kertjében. Varázsütésre elered az eső, mely az egész utunkon végigkísér. Nem szaladunk el előle. Tovább sétálunk, megnézzük Tirana omladozó piramisát, mely a kommunista diktátor, Enver Hodzsa emlékére épült. Lassan sötétedik, így még szembetűnőbbek a közlekedési lámpák. Az egész oszlop jelzi, hogy mehetnek-e az autósok. Piros, narancssárga és zöld színekben világít, a vezető még véletlenül sem téveszti el a jelzést.
Kapcsolódó cikkünk
Másnap a Szkander bég (más néven Kasztrióta György, albán fejedelem a 15. században) téren kezdünk, amely Albánia történelmének idővonala is. Itt áll az Et’hem Bey-mecset a 18. századból, az Óratorony a 19. századból, majd a 20. századból Szkander bég lovas szobra, az Operaház és a Nemzeti Történeti Múzeum. A két utolsó semmiben sem különbözik a szocialista építészet nálunk is jól ismert produktumaitól. Albánia 20. századi történelme sok mindenben hasonlít a miénkhez. Világháborúk, majd szocialista diktatúra. A BunkART nevű, föld alatti járatokban létrehozott múzeum interaktívan szemlélteti mindezt. Mintha a Terror Házában járnánk. Hatását eléri, rossz közérzettel távozunk.
Hogy milyen kalandokban volt még része Albániában Mayer-Ázsoth Rékának, az alábbi cikkben olvasható.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.