Egy Emmy-díjas amerikai sorozatban...

Aztán egy nap elsodorta a szerelem. Amerikába költözött, húsz évig New Yorkban élt. Lánya és fia kint is maradtak, ő hazatért. És újabb húsz év elteltével főszerepet kapott egy Emmy-díjas amerikai sorozat második évadjában.

Van egy fixa ideája: amit megálmodik magának az ember, az előbb-utóbb valóra válik.

Én a színészi pályának is azért indultam neki, mert tudtam, hogy sikerülni fog. Nagyon erős a képzeletem. De még azt is felülmúlta, amit elértem. Közben megálltam egy pillanatra. Rájöttem, hogy az élet fontosabb, mint a szakma. Volt egy érdekes epizód a pályámon, még az elején. A nagyszüleim neveltek vidéken, mert a szüleim Pesten éltek. 1976-ban végeztem el a főiskolát, 77-ben meghalt a nagymamám. Tudtam, hogy súlyos beteg. Hazamentem Kübekházára. Biciklivel rohantam orvosért, hívták a mentőt, én kísértem be a szegedi kórházba. Lélegeztetőkészülék volt a száján. Addig voltam vele, amíg be nem tolták a műtőbe. Ott el kellett búcsúznom tőle, vissza kellett utaznom Pestre, másnap játszottam. Egy napra rá jött a távirat, hogy meghalt a nagymamám. Ez egy érési folyamat az emberben. Akkor döbbentem rá, hogy az élet fontosabb, mint a szakma. Hogy ott kellett volna lennem mellette.

Fájdalmas felismerés.

Nagyon mély nyomot hagyott bennem. Később ezért sem volt nehéz elmennem az országból. Találtam egy férfit, akivel el tudtam képzelni az életemet, hogy gyerekeim lesznek, és ezt meg is adta a Jóisten. És azt is, hogy 2002-ben visszatértem Amerikából, s hat évig élt még az apám. Majdnem huszonegy évig elválasztott bennünket az óceán, évente csak egyszer láthattam őt. Miután hazajöttem, gondját viselhettem, orvoshoz, kórházba vihettem, én voltam vele, amikor átment a túlsó partra. Édesanyám nyolcvanhét éves. Ma is ott voltam nála. De ami a lényeg: amit a nagymamámnál még nem tudtam, azt az apámnál már igen. Hogy nem érdekel semmi, ott kell lennem mellette. És hajnalban a kezeim között halt meg. Minden pillanatára, mozdulatára emlékszem.

...voltak kapcsolataim, szerelmeim, de csupa szakmabeli, és mind hirtelen fellobbanás, ami ki is hunyt gyorsan.

Itthon, még mielőtt amerikai feleség lett volna, a magyar Brigitte Bardot-ként tartotta számon a szakma. Exkluzív szépsége elemi erővel hatott a férfiakra. Filmbeli partnerei közül is szabadon válogathatott.

Mégis magányosan éltem egy József Attila lakótelepi kis lakásban. Reggel jöttek értem, vittek forgatni, este haza… igen, voltak kapcsolataim, szerelmeim, de csupa szakmabeli, és mind hirtelen fellobbanás, ami ki is hunyt gyorsan.

Ezek is szépek lehettek a maguk nemében.

Gyönyörűek voltak. De megmondom őszintén, azzal együtt, hogy szeretem a színészkollégáimat, és értékelem is a munkájukat, családi életre képtelenek. Tartós kapcsolatra alkalmatlanok. Legalábbis a többség.

Ugyanezt hallom a férfi színészektől: az Isten mentsen meg egy színésznőtől!

Lehet. Nagyon ritka, hogy két szakmabeli összeházasodik, és életük végéig együtt maradnak. De ha mégis, az esetek többségében nagy a kilengés. A színpadi varázs, a színpadi szerelem elsodorja az embert. Felkapja és repíti. Olyan lelkiállapotba kerül a színész, amikor dolgozik, olyan felvillanyozott, olyan energiák mozgatják, olyan magasságokba száll, hogy közel kerül az Istenhez, és akkor kinyílnak az energiacsatornák. Olyankor pedig minden megtörténhet. A színészi lét valójában nem egy normális élet.

Egy évvel ezelőtt kilépett a Dörner György vezette Újszínház társulatából. Mi volt az oka?

Egy rendkívüli filmes lehetőség miatt történt. 2020. február végén tudtam meg, hogy megkaptam a szerepet, amelyre pályáztam egy amerikai sorozatban. Hatalmas élmény volt, de hallgattam róla. Nem dicsekedtem el. Az igazgatómmal azonban közölnöm kellett egy idő után. Hétvégén premier volt a színházban, nem akartam a banketten ezzel zavarni. Pár nappal később bementem hozzá, és közöltem vele, hogy mekkora öröm ért, megkaptam a sorozat egyik főszerepét, április végén utaznom kell New Yorkba, és szeretném, ha elengedne, bár májusban van tíz előadásom. Kértem, hogy oldjuk meg a helyzetet. Gratulált, megölelt, és azt ígérte, megoldjuk. Tizenöt perc múlva visszahívott a titkárnőjével, és a következőt mondta: „Elmehetsz, de két és fél-hárommillió forintodba fog kerülni.” De Gyuri, előbb mentem el tőled, elengedtél, mi történt? „Van ez a tíz beugrás, színészeket kell hívnunk, nem tudjuk, mennyit fognak ezért kérni” – mondta. Mi filléreket kapunk a beugrásért, miről beszélsz? Valószínűleg a gazdasági osztályról szóltak közbe. New York-i produkció, valamit szívjunk le róla, gondolták. Semmiféle kompromisszumra nem voltak hajlandók. Eltökélték, hogy jól megfejnek. S akkor megírtam a felmondólevelet, és két nap múlva bevittem.

Pár nappal később bezárta kapuját a színház. A pandémia miatt.

Amerikában is leállt minden. Két szék között a földre ültem. Tolódott a forgatás. Azt mondták, majd augusztusban, tavaly augusztusban elkezdjük. Ki is repültem, de nem kezdtük el. Legalább együtt lehettem egy ideig a gyerekeimmel. Aztán visszajöttem, és december elején közölték velem, hogy úgy készüljek, február közepén beindulunk. Januártól a virtuális térben próbáltunk, hetente kétszer-háromszor. Hogy mire kimegyek, minden tökéletes legyen.

Negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy amerikai produkcióban is megkapja álmai szerepét.

Nem volt hiábavaló az út.

Az értől az óceánig, idézhetném Adyt. Az ér a nagyszülei háza mögött tört fel a földből. Az óceán pedig húsz esztendőn át a szeme előtt volt. És most itt az az Emmy-díjas sorozat.

Egy izgalmas, több szálon futó történet, amely a második világháború idején kezdődik, de már a jelenben játszódik. A rendezőnő életéről szól a film, ő írta az anyagot. Én az ő Magyarországról kivándorolt nagymamáját játszom vörös parókában. Amikor New Yorkban, a sminkszobában belenéztem a tükörbe, nem ismertem magamra. Sokat nem mesélhetek el a történetből, köt a szerződésem, ezért csak annyit mondok, a nagymama nevelte fel az unokáját, Natashát, aki maga a rendező. Ha megkapok egy szerepet, igyekszem jó mélyre ásni benne. Még forgatás előtt megnéztem a sorozat első évadját, és ellestem a filmbeli unokám gesztusait, mozdulatait, hogy a kapocs meglegyen köztünk. Ezzel meg is leptem a rendezőt. Még azt is megfigyeltem, hogyan tartja a szájában a cigit. Megy, jár-kel a lakásban, s miközben beszél, akkor is ott lóg a szájában. A szövegbe pedig beillesztettem néhány magyar szót, káromkodást. Ez annyira tetszett a rendezőnek, hogy még többet kért.

Most, hogy egyetlen társulathoz sem köti szerződés, lélekben mennyire erősíti egy ilyen nívós, tengerentúli sorozatban kapott kiemelkedő szerep?

Nekem ez most több mint kapaszkodó. Elégtétel. Nagyon szerették a munkámat. Írt is egy szép levelet a rendező, hogy egy életre hálás nekem. De most benne vagyok egy helyes mesemusicalben. Koltai Róbert a király nagypapa, én vagyok a királynő nagymama. De a rőzsegyűjtő öregasszony is. Duettet éneklünk Robival. Az amerikai sorozat óriási mázli volt. Megdolgoztam érte. Lili, a lányom és Philip, a fiam is biztattak, hogy anya, csináld meg! A kinti ügynököm is erre biztatott. Itt csináltam meg a próbafelvételt, azt kiküldtem, azonnal jött egy másik jelenet, megtanultam, felvettük, két nap múlva küldték a harmadik jelenetet, aztán Skype-on dolgoztunk, és csak utána mondták ki, hogy enyém a szerep. Csodás két hónapot töltöttem New Yorkban. Ha volt pár szabad napom, kocsiba ültem, és vagy a lányomhoz mentem Connecticutbe, vagy a fiamhoz Queensbe.

Itthon nincs már úriemberség. A politika a kultúrába is beleszól. A morál nagyon mélyre süllyedt. Minden a feje tetejére állt. A szakmában is sokan fordítva ülnek a lovon...

Mennyire viselte meg lelkileg, hogy dolga végeztével haza kellett repülnie?

Feltöltődve jöttem haza, jókedvűen. Magasra emeli az embert egy ilyen lehetőség. Nem dicsekszem, nem szórom szét a híreket, hogy hol dolgoztam, miben és kikkel, egyszerűen csak büszke vagyok magamra. Nem bokszolok, nem könyökölök a lehetőségekért, de ami megtalált, annak teljesen odaadom magamat. Más világ az ott, kint. Itthon nincs már úriemberség. A politika a kultúrába is beleszól. A morál nagyon mélyre süllyedt. Minden a feje tetejére állt. A szakmában is sokan fordítva ülnek a lovon. Felbomlott az értékrend. Óriási káosz van körülöttünk. A kitüntetések is elveszítették az értéküket. Nem akarok senkit bántani, mert van, aki megérdemli, de látom, ki hogyan harcolta ki magának, hogy díjazzák. Az Újszínházban nyolc évig el voltam temetve. Oda egy kritikus be nem tette a lábát. De még egy kulturális szakember sem. Akkor honnan tudják, ki érdemes az elismerésre, és ki nem? Onnan, hogy a kollégák egymást ajánlgatják. Kikérem magamnak! Itt el lehet intézni sok mindent. Sajnáljam, hogy nem kaptam még díjat? Nekem ez a díjam, ez a komoly szerep Amerikában. És örülök, hogy itt, ahol lakom, Szentendrén, a természet egészen más arcát mutatja, mint a fővárosban. Látom a patakot a teraszról, nincs autóforgalom, a fák is mintha az égig érnének. Itt rend van és harmónia. Kint, a forgatáson egy hangos szót sem hallottam. A legnagyobb tisztelettel szóltak egymáshoz az emberek. Az instrukciót a fülembe súgták. Itthon ordít a rendező. Megaláz. Amíg velünk van az édesanyám, és remélem, még sokáig köztünk lesz, addig nem megyek el innen. De utána fontolóra veszem.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene