Az új Börcsök

Egy mai pesti család mindennapjait követi a film, fel-felvillantva a közelmúlt eseményeit. Férj és feleség kihűlt kapcsolatban él, de még mindketten tudnának szeretni, nagyfiuk – Börcsök Olivér – pedig kettőjük közt állva szemlél egy meglehetősen furcsa világot.

Ha a nagynénje, Börcsök Enikő például fodrásznő lett volna, akkor is a színészi pályát választja?

Próbálom én is felfejteni magamban, hogy hol van ennek az origója. Kiskoromban, amikor őt láttam, mekkora befolyással volt rám, hogy most itt vagyok? Mikor kezdte el meghatározni az életemet, hogy ő színésznő? Arra emlékszem, hogy olyan átalakulásokra volt képes a szerepeiben, hogy amikor nagyon kicsi voltam, meg sem ismertem. Nem értettem, miért ülünk a színházban, hiszen a színpadon nem is őt láttam.

Honnan indult a két testvér, édesapja és Enikő?

Mezőtúrról. Tizenéves korukban került a család Székesfehérvárra. Enci Szentesre járt drámatagozatos gimnáziumba, az édesapám pedig Székesfehérváron maradt. Négy-öt év volt köztük a korkülönbség.

Szemtanúja volt a kapcsolatuknak.

Nagyon szerették egymást. Apa, amikor Enci meghalt, azt mondta, nem is olyan, mintha a testvérét veszítette volna el, hanem mintha a gyermekét. Bátyám után én a második gyerek vagyok a családban.

Enikő mikortól volt ott erősen az életében?

Folyamatosan járt látogatni minket. Életünk, gyerekkorunk meghatározó eseményeinél mindig jelen volt. Lejött egy nyáron, és a kertes házunk nagy teraszán elkezdtem játszani. Ő meg bekapcsolódott, és létrehoztunk egy kis előadást azoknak, akik nálunk voltak. Enciben már akkor is igazi partnerre leltem. Ez adott nagy löketet afelé, ahol most tartok. Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor már tudtam, hogy ezt akarom csinálni, és hogy keményen kell készülnöm a pályára. Szakmailag is, emberileg is rengeteget tanultam tőle. Három éven keresztül, ahogy közeledett a felvételi ideje a színművészeti egyetemre, folyamatosan olvastatott velem. Drámákat, regényeket. Színdarabokat elemeztünk, monológokat választottunk. A felvételi időszakában nagyon koncentráltan dolgozott velem. Nem vezettem naplót, de találtam egy bejegyzést nemrég 2017-ből, amikor magyar érettségire mentem. Ott van benne, hogy Enci mondta, utána üljek vonatra, közeledik a felvételi első fordulója, foglalkoznunk kell az anyaggal. Szívén viselte a sorsomat, és büszke is volt rám, amikor felvettek.

A külső hatás tehát adott volt.

Volt viszont egy másik vonulat is. Teniszezni, karatézni jártam. Édesanyámmal kerestünk nekem valamilyen mozgásformát, de egyikben sem tűntem ki. Aztán beiratkoztam egy tánciskolába, és találtunk egy színjátszókört is, amelyet Kozáry Ferenc, a székesfehérvári színház művésze vezetett. Onnantól kezdve már a színjátszás is jelen volt az életemben. Bekerültem a Vörösmarty Színházba, kiválasztottak a Koldus és királyfiba, az 56 csepp vérbe és a Három nővérbe. Akkor már gimnazista voltam. Tóth Ildikó, Derzsi János, Gáspár Sándor mellett játszottam. Nagy élmény volt, óriási lehetőség.

Enikő hogyan élte meg, hogy elindult a nyomdokában?

Örömmel fogadta, de éreztem, hogy félt is, hiszen tudta, mi vár rám. Nem volt teljesen elsöprő a boldogsága. Nagyon empatikus volt. Együtt harmadrostáztam az akkori párommal, akit nem vettek fel, csak egy évvel később, és emiatt is aggódott. Nagyon átérezte, hogy nehéz időszak vár a kapcsolatunkra. Rosszul is voltam emiatt.

Máté Gábor és Székely Kriszta osztályában jó kezekbe került.

Gábornak érdekes a pedagógiája. Mindenki, aki nála végzett, azt mondja, az életre készítette fel. Arra, hogy milyen munkamódszerrel, morállal kell nekiállni egy darabnak. Most, hogy kikerültem a pályára, kezdem felfedezni, miket tanított. Nem a saját esztétikáját verte belénk, hanem majdnem mindent ránk hagyott. Szabadok voltunk, de mindenre felkészített bennünket. Irányt mutatott, rátett bennünket egy útra, és onnantól fogva már csak terelgetett, nehogy letérjünk róla. Már most érzem, milyen sokat profitálok abból, amit tanított. Kezd szervesülni, amit indirekt módon kaptam tőle. Székely Krisztával jó párost alkottak. Mintha Gábort hallottam volna Kriszta szavaiban is. Ugyanazt az iskolát tanították. Nagyon harmonikusan dolgoztak együtt, mint két osztályfőnök.

Gothár Péterrel mikor került munkakapcsolatba?

Elsőéves voltam, amikor szereplőket válogatott a Hét kis véletlenbe. Bejött megnézni az osztályt. Életjeleneteket próbáltunk éppen. Utána elkérte többünk telefonszámát. Kíváncsi lenne ránk, mondta. Nagyon tiszta, szakmai módon kerültünk össze. Egy-másfél hónapon keresztül castingolt, és a végén engem választott. Jelezte, hogy Enikővel is számol, és lesz majd egy közös jelenetünk. Ennek nagyon megörültem. Uramisten, életem első filmjében a nagynénémmel játszom együtt!

A szerep pikantériája, hogy a kamaszfiú és a Börcsök Enikő által megformált szomszédasszony között szoros testi-lelki kapcsolat alakul ki.

Első év után, nyáron kezdődött a forgatás. Elképesztően szerencsés voltam. Máté Gábor kiengedett a szerepre. Napi sorozatba nem mehettem volna el, de egy ilyen filmbe, egy ekkora kvalitású rendezőhöz, mint Gothár Péter, kiadott. Egyébként szigorú volt. Azt akarta, hogy viszonylag harmonikus közeg maradjon az osztály. Ez az ő pedagógiája. Jószerivel csak harmadévtől engedte meg, hogy külső munkákat vállaljunk. De mérlegelte, hogy ez jelentős film lehet, Gothár csaknem húsz év után újra filmet rendez, és ez így elég volt ahhoz, hogy mehessek. Nem is hátráltatta a film az osztálybeli teendőimet, hiszen nyáron zajlott a forgatás.

Ahogy a címe is jelzi: véletlenek kavalkádja a film.

A véletlenek egyike az én történetem is. Egy pesti értelmiségi család szürke hétköznapjaiba Vénuszként toppan be egy lány, és teljesen felforgatja az életüket. Az enyémet is. Először az édesanyámon keresztül, aztán személyesen is. Mindent megborít.

És ott van Enikő is, mint néma szomszédasszony. Megdöbbent a jelenetüktől, vagy azt mondta, ez most a szakmai tűzkeresztség?

Tanulhattam tőle. Bár színészi értelemben nem vagyok nagyon szemérmes. A rendező is biztosított róla, hogy ami kettőnk közt a jelenetben megesik, azt nem direktben szeretné, és az egész bizalmas közegben zajlik majd a kamera előtt. Kérte is, hogy ha valami zavarna bennünket, szóljunk. Elmondta, hogyan álljunk a dolgokhoz, Enikővel pedig mindent megbeszéltünk, hogy hol lesznek a jelenet határai, mi az, ami még belefér, és mi az, amire már egyáltalán nincs szükség. Végül mindketten jól jöttünk ki belőle, semmi nem volt kellemetlen. Teljesen ízléses lett az egész.

Játszott azóta egy rövidfilmben, az Ebrovásban is.

Egy kutyatulajdonos fiúról szól a történet, aki a kutyáján keresztül próbál kommunikálni a volt szerelmével. Szeretné feloldani magában azokat a feszültségeket, amelyek egy szakítás után tüskeként maradnak az emberben.

És most mi jön? Merre kanyarodik az útja?

Szombathelyen voltam gyakorlaton, ahol Gerébet játszottam A Pál utcai fiúkban. Szerződést Miskolcon kaptam. Ez volt a vágyam. Vidéken kezdeni. A szakmát ott lehet igazán megtanulni. Komoly gyakorlati tőkével szeretnék jó pályát befutni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/47. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene