Egy hullámhosszon Dés László és Rhoda Scott

Vasárnap

Együtt koncertezett Budapesten Dés László és Rhoda Scott, az amerikai születésű, Párizsban élő dzsessz-zenész, akit a Hammond-orgona királynőjeként ismer a világ. Magyar zenésztársa világsztárokkal fellépő virtuóz szopránszaxofonos, aki színpadi és filmzene-, valamint dalszerzőként is rendkívüli tehetségű művész. Feelings című estjük páratlan zenei show volt a Dohány utcai zsinagóga pompázatos falai között.

Rhoda Scott a hetvenes évek első felében vált népszerű muzsikussá Magyarországon. Jött, látott és elsőre győzött, s azóta is vissza-visszatérő vendége a magyar zenei életnek. Budapesti bemutatkozásakor ön húsz év körüli fiú lehetett. Felfigyelt rá akkoriban?
Igen. A tévében láttam őt. Hirtelen nagyon népszerű lett, méghozzá elég vicces módon. Hofi Géza paródiája révén. Akkoriban csak egyetlen tévécsatorna volt, mindenki azt nézte, így mindenki látta. Én is. Ráadásul akkor már a dzsessz bűvöletében éltem, és évek óta szaxofonoztam. Mint fiatal dzsesszművészt nagyon érdekelt, amit csinált.

Mi fogta meg benne? Húszévesen hogyan tekintett a Rhoda Scott-jelenségre?
Tizenhat éves koromban már tudtam, hogy zenész leszek. Zongoráztam, igazából mégis a szaxofon érdekelt. Az avantgárd és a kortárs dzsesszt szerettem. Rhoda Scott a kortársunk, zeneileg nagyon művelt muzsikus, aki Kodályból és Bartókból diplomázott. Volt egy erős kötődése a magyar zenéhez. De amit ő játszott, az mindig a fősodorba tartozott. Ma már erre azt mondom: teljesen mindegy, ki mit csinál, csak jól csinálja. Persze, vannak műfajok, amelyeket nem viselek el. Ilyen például a lakodalmas rock. Tőlem jól is csinálhatják, nekem akkor is borzalmas. De a zenei világ nagy részét tökéletesen elfogadom, sőt szeretni is tudom, ha művészi fokon képviselik. Rhoda Scott olyan magas művészi fokon műveli a mainstreamet, hogy ő valóban klassz zenész. Mérhetetlenül feszes és nagyon dögös, ahogy játszik. A zenekarom minden tagja, Lamm Dávid gitáros, Fazekas-Kovács Kornél trombitás, Orbán György bőgős és a fiam, Dés András dobos teljesen odavoltak tőle, és ez a nagyság jellemzője. Rhoda Scott mondta is, hogy nagy megtiszteltetés volt számára velünk játszani. Szeretettel fogadott minket. A koncert előtt és utána is hihetetlenül kedves volt hozzánk. Óriási alázatot tanúsít a zene iránt. Elömlik egy üdvözült mosoly az arcán, amikor játszik. Egyszerűen lehengerlő a lénye. Nyolcvannégy éves, de nemhogy elfáradt vagy elfásult volna, ugyanúgy élvezi a zenét, mint egy kiskamasz, aki most csodálkozik rá a dallamok gyönyörére.

 

Rhoda Scott édesapja metodista lelkész volt, mellette kezdett el templomokban orgonálni, gospel kórusokat kísérni, és már fiatalon elbűvölte a közönségét.
Nem túlzás: a lábujjától a feje búbjáig át van itatva zenével.

Most is hozta a basszust?
De máshogy! Nem úgy, nem olyan intenzíven, mint amikor egyedül játszik. Itt volt vele a dobosa. A két kezével a klaviatúrán hozta a harmóniákat, a lábával pedig a basszust. Tehát a bőgő funkcióját látta el. Az orgona, a bőgő és a dob pedig már triót alkot. Nekünk ott van Orbán Gyuri, aki fantasztikus bőgős, úgy lehet rá támaszkodni, mint egy jó biztosítóra. Hihetetlenül stabil basszust és ritmikát ad. Amikor Rhoda meghallotta a próbán, hogyan játszik, szólt is, hogy ő majd csak az alapbasszusokat hozza. Alkalmazkodott hozzánk.

Vannak, akik még ma is póznak tekintik, hogy Rhoda Scott kilép a cipőjéből, amikor a hangszeréhez ül. Figyelmen kívül hagyják, hogy a lábfejével is ugyanolyan remekül játszik, mint a tíz ujjával.
Szerintem nincs abban semmi póz, hogy mezítláb játszik. A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy zongoristától nem várja el senki, hogy kesztyűben játsszon. Rhoda az ujjbegyeivel és a talpával, a bőrével érzékeli a hangszert, ami a zenélés egyik fontos momentuma. Én a kezemmel és a számmal érzékelem a szaxofont. Úgy játszom, hogy a levegővételnél az egész testem benne van a játékban. Rhoda mezítláb sokkal jobban át tudja adni magát a zenének, sokkal árnyaltabban és finomabban tud játszani, mintha egy vastag talpú cipőben nyomogatná, ahogy egyébként a klasszikus orgonisták teszik. Az ő köreikben nem illik mezítláb játszani, de lehet, ha illene, ők is inkább ezt választanák.

A Hammond-orgona a 20. század óriási találmánya. A dzsessz világában elképesztő karriert futott be. Mennyivel tud többet, mint a templomi társa?
A templomi orgona túlszárnyalhatatlan. Egy nagy templom nagy orgonájának több száz sípja van, ami óriási regiszterhalmaz, fantasztikus hangszínek. Az a királynő. De a Hammond-orgona is zseniális hangszer. Nagyon árnyalt, és nagyon kifejező. Szólhat telten, vékonyan, élesen, fátyolosan… nem sorolom. Kezdetben a feketék hangszere volt, a fehérek világában nehezen fogadták el. A rockzenészek tették elsőként a magukévá, például a Doors együttes.

Vasárnap

Három részből állt a koncertjük, de nemcsak zeneileg, érzelmileg is elég széles skálát jártak be.
Először Rhoda játszott negyven percet, aztán mi játszottunk fél óráig, a harmadik rész volt a közös produkció. Rhoda csupán azért akart kezdeni, hogy aztán pihenni tudjon egy kicsit. Küldtünk egymásnak hat-hat számot, és abból választottunk hármat. Ő is hármat, én is hármat. Nagyon jólesett, hogy egy saját kompozíciómat is kiválasztotta, pedig az a szám kicsit más világ, mint amit ő játszik. Az első részben megmutatta, mit tud egyedül. A második részben a saját szerzeményeimet játszottam, amelyek engem jellemeznek, az én világomat, az én zenei hangomat. A harmadik részben kettőnk világa egyesült. Ez a csodálatos a közös zenélésben és a dzsesszben. Eredetileg 10-től 14 óráig volt kiírva a próba. Előző nap, szombat délelőtt, egy klassz helyen.

Nem a zsinagógában?
Abban az Andrássy úti szállodában, ahol Rhoda lakott. A különteremben. Ott ült az orgonánál, amikor beléptünk – a karjában egy kilenc hónapos csecsemővel. Négy unokája közül a legfiatalabbal. Aztán kiderült, hogy a lánya a menedzsere, a dobos pedig a veje, és elhozták magukkal a kicsit. Nagyon helyesek voltak. Fél tizenegy volt, amikor elkezdtük, és fél tizenkettőkor már be is fejeztük a próbát. Hat számot játszottunk el közösen úgy, hogy akkor találkoztunk először. Teljesen egy hullámhosszon voltunk. Nevettünk is egy jót, hogy miért írtak ki négy órát a próbára? Nekünk nem kell annyi. Ő is profi, mi is azok vagyunk, rá is éreztünk azonnal egymásra. Kétezer-ötszáz ember előtt egy szakrális térben meg is született valami. Különös varázsa volt a koncertnek, hihetetlen hangulata. Olyan szeretettel, lelkesedéssel fogadott bennünket a közönség, hogy nem lehetett rosszul, nem ihletetten játszani.

Mennyire tudott elmerülni Rhoda Scott az ön zenei világában?
A hangbeállás során vagy másfél órát játszottunk együtt, ami gyakorlatilag szintén próba lett. Rhoda egyszer csak azt kérdezte: „Laci, mért nem énekelsz?” Mint kiderült, megkeresett a YouTube-on, amitől én teljesen zavarba jöttem. Mondtam neki, hogy ez most nem olyan koncert, itt most dzsessz-zenészként vagyok jelen. Kicsit el is húzta a száját. De ez azt jelentette, hogy amikor felajánlották neki, hogy Magyarországon van egy Dés László nevű szaxofonos, és vele adhatna közös koncertet, bizonyára leült otthon, megnézett és meghallgatott, ami nagyon nagy dolog. Nyolcvannégy évesen ilyen nyitott, ilyen érdeklődő! Ereje van a hangszernél. Már nehézkes a járása, de amikor leül az orgonához, azonnal látni benne az egykori fiatal nőt, aki a korának megfelelően ma is nagyon csinos. Dzsesszt, kortárs zenét, dalokat hallgatott meg tőlem. Hogy én ismertem őt, az evidens. De odahaza, Párizsban ő is megismerkedett velem.

Vasárnap

Szerepelt valaha a tervei között, hogy egyszer milyen jó lenne Rhoda Scott társaságában fújni a szaxofont?
Eszembe sem jutott. Nagyon sok dzsesszmuzsikust szeretek a világban, de csak nagyon kevésről jutott eszembe, hogy jó lett volna egyszer együtt koncertezni, de már nem is élnek. Játszottam persze pár világsztárral, egyik izgalmasabb volt, mint a másik. Boldogít a tudat, hogy most Rhoda Scott-tal is zenélhettem, és nem az én kezdeményezésemre. Egy koncertszervezőnek jutott eszébe, és jó, hogy megtörtént, mert klasszul sikerült.

Beszélgetésük közben sem érezte, hogy Rhoda Scott elmúlt nyolcvanéves?
Egyáltalán nem. A zene megfiatalítja. Rád tekint egy kedves mosollyal, és azonnal látod benne a nőt, a zenészt, a művészt. Fel sem merül benned, hogy hány éves. Elbűvölő ember a maga nagyságával és szépségével. Ha feláll a székből és elindul, valaki megfogja, segít neki, de tud önállóan is járni, csak óvják minden lépését, vigyáznak rá. A művészetnek nincs kora, ily módon pedig a művészeknek sem.

Mindketten szeretik a kihívásokat, a kísérletezést, mindketten mesterei az improvizálásnak. Bizonyára voltak pillanatok, amikor úgy érezték, angyal szállt el a színpad felett.
Igen, több ilyen pillanat volt. Azért vagyok ilyen lelkes.

A zenei anyagcsere hogyan zajlott kettőjük között? Milyen szempontok alapján állították össze a koncert közös részét?
Én azokból a számokból küldtem néhányat Rhodának, amelyeket nagyon szeretek, de közben rá is gondoltam. Nem volt hétköznapi ez a helyzet. Egyszer csak felmerült bennem, hogy mit játszottam annak idején az Interbrass együttessel. 1974–75–76 volt a mi nagy korszakunk, ez a három év. Csodálatos esztendők voltak. Együtt tanultuk a műfajt, ráadásul egyidősek voltunk a közönséggel. És eszembe jutott néhány szám, amelyeket akkor, fiatalon játszottunk. Végül a Repülés az éjszakában, a Mercy, Mercy Me és a Song for My Father lett az, amelyet Rhoda kiválasztott közülük. Nekem ezek a dalok jelentik a fiatalságomat, Rhoda pedig akkoriban kezdett járni Magyarországra. Volt ebben valami elrendeltetett, hogy miért pont ezt a három dalt választotta. Ő pedig a repertoárjából küldött el rengeteg jó darabot, amelyek közül jó pár az ő szerzeménye volt, köztük néhány dögös gospel is.

Készült valamilyen felvétel erről a kivételes estről?
Hála a Jóistennek, igen! Méghozzá nemcsak hang-, hanem képfelvétel is. Vagy CD, vagy DVD lesz belőle. A szervezők felvették. Megvan minden. Eredetileg másfél órás koncertről volt szó, hogy Rhoda Scottot ne terheljük túl, de a végén két és negyed óra lett. Jó koncert volt. Elejétől a végéig minden hangot vállalok.

A saját és a közös részük között, amikor önök játszottak, Rhoda Scott pihent?
Kiment a színpad mögötti társalgóba, ahol volt egy képernyő, és azon nézett bennünket. Nem esett ki a koncert hangulatából. Mi is ott néztük őt, amikor játszott.

Egy ilyen erős és páratlan zenei élmény inspirálja majd a dalszerzésben? Születhet belőle új kompozíció?
Nagyon valószínű. Még ma is hatása alatt vagyok, sőt az egész zenekar a hatása alatt van a koncertnek, pedig nem tegnap volt. Levelezek Rhodával, amióta hazautazott Párizsba. Azt írta, reméli, hogy a jövőben még játszani fogunk együtt. Ennél szebbet, jobbat egy muzsikus kolléga nem írhatott volna. Ez kitüntetés a részéről.

Hogyan búcsúztak egymástól?
Fogtam a kezét, szorongattam, de nem olyan endékásan, hanem két kézzel, és a szemébe nézve köszöntem meg a koncertet, hogy nagy boldogság volt ez nekem, nekünk. Ő meg azt mondta: „Megtiszteltetés volt veletek játszani.”

Vasárnap
Érdekes

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/47. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában