Babák birodalmában

Vasárnap

Helmeci Éva, mint sok más kislány, mindig babát kért ajándékba. De amikor megkapta, sokszor hiányérzete volt, bár azt nem tudta volna megmondani, mire is vágyna. Később jött rá, hogy neki olyan „igazi” baba kell, melynek stílusa, eleganciája és karaktere van. Olyan, amilyet nálunk a boltokban nem is árultak. Mit volt mit tenni, meg kellett tanulnia babaruhát varrni, majd babákat készíteni és restaurálni. És bár kinőtt a kislánykorból, azóta is a babák bűvkörében él.

A gyémántkoszorús baba- és mackókészítő mester, Helmeci Éva felmenői anyai és apai ágon is Felvidékről származtak. „Édesapám anyja a Kemechey családból, és Királyhelmecen született, apja Sátoraljaújhelyen volt iskolaigazgató. Őket még Hornyiknak hívták, később apu magyarosította nevét Helmecire. Hornyik dédnagypapa felesége gyakran mesélt arról, hogy az ő nagyanyja Szendrey Júlia testvére, Szendrey Mária volt, és a család sokáig őrizte a legyezőjét. Anyai dédnagyanyám Nagyrőcéről jött Budapestre férjhez egy férfiszabóhoz. Kiskoromban nyaranta dédmama testvéreihez adtak szüleim egy-egy hónapra. Anna néni és Margit néni is nagyon szerették a babákat, idős korukban babaruhákat varrtak. Margit néni férjének, Andor bácsinak az asztalos műhelyében volt egy nagy fa babaház, régi babákkal és bohócokkal. Mindig csak ott játszhattam velük, haza nem vihettem. Tőlük kaptam életem első járóbabáját gyönyörű ruhákkal felstafírozva, és akkor nyert számomra a babázás értelmet. Ez a babám máig megvan az eredeti kék pöttyös ruhájában. Budapesti nagypapámat Budavári Mátyásnak hívták, sokáig azt hittem, ő Mátyás király, mert mindig királyos meséket mesélt. Nagymamám népviseletes babákat és Böbe babákat készített bedolgozásra, de ezekből egy sem maradt meg. Gyerekkoromban nem volt a kislányoknak sok babájuk, nekem sem. Bezzeg most tele van velük a lakásom” – mondja nevetve, miközben a babaszobákba invitál.

A dédmama babája

Itt aztán van minden: Rose OʼNeill Kepi, Shirley Temple, Horsman baba az 1800-as évek közepétől 1930-ig. Éva számára a legértékesebb a dédnagymama százéves, bájos arcú Armand Marseille kis babája. Maga restaurálta, rózsaszín ruhácskáját régi zsebkendőkből kézzel varrta.

„Kezdetben még fényes, mázas kínai porcelánból készült a babák feje, az 1860-as évektől már a púderes hatású máztalan porcelánból. A legtöbb baba valamilyen hiányossággal, sérüléssel érkezett hozzám, meg kellett javítanom, restaurálnom, néha parókát, ruhát, kiscipőt is én készítettem nekik. Én gyereknek szeretem öltöztetni ezeket a babákat, nem pedig felnőtt hölgyeknek, kivéve az antik, párizsi divatbabákat. Régen a fiatal hölgyek is kaptak ajándékba divatbabákat, amelyeket pazar toalettekbe öltöztettek. A legrégebbi babám az 1850-es évekből származik, Pauline a neve. Papírmaséból készült a vállas feje kristályüveg szemekkel, és négy bambuszfoga van. Finom kecskebőr az ültethető teste, és minden kézujját külön varrták. Kráterszerű lyukkal a fején érkezett hozzám. Úgy képzelem, hogy amikor egy francia kislány megkapta, rögtön betörött a feje, aztán felkerült a padlásra, később az arcát is kipingálták. Ebből az állapotból hoztam vissza – meséli büszkén, mint egy orvos, aki súlyos sérültet hoz vissza az életbe.

– Nálunk a családban mindig készíteni kellett az ajándékot, sosem vásároltuk, és én mindig rongybabákat varrtam. Eredeti szakmám szerint pedagógus vagyok, évekig tanítottam rajzot, de a szívem mélyén arra vágytam, hogy babákat készíthessek. Így kerültem Esztergomba Csicsman Erzsikéhez, ahol megtanultam a porcelánbaba-készítést. A gyerekeim születése után az volt a harmadik legboldogabb pillanatom, amikor végre elkészült az első porcelánbabám, Helga. Az Országos Baba- és Mackókészítési Versenyen négy művészeti ágban értem el első helyezést, és kilenc év múltán gyémántkoszorús mester lettem. Három évig zsűriztem az Országos Baba- és Mackókészítési Versenyen. Aztán váltottam, hozzáfogtam az antik babák rendbe hozásához. Ez nem csak javítást jelent, a restaurálás már művészet. Drága alapanyagokat, sok óra hozzáértő munkát igényel, ezért általában csak a gyűjtők vagy azok az emberek áldoznak rá, akiket érzelmi viszony fűz egy régi babához.”

Nem lehetett vörös hajuk

Éva babagyűjtő is, legtöbbször az interneten vásárol törött fejű, haj nélküli végtaghiányos, málló ruhájú babákat, és szerencséje van, mert ezeket meg tudja javítani. Azt mondja, az 1900-as években a német Kestner, Armand Marseille, Heubach Köppelsdorf és Kammer and Reinhardt babák voltak a legkelendőbbek, a magyarországi úrilányok is ilyeneket kaptak. Csak nagy ünnepnapokon játszhattak velük, esetleg akkor vették elő, amikor fényképezkedtek. A francia babák, köztük is a finom arcvonású kifejező tekintetű Jumeau babák még felsőbb kategóriát képeztek.

„Ma is nagyon drágák, véletlenül akadtam rá egy francia hirdetésben szereplő szegényes Etienne Denamur felhúzható kis babára. Sajnos a szerkezete nem működik, majd elmegyek egy órásmesterhez, aki talán meg tudja javítani. Az antik babák azért is különlegesek, mert arcvonásaikat – a jellegzetes finom ecsetvonású szempillákat, szemöldököket, szájat – kézzel festették a gyári alkalmazottak. Léteznek olyan antik reprodukciós babák, melyek majdnem megközelítik az eredetiek árát, de ezeknek a tarkóján fel kell tüntetni a készítő művész monogramját. A régi babák különös ismertetőjele az is, hogy nem készültek zöld szeműek és vörös hajúak, mert abban a korban ez nem számított szépnek, sőt az ilyen nőknek boszorkányságot tulajdonítottak.”

Porcelán fej, kecskebőr test

Ahogy körülnézünk, a babaszoba olyan, mint egy klinika váróterme – az egyik lakónak a feje sérült, a másiknak a teste, a harmadik végtaghiányos, a negyedik megkopaszodott a hányattatások során, és mind kezelésre vár. „Kedvem szerint veszek elő egy-egy babát, és javítok rajta valamit, de számomra soha nincsenek készek, hiszen ahogy fejlődöm, mindig találok rajta igazítanivalót. Egy antik babát nem szabad teljesen újjá festeni, vagy mindent kicserélni rajta, mert elveszti a karakterét. A sérüléseket kell megjavítani, de a használatból eredő kopásokat nem, ezek a tökéletlenségek jelzik a korát. Az értékét az is növeli, ha megvan az eredeti ruhája, de csak óvatosan szabad tisztítani” – avat be Éva a műhelytitkokba.

Természetesen, több mint száz évvel ezelőtt sem csak a gazdag családokban babáztak a lányok, a középosztályban gyakran csak a fejet vásárolták meg, a testet meg a ruhát megvarrták az anyukák. „Az igazán tehetősek porcelánfejű, csuklós kompozit testű, vagy kecskebőr testű babákkal lepték meg gyermekeiket, mint pl. a selyemruhás, kalapot viselő Jumeau, Etienne Denamur, Francois Gaultier babák voltak. Ne felejtsük el a szépséges olasz Lenci babákat, vagy a Käthe Kruse textilbabákat sem. A hozzáértők tudják, melyik márkának milyenek a vonásai, miből készült a teste, melyik kacsint és melyik tud sírni. És egyáltalán nem csak az értékes, ami mai szemmel nézve is szép, mert az 1900-as évek elején árult holland fababák is rendkívül keresettek. Látszatra semmilyenek, annyira puritánok, de megteremtették a kuglifejű, végtelenül leegyszerűsített Peg-babák divatját.”

Elemér bácsi és Lenke néni

A nappaliban rácsodálkozunk a régen a zongorákat díszítő, Ernst Heubach által készített pianobabákra, a teáskannákat takaró teababákra és a nagy nyitott szemű Googly babára. „Pici sérült porcelán figurákat a coburgi babafesztiválon vásároltam, az ottani gyárak a háború előtt földbe temették. Ma ezek keresett szuvenírek” – mondja.

Nem csak babák, afrikkal, azaz növényi rostokkal tömött, valódi természetes anyagú szövött szőrméből készült, üvegszemű, bőrorrú mackók is felfedezhetőek Éva gyűjteményben. Minél régebbiek, annál kopottasabbak, kialakításuk is részletgazdagabb, ízületeik mozgathatók, bendőjük dörmögő szerkezetet rejt. A sok baba és mackó között feltűnik egy pici 25 cm-es idős ember figurája – ő Elemér bácsi. A kezén még az erek is látszanak, a szemében szomorúság, épphogy csak meg nem szólal. Az idős banktisztviselő Éva szomszédja volt, és annyira élethű, hogy az idei, Titkokat suttogó babák című életmű-kiállításán a Barabás-villában sokan felismerték. „Nem Elemér bácsit akartam megmintázni, csak egy hajléktalant, ahogy egy bevásárlókocsiban tolja az egész életét. Ahogy modelleztem, egyszerűen ő jött elő az ujjaim közül.” Az életnagyságú, élethűen kidolgozott Lenke néni figurája Éva képzeletének szüleménye – egy idős hölgy, akin még a naftalinszagot is érezzük.

A baba nem gyerekpótlék

Ha fényképen látnánk Éva reborn babáit, biztosan azt hinnénk, élők. Annyira hitelesek, hogy még a testük is súlyozva van, hogy kézbe véve igazi csecsemő érzetét keltsék. Nem véletlen, hogy sok magányos ember vált rabjává ezeknek a babáknak, és a közösségi oldalakon cserél eszmét arról, hogyan gondozza. „Menekülök azokból a csoportokból, ahol ezeket valódinak tekintik. Mindent a helyén kell kezelni, ezek csak babák” – mondja Éva.

Két antik, ruhátlan, mázasporcelán-baba is sorakozik a polcon, ők a bade puppe-ék, azaz a füröszthető babák, más néven Frosen Charlie és Frosen Charlotte. Egy amerikai balladában esik szó egy lányról, aki az ünneplő ruháját vette fel, amikor szánkózni indult. Anyja kérlelte, vegyen kabátot, ha kimegy a hidegbe, de a lány nem akarta, hogy a szép ruháját eltakarja a kabátja, így halálra fagyott. Nevelési célzattal készültek, de ki tudja, hogy a velük megajándékozott gyerekek szívesebben viseltek-e télen sapkát, sálat.

Az újszülöttek között a legaranyosabb Zsombor, akit Éva készített sütőben égethető gyurmából. Annyira csúnyácska, hogy már szeretni való. Mellette láthatunk egy waxból, azaz faggyúból készült babát, és előkerül egy antik is, amelynek szállítás közben a mozgatható üvegszemei széttörték az arcát. Azért üreges a porcelán babák feje, hogy a kristályüveg szemeket be tudják helyezni a nyíláson át. Erre kerül egy kemény papírból kialakított domború kobak, a francia babáknál ez parafából készült, majd a paróka. A porcelánfejet célszerű utaztatáskor kitömni, hogy a szemmozgató szerkezet ne repessze meg. Régen valódi hajat kaptak a babák, amelyet mosni, göndöríteni is lehetett.

Többször is kiégetik

A babarestaurálás költséges kedvtelés. Az antik fejek sokba kerülnek, és hol vannak még a hozzájuk illő testek, kristályüveg szemek, moher szempillák, eredetihaj-parókák, öltözetek, cipőcskék, állványok stb. Éva ezért nagyon kedvező áron vásárol hibás, sérült babákat, és újítja fel. Ebből az értékmentésből alakult ki a babagyűjteménye. Műhelyében dobozokban várnak sorukra a sérült babák, polcokon a formák. „Akkor dolgozom, amikor ihletem és időm is van. Ez nem olyan, hogy gyorsan valamit összedobok. A porcelánbaba-készítésnél a folyékony masszának, amit a negatív formába öntök, buborékmentesnek kell lennie, a nyers porcelánt még lehet csiszolni, az 1200 fokon kiégetettet már nem. A festés is időigényes, mert minden egyes színt külön rá kell égetni a babára. Porcelánfej, mell-lap és végtagok, saját készítésű textiltest, szájjal fújt üvegszemek, a valódihaj-paróka, természetes anyagú ruhácskák, bőrcipőcske – ez jellemzi az egyedi kézműves karakterbabákat, ugyanúgy, mint antik elődeiket. Hiszem, hogy ezek a babák, mivel szeretettel készültek, szerethetőbbek, mint a gyáriak. Számomra rendkívül érdekes a történetük is, mindig egy kicsit azzal a babával élek, amelyen dolgozom.” A gyerekek többsége természetesen nem antik babákkal játszik, hanem olcsó műanyagokkal, amelyek emberi kéz érintése nélkül készültek. Ezek sűrűn cserélődnek az életük során, nem is alakulhat ki nagy kötődés hozzájuk. Éva szerint minden kislány minőségi kézműves babára vágyik, legyen az öltöztethető hercegnő vagy dajkálható csecsemő, és elég, ha csak egy ilyet kap, biztos, hogy életre szólóan az lesz az igazi.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?