Van olyan helyzet, amikor dönteni kell. Amikor érzed, hogy nincs választási lehetőség, nincs megúszás, itt most dűlőre kell jutni valamiben, valakivel.
Persze, lehet most itt azzal jönni, hogy ki milyen személyiség, milyen típus, könnyen vagy nehezen megy neki, gyárthatók sorra a kifogások, de azok úgyis csak kifognak rajtad. Mímeled vagy míveled? A döntés önmagában hordozza az elköteleződést. Ha valami mellett leteszem a voksomat, akkor valami ellen is döntök. Ezt sokszor nehezen éljük meg, mert az elköteleződés magával hozza a félelmet: vajon jó döntést hozok-e? Jót. Miért vagyok benne ennyire biztos? Mert nincs jó és rossz döntés, csak döntés van. De ha ezzel vitába szállsz velem, ám legyen, elfogadom. A képzeletbeli eszmecserénk végére azonban behozok még egy gondolatot: ha a döntéshozatal nem tartozik az erősségeid közé, akkor gondolj arra, hogy még mindig jobb „helytelen” döntést hozni, mint semmilyent.
Gondoljuk mi. Az egész eddig leírtak mind a gondolataink játéka, nézőpontja, jobb és bal agyfélteke hajcihője, személyiség, beállítottság kérdésköre. Az égieket azonban mindezek „nem érdeklik”. Ők Téged látnak, és azt, milyen szívvel állsz a döntésed, a helyzeted előtt.
Számukra egyetlen dolog a fontos, hogy tiszta szívvel állj meg, lelkedben minden neheztelés és harag nélkül, a kiskapuk bezárásával együtt. Igen, azzal együtt. Mert számukra a döntés a fenntartások nélküli Igent jelenti.
A döntés szabadsága a tied.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.