Családi túra a Majális festője nyomában

Dr. Szinyei Merse Anna művészettörténész harmincöt évig a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa volt. Pályaválasztása nem véletlen, a neves festő dédunokájaként már gyerekkorától a családban szívta magába a művészet szeretetét, ismeretét és tiszteletét. „1942-ben születtem, a háborút követő nagy szegénység minket sem került el. A kultúra mégis teljesen áthatotta az életünket. Először a zenei pálya iránt érdeklődtem, de a nélkülözések miatt jó öt évvel később kezdtem el csellózni, mint a zenészek általában, és ezt a hátrányt nem tudtam volna behozni. Ezt belátva művészettörténet–olasz szakra felvételiztem, de hely hiányában kétszer is visszautasítottak, holott maximális pontszámot értem el. Végül miniszteri fellebbezéssel jutottam be: méltányolta azt a tervemet, hogy a családunkban féltve őrzött Szinyei-dokumentumokat majd én szeretném értő módon feldolgozni és publikálni. Eleinte főleg a modern szobrászat érdekelt, abból is doktoráltam, és csak ezután a bizonyítási kényszerem után, 1976-tól kezdtem foglalkozni dédapám és a kortársak művészetével. A dokumentumokon alapuló, valósághű feldolgozásra törekedtem, ezt máig erkölcsi kötelességemnek érzem.”

Tanulmányutak Szlovákiába

A leszármazottak évekig el sem juthattak a festő szülőföldjére. Anna asszony egy távoli pozsonyi rokon révén utazott először egyetemista korában Szlovákiába, kézről kézre adták rokonok és ismerősök, hogy Pozsonytól Eperjesig mindent megnézhessen, ami érdekli. Így jutott el Szinyeújfalura, Szinyére és Jernyére is, ahová csak néha térhetett vissza, például olyankor, amikor a múzeumbaráti kör számára túrát vezetett három híres magyar festő: Szinyei Merse Pál, a Kisszebenben született Csontváry Kosztka Tivadar, valamint a nagyőri Mednyánszky László nyomában. A Majális festője közelről című dokumentumkötete 1989-ben, a Szinyei Merse Pál élete és művészete című nagymonográfiája 1990-ben jelent meg, ugyanebben az évben ő rendezhette meg a mester életműkiállítását a Magyar Nemzeti Galériában. Már nyugdíjasként bekapcsolódott a jubileumi Szinyei-év munkálataiba is. Az utóbbi évtizedben a Szinyei Merse család történetének megírásán dolgozik.

„Máig meghat, mennyire felvilágosult művészetpártoló, az újításokra nyitott szülei voltak a festőnek. A birtokos nemesség utódainál ritka pályaválasztásnak sem álltak útjába, amikor Pál fiuk festőművésznek, Zsiga öccse pedig orvosnak készült. A levelezésükből kiderül, hogy az apa nagyra tartja Pál tehetségét, nem csodálkozik azon, hogy önállóságra törekszik, ugyanakkor félti is a csalódásoktól, amikor az akkoriban elfogadott akadémikus iránnyal szembemenve festészeti újításokkal lepi meg környezetét. Félix ükapám Sáros megye alispánja, majd főispánja volt, felesége, Jekelfalussy Valéria a vidéki visszavonultságból is érdeklődéssel követte hőn szeretett hazája kulturális eseményeit: rendszeresen levelezett Arany Jánossal, Liszt-rajongó volt, megszervezte a jernyei kastély pezsgő zenei életét. Ő maga zongorázott, énekelt, de minden gyermek játszott valamilyen hangszeren, Pál dédapám épp csellón, én erről nem is tudtam, amikor gyermekként ezt a hangszert választottam.”

Régi pompájában a kastély

2015-re uniós támogatásból felújították a jernyei nagy Szinyei Merse-kastélyt. A polgármester elkérte a Magyar Nemzeti Galériától az ott őrzött mintegy félszáz Szinyei-festmény digitális felvételét abból a célból, hogy a képek eredeti méretű, keretezett reprodukciójával megnyithassák dokumentációs kiállításukat. Szinyei Merse Anna azóta százdarabosra gyarapította a jernyei tárlatot.

„A vitrinek berendezésében is részt vettem, nagyszámú régi dokumentumot és fényképet adományoztam nekik: azóta is tartom a kapcsolatot az önkormányzattal. Amikor ott jártam, azt kértem, hogy menjünk el együtt további olyan helyekre is, amelyek szerepet játszottak a művész és családja életében. Idegenvezető Zsófi lányom is elkísért, hamarosan majd neki szeretném átadni a stafétabotot. Jártunk Szinyén, Szinyeújfalun, Kisszebenben, Eperjesen, sőt Bártfán is. Csak tisztelegni tudok azelőtt, ahogyan felújították az ottani városközpontot. Jó véleménnyel vagyok a szlovákiai műemlékek felújításáról, amit láttam, beleértve a jernyei kastélyt is, az példás, kitűnő kisipari munkákkal. A Szinyei Merse Pál nyomában Jernyére látogatók közül sokan nem is tudnak a nagy kastélyban berendezett képtárról, és sajnos, csak az oszlopos kúriát nézik meg, ezt a festő 1876 körül saját terve alapján építtette. Az egykori szalon mennyezeti festményeire a helybeliek azt mondják, hogy azokat Szinyei maga festette, holott az egy kisszebeni szobafestő jó minőségű munkája volt. Sajnos, eléggé megsérült, amikor az iskola számára falakkal felosztották a helyiséget, és neonlámpákat szereltek rá. A jernyei templom oltárképét viszont Pál festette apja kérésére 1870-ben. Remete Szent Antal alakjához a helyi erdőkerülő állt modellt. Később a kép megsérült, a templom díszítésénél több ízben is létrával együtt beleestek. A plébános kérésére a 20. század elején nagyapám csináltatott új oltárképet, ezt pedig restaurálta. Magángyűjtőhöz került, most van aukción, de alig hasonlít az eredetire.”

A jernyei nagy kastélyt a festő öccse, István örökölte, mivel a felvidéki nemesi családokban az volt a szokásjog, hogy a legkisebb fiúé legyen a nagy családi otthon, mert ő még nem képes önálló egzisztenciát teremteni. Ezért építtette Pál magának a kúriát, amelyet unokája, azaz édesapám örökölt volna, ha nincsenek a Beneš-dekrétumok. Persze, mi innen nem is tudnánk mit kezdeni azzal a házzal, és örülünk, ha mindent méltóképpen gondoz az önkormányzat. A Szinyei Merse család minden tagja mindig nagy barátságban volt a község népével. Még apám és nagybátyám is beszélt tótul, számukra ebben a megnevezésben nem volt semmi becsmérlő. Más nemzetiséggel csak Pál dédapám és László bátyja került összeütközésbe, amikor 1860-ban eperjesi gimnazistaként az osztálytársaikkal megkergették a cseh tanáraikat, és emiatt csak Nagyváradon tudtak érettségizni.”

Dicső ősök öröksége

Az ősi jernyei Szinyei Merse-kastély barokk időkben épült igen vastag középkori falakra, 1853-ban ide költözött Szinyeújfaluról a nagyapa halála után a festő családja. A hagyomány szerint az épület elődje Bánk bán vadászkastélya lehetett, de oklevelekkel bizonyított, hogy Szinyebirtokot és a várat 1262-ben adományozta IV. Béla király Mersének, aki kitüntette magát a tatár elleni harcokban. A család több tiszteletreméltó őssel is büszkélkedhet, voltak közülük lovagok, al- és főispánok, magas bírósági tisztségviselők. A festő nagynénje, Szinyei Merse Emma volt az aradi vértanú Dessewffy Arisztid felesége, nagyapja pedig 1848–49-ben a forradalmi rögtönítélő bizottság elnöke, amiért egy ideig a pesti Újépületben raboskodott. Anyja, Valéria buzgó honleányként a Szinyei család minden ezüstjét és ékszerét odaadta a honvédek felfegyverzésére, amikor pedig osztrák tiszteket költöztettek be hozzájuk, a távozásukat követően napokig szellőztetett.

„Ezek mind valóságos történetek, épp elég érdekesek ahhoz, hogy ne kelljen őket tovább színezni. Ezért is kezdtem a család valódi, dokumentumokkal alátámasztott 750 éves történetének megírásába. 550 évvel vagyok kész, az unokahúgommal, Bárczay Évával, aki a genealógiai részeket írja, folyamatosan kutakodunk levéltárakban és a szakirodalomban. Gyermekkoromban otthon nem nagyon hallottam ilyesféle családi történeteket: a kommunista időkben összehúztuk magunkat, hiszen maga volt a csoda, hogy nem telepítettek ki, mint számos rokonunkat, barátunkat. A Felvidékre sokáig nem mehettünk, édesapám valamikor 1939-ben járt utoljára Jernyén, aztán lezárultak a határok, és korai halála miatt már nem élte meg, hogy újra kiutazhasson.”

A Lilaruhás dédmama

Tavaly háromnapos kirándulást tett Anna a családtagjaival az egykor volt ősi birtokokon, ezzel is tisztelegve Szinyei Merse Pál emléke előtt, hiszen a művészt is foglalkoztatta családja története.

„Jernyére a centenáriumi ünnepségre voltunk hivatalosak – rájuk ez az évforduló vonatkozott, lévén, hogy dédapám ott halt meg és a sírja is ott van. Unokahúgom felvetette, lenne-e kedvünk bejárni a Branyiszkó tövében lévő falvakat, amelyek még a 18. században is Szinyei-birtokok voltak. A régóta vágyott lehetőség így öregen is felvillanyozott, úgyhogy három generáció indult a kirándulásra: magam dédunokaként, unokahúgom és Zsófi leányom mint ükunokák, és a szépunokákat képviselő Domonkos, Éva fia. Az első nap a jernyei ünnepségen vettünk részt, majd két éjszakára a híresen szép, pártázatos reneszánsz homlokzatú fricsi kastélyban szálltunk meg. Probstner Zsófia dédanyám, a Lilaruhás hölgy ide ment férjhez báró Ghillány Imréhez, amikor 15 évi házasság után 1887-ben elvált dédapámtól. Második férje később földművelésügyi miniszter lett, ezáltal igen előkelő körökben mozoghatott. Fiatalon nehezteltem rá, hogy elhagyta a dédapámat, aki a válás után egyedül maradt Félix fiával, de ma már értem az ő szempontjait is. Gyönyörű nő volt, aki élénk társasági életre vágyott, és dédapám azt ígérte neki az esküvő előtt, hogy Firenzébe költöznek. Ehelyett Jernyén ragadtak egy icipici faluban, ahol a társadalmi életet csak a rokonlátogatások jelentették. Dédanyám a lublói fürdő tulajdonosának lánya volt, fiatal éveit Münchenben töltötte, az ottani művésztársasághoz szokott, nem a falusi egyhangúsághoz. Ráadásul a férje sem volt olyan sikeres, amennyire tehetséges. A végső döntéséhez az is hozzájárulhatott, hogy örökös gyászban éltek, három kislányukat korán eltemették, valamennyit a torokgyík vitte el. A válás után a legfiatalabb Adrienne is meghalt agyhártyagyulladásban, csak Rózsi és Félix élték meg a felnőttkort. Mindketten tehetséges festőként mutatkozhattak be a mostani Szinyei-kiállításon, miután sikerült kikutatnom az életművüket. Dédanyámnak volt ereje, hogy újrakezdje az életét. Még öt gyermeke született, de hamar megözvegyült. Idős korára teljesen elszegényedett: a kommunizmus alatt elvették a nyugdíját, kitelepítették őt és a második házasságából származó gyermekeit is. Nagyapámmal többször meglátogattuk őket Tahiban, olyan szép fehér hajú bácsikát soha nem láttam. Dédanyám utolsó éveit az Ódry Árpád Művészotthonban tölthette. Valamennyien csodáltuk elegáns, egyenes tartását, amikor ott voltunk a 100 éves születésnapján. Személyes emlékem is maradt tőle: a kitelepítésből maga által horgolt zoknit, máskor meg egy kis aszalt szilvát küldött nekem karácsonyra, holott még további dédunokáira is gondolnia kellett az ínséges időkben. 101 évesen szólította magához a Teremtő.”

Szinyeik és Bárczayk

Szinyei Merse Anna számára a tavalyi családi kirándulás talán nagyobb ünnep volt, mint az összes megemlékezés. Külön öröme, hogy a fiatal generáció is érdeklődik az ősök iránt. Családtagjaival bejártak több ősi birtokot a Branyiszkó-hegység tövében: Singlért, Szinyelipócot, Lacsnót, sőt még a szepesi várba is felmentek, amelynek egy ideig egy Szinyei-ős volt a várkapitánya.

„Singlért Merse alapította, fennmaradt az 1331-es soltészlevele, amelyben megbízza Schindler Miklóst az erdőírtással alapított falu vezetésével. Kicsi temploma máig megőrizte középkori formáját. A 19. század közepéig szintén a Szinyei család birtokában volt világhírű Salvator ásványvíz forrásainál is megálltunk, hogy megkóstoljuk, a festő Pál nagyon szerette. Jártunk a vadregényes, bizarr formájú szikláiról híres szinyelipóci völgy kanyonjában is, ahová gyakran kilovagolt a festő romantikus lelkületű édesanyja, Valéria. Épp innen írta egyik levelét Arany Jánosnak. A harmadik napon álltunk meg Szinyeújfalun, ahol az őseink által építtetett, sérült középkori templom helyén 1782-ben Szinyei Merse Kristóf és felesége, Péchy Mária kegyuraságával épült fel a gazdag barokk főoltárral díszített új templom. Szinyén a pártázatos reneszánsz harangtoronnyal ellátott középkori templomot és a két, egymással szembenéző Szinyei Mese-kúriát néztük meg, az egyik Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter családjáé, a másik a festő Pál ágáé volt. Sajnos a festő szülőházát, a gyönyörű barokk kúriát privatizálták és hagyták tönkremenni. Utána már csak a Kassával összeépült Bárcán, Évi unokahúgom családjának ősi fészkében állhattunk meg, ahol négy családi kastélyuk áll még, de a középkori váruk maradványait is fel lehet fedezni. Családi kapcsolataink régiségét tanúsítja IV. (Kun) László király 1282-i oklevele, amelyben Merse az egyik döntőbíró a Bárca nembeli Illés és testvérei peres ügyében. Több házasság is köttetett a két család között, az elsők a XVII. század közepén.”

Soha nem panaszkodtak

Szinyei Merse Pál jelentős alakja, ugyanakkor hatalmas vesztesége is a magyar művészettörténetnek, mert a szülei iránt érzett felelősség és a sok családi tragédia többször is megakasztotta a pályáját. Ráadásul a túl korán jöttek kálváriáját járta, hiszen újításaival szembement az általánosan elfogadott, régies művészettel. Csak a millenniumi kiállításon, 1896-ban gyűjthetett be igazi sikereket, és hatvanéves volt, amikor első önálló kiállítása megnyílt a Nemzeti Szalonban. Ott minden képét végre el is tudta adni, ezt követően kapott megbízást a budapesti képzőművészeti főiskola vezetésére.

„Nagy dolog a szerető, összetartó, egymást támogató család, de egy művész karrierje szempontjából kifejezetten hátráltató is lehet. Dédapám sikeresebb lett volna, ha sokkal önzőbb, céltudatosabb módon áll hozzá az élet dolgaihoz. Vagyis sorban eltemeti szeretett halottait, de utána megrázza magát, és kimegy Párizsba vagy legalább Münchenbe, ahol hamarabb arathatta volna le babérjait, főleg, ha alkalmazkodni tudott volna a közízléshez. Ő nem ilyen volt, számára a család és a haza, de a nehezen megküzdött művészi elvei is fontosabbak voltak, mint az érvényesülés. Hatéves voltam 1948-ban, amikor a Szépművészeti Múzeumban végre meg lehetett rendezni dédapám 1945-ben esedékes centenáriumi kiállítását. Hatalmas benyomást tett rám, ahogy ott álltak a felmenőim a sok szép festmény előtt, és nem a rajtuk esett történelmi sérelmeken búslakodtak, hanem a művészetről beszélgettek. Nem keseregtek, amint felnőve én sem, mert mindig láttuk, hogy nem egyedül vagyunk, akiket sok gond, baj ért. Minden magyar család hányatott sorsú, és mi végeredményben szerencsések vagyunk, mert rengeteg értékkel, jó példával, szép eszményekkel kárpótolt a sors.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene