Pihenő

Alain-Fabien Delonról szól a világsajtó!

Szívtipró ő is, akár az apja. De balhés is, ezt is örökül kapta. Rendőrségi ügye is volt már. Bevitték, kihallgatták, bíróság elé állították, és hajszálon múlt a szabadsága. A „hajszál” pedig Alain Delon volt. Ő mentette ki a bajból, hiszen az ő fia. A legkisebbik fia. Christian Aaron Boulogne, akit sosem vett a nevére, ötvenhét, Anthony, akivel sokáig rossz viszonyban volt, ötvenöt, Alain-Fabien, aki elmenekült tőle, huszonhat éves. Három fiú, három nőtől. Nicótól, a legendás német underground-énekesnőtől született az első, Nathalie Delon színésznőtől a másik, Rosalie van Breemen holland topmodelltől a harmadik. Most róla szól a világsajtó. A legifjabb Delonról.
Szabó G. László

2020. augusztus 14. 12:19

konyv

Úri vér címmel ugyanis nem akármilyen könyvet írt. Jó könyvet. Letehetetlen könyvet. Izgalmas könyvet. De főleg: a magánéletével átitatott, megdöbbentő történetet. A most magyarul is megjelent regény sikerét Alain-Fabien Delon nem elsősorban a nevének és vonzó megjelenésének köszönheti, hanem minden kétséget kizáró íráskészségének, színes, fordulatos történetmesélésének, remekül felépített fejlődésregényének.

Nem várt siker ez az apja nyomdokaiban lépdelő fiatalember életében. Őt magát is meglepte az Úri vér nemzetközi visszhangja. Egyáltalán nem számolt vele. Írói vénájáról eddig senki sem tudott. Sem a szülei, sem ő nem gondolta, hogy már az első regénye ilyen magasságokba repíti. Eddig modellként és filmszínészként hallatott magáról. Neves divatcégek kampányában, rangos magazinok oldalain szerepel. A Gucci és a Dior mellett több világmárka arca volt. Első filmszerepét nyolcévesen kapta a Fabio Montale című minisorozatban. Az apja mellett! Később már egyedül őt hívták a rendezők. A Te és az éjszaka, a Marleau kapitány és az Aranyifjak után már az újabb filmje, a River Banket, amely az első kockától az utolsóig róla szól.

Várom a pillanatot, amikor végre meg tudom fogalmazni, hogy ki vagyok, és nem kizárólag negatívumokkal – írja az Úri vér elején. – Boldog és sikeres akarok lenni, aki szeret, és akit szeretnek. Sem több, sem kevesebb. Egyedül nem megy.”

A kérdés tehát az, hogy ki is ő voltaképpen?

Egy színészi babérokra törő, nagy ambíciókkal megáldott fiatalember, akinek tizennyolc éves koráig pokol volt az élete. Ezért menekült el otthonról. Nyolcéves korától ugyanúgy élt, mint egykor a féltestvére, Anthony. Apa nélkül. Ritkán találkoztak. Alain-Fabient, akárcsak nővérét, az anyja nevelte Hollandiában. Ha nagy ritkán az apjánál volt, nem volt része akkora szigorban, fegyelemben, már-már katonai drillben, mint egykor Anthonynak. Delon addigra megenyhült, legkisebb fia csínytevéseit elnézőbben fogadta. Pedig Alain-Fabien ugyanolyan vásott kölyök, majd zűrös kamasz volt, mint Anthony. Vagy még égetnivalóbb. Bulik, vad tivornyák, autós és motoros száguldozások, piálások, drogok, egyéjszakás kalandok – mindenbe belekóstolt. Az aranyifjak tipikus esete. Híres apa hirtelen híressé vált fia, aki gondolkodás nélkül keveredik különböző kalandokba. Címere van. Márkajegye. Világszerte ismert vezetékneve. Delon. Varázs, elegancia, kiszámíthatatlanság, reflektorfény, álom és valóság, elérhetetlenség, fény és sötétség, minden, ami egy férfiembert izgalmassá tehet.

Nem ismerek nagyobb színészt az apámnál – írja. – Büszke vagyok rá, és ezt senki nem veheti el tőlem. Szeretem. Világéletemben csodálom a modorát, a tehetségét, a szépségét. Alex Delvalnál (így nevezi apját a könyvben, csak a kezdőbetűk azonosak) nincs szebb férfi. Még ma is – hófehér hajjal, szakállasan – elvarázsol mindenkit. Fiatalkorában pont olyan volt, mit én. Koromfekete hajú, vékony. A mi családunkban senkin sincs egyetlen fölösleges gramm sem. Azt szokta mondani, minket az istenek faragtak. Csodálatos volt, és ma is csodálatos: átható fekete pillantása megerősít és elringat. Mély hangja körülvesz. Egyszerűen van, meg sem kell szólalnia. A neve hallatára minden ajtó megnyílik előttem, de én azonnal el is tűnök. Mindig hitt bennem. Már nem tudom, hányszor hallottam tőle gyerekkoromban, hogy belőled is mítosz lesz egyszer…”

Egyszer… talán!

Tiniként titokban elkötötte apja robogóját. Naná, hogy lebukott! Balesete volt. Eltörte a térdét, jobb lábán mind az öt ujját. Apja látta, milyen fájdalmakat él át, de erre sem volt tekintettel. Rettenetesen elverte. Az is többször előfordult, hogy ártatlanul kapott. Hogy semmi rosszat nem követett el. Delon mégis rajta töltötte ki a dühét. Olyankor ütötte-verte a fiát. És mégis…

Mikor beköszöntött az ősz, és már nagyon kezdett hiányozni, a régi filmjeit néztem a tévében – írja Alain-Fabien. – Mama néha odaadta a telefont, és semminek sem örültem jobban, mint amikor meghallottam apám rekedtes hangját a vonal másik végén…” Pár oldallal később pedig tudatja: „A mosolyunkkal még a csillagokat is le tudjuk bűvölni az égről. Ezt én is megörököltem a papától. A megjelenésemet. A fényt a pillantásomban. A szép arcomat. Bármelyik nőt megkaphatta. Különben meg is volt neki mindenki, de most egyedül él. Egyedül fog meghalni a hatalmas kastélyában, ahol a kutyáit sétáltatja, és elmereng dicsősége romjain, ő, akit bálványoztak, csodáltak, a mennybe emeltek, hogy lehet most tökéletesen egyedül, anélkül, hogy élete alkonyán lenne egy nő, aki megfogja a kezét? Mi értelme a sikernek, a diadalnak, ha körülöttünk mindenkinek összetörjük a szívét? Nagyon félek a magánytól. Attól, hogy elveszítek mindent és mindenkit, aki boldoggá tehetne. Kérdés, hogy mi lesz a gyönyörök után. Az örök hétköznapokban, amikor majd elszabadulnak a démonok. Én már most is jól ismerem őket. Gyerekkorom óta élek együtt velük.”

Amikor Rosalie van Breemer már nem bírt a fiával, aki helyét keresve hánykolódott Hollandiában, és a fiatalok hajléktalanszállójában kötött ki, megjelent a színen Delon, az apa, és megszerezte a felügyeleti jogot a fia felett.

A legnagyobb balhét tizenhét évesen követte el a fiú. Apja genfi házában szórakozott a barátaival, előkerült egy revolver, és megsebesített vele egy tizenhat éves lányt. Mentő, rendőrök, kihallgatás, Alain Delon nyilatkozta a Le Matin hasábjain:

Visszaélt a bizalmammal. A tudtomon kívül hívta oda a haverjait.”

De megvédte a fiát.

Nem tudta, hogy töltve a fegyver. Nem lőtt, csupán elsült a kezében a pisztoly. Babrált vele. Az erőszakos videojátékok, a Facebook, az internet az oka mindennek. Szerencsére a lány túlélte a balesetet.”

Az igazsághoz hozzátartozik: Alain-Fabien kezében dulakodás közben sült el a fegyver. A fiatalkorúak bírósága Svájcban öt hónap feltételes szabadságvesztésre ítélte őt. Más kérdés, hogy honnan került a fegyver Delon lakásába.

Montgane-ban, az alagsorban kószálva, ahova szigorúan megtiltották, hogy lemenjek, felfedeztem apám féltve őrzött titkát – ez a válasz erre a kérdésre. – Hatalmas teremben találtam magam, nagyobban, mint a borpince. Egyébként nem is volt kulcsra zárva. Telis-tele volt fegyverrel: mindenütt revolverek, karabélyok, puskák lógtak. Igazi harci arzenál. A fegyverek, amik a legkülönbözőbb korokból származtak, láthatóan működőképesek voltak.”

A regény hőse – hogy a vallomása tisztes keretek között történjen – egy hatvan körüli pszichiáter szobájában tárja fel érzelmeit. Őszintén, köntörfalazás nélkül beszél a legmélyebb titkairól is. Alain-Fabien egyetlen fegyvere az érett, kiforrott elbeszélésmód. Ezért jó olvasni a könyvet. Amellett, hogy szívét-lelkét kiönti, anyjáról és apjáról sem hallgat el semmit.

Nem bírom tovább – idézi anyja sms-ét. – Nem tudlak leállítani. Ugyanolyan kezelhetetlen vagy, mint az apád. Sohase hittem volna, hogy egy nap nem bírok többé az anyád lenni, de most ez a helyzet… Nagyon sajnálom. Pedig megpróbáltam. De ma nincs már meg az én kicsi fiam.”

És ott áll dermedten, eldobva. Az égvilágon senkije nincs a nevén kívül, fakad ki pár sorral lejjebb.

Már születésem előtt eladtam a lelkemet az ördögnek. A végzet csábító szirénhangon szólt: Sikeres leszel, de mindig boldogtalan maradsz.”

Leszámolás a múlttal? Elszámolás a jelennel? Miről szól az Úri vér? A szembenézésről? A fájdalmak kibeszéléséről? Egy széttört lélek öngyógyításáról? Apa és fia viharos kapcsolatáról? A szeretet erejéről? A gyűlölet feloldásáról? A megbékélésről? A cél felé fordulásról? Erről és másról. De legfőképpen egy rejtély megfejtéséről. A rejtély pedig nem más, mint Alain Delon. A tékozló fiút pedig végig az érdekli: mi van az apja gyengéd szavai és az erőszakossága, biztonságot sugalló jelenléte és az övön aluli ütései, a jósága és a kegyetlensége között?

Tulajdonképpen nem is ismerem igazán – írja. – Egy dolgot azonban világosan látok. Amikor eldöntöm, hogy elfogadom vagy nem ezt a sorsomat eldöntő szerepet, tulajdonképpen a gyerekkor és a felnőttség között választok. Döntök, hogy maradok-e az apám árnyéka, vagy a saját magam életét fogom élni.”

Ez azonban nem holnap és nem is holnapután fog kiderülni. Évek kellenek hozzá. És félő, hogy a válasz sötétebb tónusú lesz. A démonok kerülik a fényt.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 33. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
cigi

Februártól jócskán drágul a cigaretta

pénz euró

Befagyasztják a minimálnyugdíjakat

rs baba

Megszületett az idei ezredik csecsemő a rimaszombati kórházban

antigénteszt

Megszüntette mintavételi pontjait a tűzoltóság

Robert Fico

Fico nem kommentálja Jankovská vallomását

Dunaszerdahely

Az összetartozásnak állítottak emlékművet Dunaszerdahelyen

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.