Az Amade család városa

Aki átutazóban van itt, az is láthatja, milyen gyorsan fejlődik Bős. Magyar nevének jelentése jó eséllyel a bőség szóra vezethető vissza, így hűek maradtak nevükhöz. Hiszen bővelkednek fejlesztésekben, szervezetekben, de történelemben is. Például az Amade család székhelye volt évekig, akik meghatározták Bős múltját, s még a jelenét is.

„Árpád-kori település vagyunk, hiszen már 1102-ben hivatkoznak rá. Ám számunkra fontosabb dátum 1264, amikor az Amade család kapta birtokul ezt a területet a tatárjárásban való vitézkedéseikért. Itt is maradtak egészen addig, amíg férfiágon ki nem haltak 1848-ban. Ekkor családegyesítés címen létrejött az Üchtritz-Amade család, egy németalföldi lovag bevonásával. Szeretnénk majd Üchtritz-Amade Emilnek a közeljövőben szobrot állíttatni, hiszen származása ellenére a magyar oldalon harcolt a szabadságharcban. Ők igazán komoly beruházásokat hoztak Bősre, például megépült itt az akkori Magyarország egyik legmodernebb cukorgyára, ez később energia híján tönkrement.” Hogy a múlt mennyire a jelen része, azt jól mutatja, hogy az itt született Amade László költőről nevezték el a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolát. A család, miután birtokba vette a területet, átépítette a vízivárat kastéllyá, ami a múlt század közepéig Csallóköz egyik legnagyobb épülete volt – ez ma idősek otthonaként funkcionál.

A város minden előnyével

Bős négy éve lett város. Azóta, ha lehet ilyet mondani, fel is nőttek a ranghoz. Hiszen minden van itt, amitől egy város komfortossá, kényelmessé válik. „Terveink szerint a jövő év elején nyílik meg az újonnan épült orvosi rendelőintézet, amit sikerült a központban létrehozni. Három körzeti orvosnak, gyermekorvosnak, ortopédnak és nőgyógyásznak adjuk bérbe a rendelőket, ez a projektünk már lassan meg is valósul. A régi rendelőintézetet lebontjuk, nagyon rossz állapotban van, nem éri meg felújítani. A helyére talán bérlakások épülnek, hiszen nagy az igény rá, most is van száz, huszonhét építését elkezdtük, de ezt még csak tervezzük, az is lehet, hogy sportcsarnok kerül oda, vagy a jelenlegi idősek otthona helyett építünk egy újat, komfortosabbat, hiszen a kastély meglehetősen ódon. Fel kell majd azt is újítani idővel, de nem lehet mindent egyszerre.”

Ma már sajnos kevés templom épül. Bős ebben is példamutató, hiszen az új református templom már majdnem elkészült, istentiszteletet is tartottak benne, a katolikus templomot és a plébániát pedig szépen felújították.

Egy település soha nem készül el

Az iskolákat és az óvodákat is nagy becsben tartják a városban. Két új épületben három óvoda van, de kell is, hiszen a gyerekek évről évre többen vannak, a magyar iskolába is több mint háromszáz gyerek jár, így ez az újítás elengedhetetlen volt. „Az óvodában új a konyha, a játszótér, fontos volt, hogy tágas legyen, és jól érezzék itt magukat a gyerekek. Az Amade László Alapiskolát már régebben sikerült korszerűsíteni, a szlovák tannyelvű iskola felújítása pedig jelenleg is folyik. Nagyon büszkék vagyunk a Csemadok-házra, hiszen az igazi kuriózum. Amióta város lettünk, megújult a hivatal, csatornát építettünk, és lett gyűjtőudvarunk is.” A gyűjtőudvarnak köszönhetően megszűnt az illegális szemétdomb. Így most már rend van ott is, igaz, a lakosoknak még meg kell szokniuk, hogy szelektíven gyűjtsék a hulladékot. „Aki már járt ott, az mind visszatér, de valahogy motiválni kellene az embereket, hogy menjenek, nagyon nehéz mozgósítani őket, hiába küldjük a tájékoztatókat. Ez a környezetkárosítás mellett nekünk is gondot okoz, hiszen állandó csúszásban vagyunk a szemétszállítással a sok-sok felhalmozott hulladék miatt.” Mindezek mellett rengeteg még a tennivaló, hiszen egy városban mindig szükség van fejlesztésekre. Ahogy a polgármester mondja: „Mindent nem lehet megcsinálni egyszerre. Olyan, hogy kész település, nincs. Soha nem készül el, egy folyamat része csupán.”

Jó itt élni

Bősön meglehetősen kevés a szlovákok aránya, ez Szlovákiában már nagyon ritka. A legutóbbi népszámlálás szerint több mint ötezer lakosának körülbelül 87%-a volt magyar, a polgármester szerint a jövő évi eredmény már nem lesz ilyen, hiszen egyre több szlovák költözik ide. Igaz, még nem feltűnő a jelenlétük, hiszen nincs semmilyen szervezetük, képviselőnek sem jelöltette magát szlovák nemzetiségű. Egyik helyi lakos szerint itt-ott azért már hallani szlovák szót, de nem ez a jellemző. „Bős nagyon jó város – mondja egy másik. – Minden van itt, amire szükség lehet, közel van a járási székhely, Dunaszerdahely is. Rend van, tisztaság, sok helyen sajnos nem ezt látni.” Ezt mi is megerősíthetjük. A gazdag múltú városnak a jövője is reményteljes. Hiszen a növekedés, a bőség benne van a levegőben, nemcsak a névben.

Miért Gabčíkovo?

A kérdésre talán senki nem tud választ adni, de Jozef Gabčík személyéről azért van fogalmunk. A zsolnai fiú néhány társával Prágában követett el merényletet a második világháború alatt Reinhard Heydrich, a Cseh–Morva Protektorátus protektora ellen. A merénylet sikerült, ám Gabčík pár nappal később, miután rátaláltak, öngyilkos lett. Rövid élete alatt Bősön soha nem járt.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene