Aki a virágot szereti. GALÉRIA

A nagykéri szimpatikus fiatal házaspár nemcsak fogékony, de aktívan is gyakorló – maguk termesztik szebbnél szebb virágaikat. Kati szüleinek köszönhetően a családi ház kertjét vették birtokba, és próbálkoznak a hagyományos, mára már kevésbé ismert, de annál attraktívabb virágfajták kinevelésével. Csokraikat persze kiegészítik a már jól ismert pünkösdi rózsával, labdarózsával, tulipánnal, orgonával, mákvirággal, kaporral vagy éppen mogyorólevéllel – attól függően, szezonálisan mit ad a kert. Merthogy ez egy nagyon fontos szempont a vállalkozásban. Nemcsak a zöldség- és gyümölcstermesztésben jelent meg erőteljesen az aktualitás, hanem az élet, a fogyasztás minden területén. A természettel összhangban igyekeznek olyan fajtákat nevelni és úgy időzíteni, hogy mindig legyen az évszakhoz és időjáráshoz megfelelő fajta. Ottjártunkkor már hervadófélben volt a pipacs, lednek, de szezonját kezdte a napraforgó, tátika, borzaskata, szalmavirág, búzavirág, iringó, a csodálatosabbnál csodálatosabb rég elfeledett virágfajták tömkelege. Kati a körbevezetés közben lelkesen mesélt a virágtermesztésről és a kezdetekről.

Egy kurzussal kezdődött minden

Attilát, aki kertészetet tanult Brünnben és Kecskeméten, Berlinben ragadta magával az irányzat, minden egy virágkötő kurzus elvégzésével kezdődött. A kurzus vezetője rengeteg fajta virágot készített elő a csokrok megkötéséhez, Attila pedig ámulattal figyelte, hogyan használja fel mindet egyetlen kompozícióhoz. Tudta, hogy az addig megszokott három szál gerbera- vagy szegfűcsokrok helyett valami mást szeretne, és a kurzus teljes mértékben kielégítette elvárásait. Onnantól kezdve motoszkált bennük a gondolat, hogy vissza kell térni gyökereikhez, jó lenne virágokkal foglalkozni. Csakhamar rájöttek, hogy a nagyraktárak kínálata limitált, a Hollandiából rendelt virágok frissessége pedig gyakran megkérdőjelezhető, és rengeteg hulladék marad a megrendelt áru után (csaknem minden köteg virágot külön műanyagba csomagolnak). Mikor beütött a pandémia, és mindenki otthon maradt, kiváló alkalomnak tűnt kipróbálni az elgondolást, hogy maguk termeljék ki azt, amire éppen szükségük van. Mint minden fiatal kezdő start-upos vállalkozó, a marketinghez Katiék is az internetet és a szociális hálót hívják segítségül. A szépnek és üdén friss elképzelésnek gyorsan terjed a híre, nemcsak klasszikus csokrokat kérnek tőlük különféle alkalmakra, készítenek asztaldíszeket, ikebanákat, karácsonyi koszorúkat, de akár teljes esküvői díszítést is vállalnak.

A természet közelsége

Mindketten vallják, hogy számukra a természetközelség a fontos, hogy harmóniában legyenek a környezetükkel, amelyben élnek. Kertjük tele van bogárhotelekkel, odukkal, madáretetőkkel. A virágtermesztés nemcsak a szépségről szól, hanem a teljes összhangra való törekedésről, a lelassulásról, a természet megfigyeléséről. Csodálattal teli örömmel figyelték palántázáskor a sárgarigók megjöttét, szemet gyönyörködtető látványként fogadták a különféle, számukra ismeretlen rovarok és bogarak megjelenését, mint például a kacsafarkú szender ismerkedését a tátikával. E filozófia jegyében esett választásuk az idényvirágokra, a mára már kevésbé ismert fajtákra, melyeknek egyfajta múltidéző varázsuk is van. Kínálatukkal (Petite Rose név alatt) elsősorban a dél-szlovákiaiakat szeretnék megszólítani, és mindenkit a természettel összhangban levő életmódra ösztönözni.

A virágkötésről

Bármennyire egyszerűnek tűnik is, egy csokor megkötéséhez vagy egy virágkompozíció elkészítéséhez bizony kell tehetség és tudomány is. Hogy melyik fajta virág melyikkel legyen párosítva, hogy virágzási idejük nagyjából azonos lefutású, hogy az egész csokor egységet alkosson. Attila a műhelyükben virágkötés közben árul el trükköket. Nemcsak a teljesen egyenes szár a tökéletes, a kötés folyamatában is alkalmazkodnak a természet adta tulajdonságokhoz. Kihívásnak fogja fel, amikor egy-egy kevésbé dús zöldet vagy görbébb virágot kell beleilleszteni az összképbe, nem erőszakolja a csokorra akaratát, inkább úgy alakítja a formát, hogy harmonikus képet kapjon. Ezt a folyamatot szereti a legjobban. Ilyenkor minden egyes szálat többször is kézbe vesz, megnézi, megforgatja, a bogarakat kitessékeli, a felesleges leveleket leszedi. Gondolná a kedves olvasó, hogy egy menyasszonyi csokor megkötése akár két órát is igénybe vehet? A műhelyben egyébként sokat kísérleteznek is. Itt próbálják ki a klasszikus megoldások alternatív, fenntarthatóbb változatát. Például a tűzőhab (egy mesterséges, természetben nehezen és sokáig lebomló anyag) helyett kimondottan ügyes megoldásként az egyszerű csibedrótot használja Attila. És mi történik a virággal, ha éppen sok van belőle? Lehet „szedd magad” akcióra menni, vagy legújabb ötletük: olyan intézménybe ajándékozni, ahol a bennlakókat biztosan megörvendezteti.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/35. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene