Adriai túra Osztrák–Magyar Monarchia módra

István viccesen megjegyezte, hogy milyen elérhető vágyaim vannak. Bizony, akkor ez még tényleg elérhetőnek tűnt, ám nemsokára rájöttünk: a kényelmes életünket fel kell adni. A határátlépés egyik napról a másikra nehézkes lett, a legtöbben el se indultak egy hosszabb útra, mindenki igyekezett a közeli kirándulóhelyeket felkeresni. Ám egyszer mindennek vége szakad, a határátlépés is egyszerűbb lett. Így mi is útra keltünk, és megnéztük a három ország három tengerparti városát. Igaz, családunk az évek alatt bővült, és a kis ikrekkel vágtunk neki ennek a felnőtteket is megterhelő utazásnak. Hogy milyen gyerekkel utazni, arról már írtam, nem ismétlem magam, a Vasárnap honlapján is visszakereshető. Minden szervezés kérdése, lényeg, hogy a gyerekek igényeihez, napirendjéhez igazítsuk a programot. Ja, és legyünk rugalmasak. Ennyit rólunk.

Fiume, a horvát Rijeka

Tudták, hogy szlovénül Fiume Reka? Szlovénián keresztül utazott Réka Rekába, így minduntalan mosolyogva olvastam úti célunk. Már érkezésünkkor éreztük a mediterrán hangulatot. A múlt században ez a hangulatos város hat országhoz tartozott. Végigment rajta a történelem. És mind a hat ország nyomot hagyott rajta. A Monarchia impozáns épületei keverednek az elegáns olasz stílussal és az oly ismerős, ormótlan kommunista építészettel. A maga idejében Fiume kedvelt kikötőváros volt, a Monarchia korában sok magyar élt itt, majdnem húszszázaléknyi. Körülbelül olyan volt az akkori arány, mint ma Szencen. Ahogy Szenc adott nekünk híres magyarokat, úgy Fiume is. Például a nemrég elhunyt világhírű pszichológust, Csíkszentmihályi Mihályt, vagy az egyik legismertebb magyar kommunista politikust, Kádár Jánost. Akinek egyébként az édesanyja Ógyalláról származott. Kicsi a világ, igaz? Fiume kellemes város, izgalmas történetével oldalakat lehetne megtölteni. Érdemes ide ellátogatni, ám az én szubjektív listámon csupán a harmadik helyet érte el.

Koper, a szlovén tengerpart gyöngyszeme

A második helyre Koper került. Ismét megemlítem, ez az én szubjektív dobogóm. Ez egy igazán pici, ám annál hangulatosabb városka. A két nagy testvér, Fiume és Trieszt árnyékában megmaradt annak a kis, családias üdülőhelynek, ahova pihenni jön az ember. Szabadstrandok, korzó, középkori városközpont. Minden van itt, ami egy igazi, mediterrán, pihentető utazás elengedhetetlen része. Valamikor sziget volt, ám a sekély tengert feltöltötték, így lett a lagúna helyén félsziget. A Monarchia alatt a lakosság nagy része olasz volt. Ma már csak pár olasz él Koperben, ennek ellenére minden kétnyelvű. Azt hiszem, ezen a téren még van hova fejlődnünk. Arányaiban kevesebb olasz él itt, mint ma Kassán a magyarok. Mégis, el tudjuk képzelni azt az idilli nemzetiségi politikát, hogy Kassán a szlovák mellett minden felirat magyarul is olvasható legyen?

Trieszt, Európa kapuja

A hatalmas kikötő ezzel a szlogennel fogadja a hajósokat. És valóban, ez Európa egyik kapuja. Nemcsak ma, hanem régen is így volt. A kultúrák találkozása, a kapuk nyitottsága jellemezte, hiszen a Monarchia sok nemzetiségű lakosai a világ minden tájáról érkező hajósokkal találkoztak itt. Ez a város adott lehetőséget Illy Ferencnek – a város egyébként végtelenül büszke a magyar származású üzletemberre –, otthont James Joyce-nak, és ihletet számos művésznek. A Habsburgok szinte rajongtak Triesztért, hiszen gazdaságilag aranybánya volt, ráadásul kirándulóhelynek sem utolsó. A császári hangulat ma is látszik rajta. A romantikus Miramare-kastéllyal az élen, mely Miksa osztrák főherceg, későbbi mexikói császár és felesége számára épült, de a város legtöbb nevezetessége is mind-mind az osztrák időket idézi. A Monarchia ismert jegyei az olasz mediterrán hangulattal eklektikusan vegyítve egyedülálló. A Borgo Teresiano Mária Teréziáról elnevezett utcáin eredeti olasz fagyit enni egy Illy kávé kíséretében, ez maga az Osztrák–Magyar Monarchia trieszti hagyatéka. Talán ezért tetszik leginkább a három város közül. Mert folyamatosan fejlődik, mégis éli a jelent, büszke a múltjára, nem rombolja azt. Kár, hogy csak egy fél napot töltöttünk itt, ugyanakkor tudjuk, hogy még jövünk. Mert a képeslapra illő város csak úgy hívogatja a turistákat, hogy megmutassa: a kultúrák találkozása igenis jó lehet.