Pihenő

A piac nélküli piac. GALÉRIA

Divat lett a piac meg a piacra járás. Semmi mással nem magyarázható annak a pozsonyi üzletközpontnak az esete, amelyre ráírták, hogy piac, holott piacra nem is hasonlít. Átgondolt reklámfogás? Átverés a város peremén? A Napraforgó lakóparkban annak is utánajártunk, aminek nem akartunk.
Veres István

2021. március 5. 08:35

Vasárnap
- Somogyi Tibor felvétele

Tíz éve még az volt, ha a belváros felől jöttünk, hogy Ligetfalu, utána semmi, utána az autópálya, utána meg az osztrák határ. Ligetfalu és a semmi közt azóta kinőtt a földből egy új lakótelep, amelyet szabad fordítói önkénnyel nevezzünk magyarul Napraforgó lakóparknak (eredetiben Slnečnice). Két részből áll, bizonyos utcái már lakottak, a többi épül vagy átadás előtt van. A parkolóhelyek gondosan leosztva, a zöldövezetek megtervezve, a tömbök közt pedig babakocsis anyukák járőröznek. Idős embert itt nem nagyon látni. Sokat elmond a lakáshelyzetről meg az ország demográfiájáról, hogy Pozsonytól 200 kilométerre már szinte minden harmadik ház üres, itt, Ligetfalu féregnyúlványában aranyáron kelnek el a lakások már az építkezés megkezdése előtt.

 

Minden zárva, de...

Trch névre keresztelték a vásárcsarnoknak látszó létesítményt, amely az új negyed és az arra járók élelmezéséhez kíván hozzájárulni. Zöld betűkkel írták rá a szót a fehér csarnok oldalára, manapság, aki ilyesmibe fog, igyekszik az ökologikus hozzáállás látszatát kelteni. A Trch nyilván egy kreatív javaslat volt, amely a figyelemfelkeltést szolgálja, hiszen helyesen trh a piac szlovák megfelelője, mindenesetre fordíthatjuk piarcnak, hiszen tájszólásunkban ez a változat sem ismeretlen.

Ha nincsenek az utazási korlátozások, valószínűleg sosem jutott volna eszünkbe riportot szentelni ennek a helynek, inkább kerestünk volna valami érdekesebbet, egzotikusabbat, ahol mindig történik valami meglepő. Megnéztük az internetes oldalát, mert az van neki – igényesen dokumentált képek roskadásig pakolt zöldséges standokról, zenés rendezvényekről, Mikulás-ünnepségről. Itt aztán csapatják, mintha nem lenne holnap – gondoltuk a képek alapján.

Az épületet lakótömb, parkoló és autóút határolja, valamint a már említett semmi. Változóan felhős csütörtök délelőtt érkezünk, a külső üzlethelyiségek nagy része zárva, némelyiket éppen átalakítják. Az egyik étterem előtt hosszú asztalon kipakolva a napi menü: meg lehet vizsgálni, és lehet kérni egy ugyanolyat. Van például hamburger szalmakrumplival, meg cordon bleu. Vattakabátos hajléktalan battyog el a kint cigarettázó pincérnők előtt, kezében bot, mellette kutya. – Jólesik ilyenkor a cigaretta? – szól oda a pincérnőknek. – Jól, mert ma már sokat dolgoztunk – szólnak vissza amazok. Zöldségesstandok sehol, a csarnok belsejébe pedig be sem enged a fotocellás ajtó, a felirat szerint a „gasztroórák” 11 és 19 óra közt vannak, akkor lehet bemenni. Egyszerre legfeljebb 46 személy tartózkodhat bent – figyelmeztet egy másik felirat. Visszaballagok a hamburgeres nénihez, és megkérdezem, hol a piac. Ő meg azt kérdezi, melyik. Talán akkor lehetett itt piac, mielőtt ezt az egész új negyedet építeni kezdték? Hát aligha. Mindenesetre ő egy éve dolgozik itt, és piaccal még nem találkozott.

Galéria
A piac nélküli piac-1
A piac nélküli piac-2
A piac nélküli piac-3
A piac nélküli piac-4
+5

Tesztelés, tea, terefere

Téblábolunk tovább, és várunk. Annyira nem történik semmi, hogy kiballagok a parkolóba. Mi ez a furcsa piros bódé? Egy mobil tesztelőpont! Alig van ott ember, a tesztem meg épp ma jár le, hát leteszteltetem magam, az is valami. Beállok a sorba, de intenek, hogy mindenki már csak eredményre vár. Odalépek az ablakhoz, elkérik a személyit, bediktálom a telefonszámot, a bódé hátuljában leveszik a mintát. A 70-es számot kapom, várom az eredményt. Ekkor jut eszembe, hogy a kabátzsebemben ott lapul Mészöly Miklós Pontos történetek, útközben című regénye a Szépirodalmi zsebkönyvtár 1977-es kiadásában (Általában csak olyan szerzők könyveivel megyünk piacra, akiknek éppen százéves jubileumuk van, és sose bánjuk meg). A könyvjelző meg kiesett belőle valahol, hát a tesztcetli éppen jó lesz e célra. Várjuk az eredményt, és olvasunk. Az elbeszélő éppen a brassói piacon jár, szőtteseket vásárol. Egy cigányasszonynál rákérdez az árra, mire az dühösen beletöm a táskájába egy paplanhuzatot. „Beszélsz csak, te se tudod, mit. Úgyis meg kell venned. Nem élsz sokáig, ha dühös leszek rád. Olyan lesz a véred, mint a húgy.”

Egy idősebb orvos fehér védőruhában ácsorog a bódé mellett, nagy kávésbögre van nála, egyik cigarettát szívja a másik után. Kijön a kolléganője, hoz vagy tizenöt teszteredményt. Mindenki negatív.

Visszaballagok a „piac” üzletsorához. A kebabos már nyitva, a két közel-keleti külsejű szakács egy kis asztal mellett cigarettázik, és angollal kevert szlovák nyelven beszélget, az idősebb előtt tulipán alakú üvegcsészében fekete tea. Isztambulban ittam ilyen pohárból a teát, mondom az idősebbnek. Isztambuliak? Válaszként a kollégájára mutat, aki erre elnyomja a cigijét, és bemegy. Kérsz? Mindjárt hozok neked is – mondja amaz. Megköszönöm. Míg tart a cigi, elmondja, hogy ő nem török, hanem arab, Damaszkusz mellől. Aztán tart egy rövid összefoglalót a közel-keleti helyzetről. „Az amerikaiak csinálták nálunk a kuplerájt, odamentek, hogy elmozdítsák Bassár el-Aszadot, szétlőttek mindent, az embereknek pedig nem segítettek. Ők hozták az Iszlám Államot is, korábban nálunk olyan nem volt. Az olajkutak miatt csinálják, összefogtak Szaúd-Arábiával. Ha ők nincsenek, most olcsóbbak is lehetnének az autók” – nyomja el a cigarettát, aztán pár másodperc múlva leteszi elém a teát két tasak cukorral, és visszasiet dolgozni. A tea forró, égeti a nyelvem.

 

Becsődöltek, nem jönnek többé

Már a szomszédos étkező is kinyitott, neve Eatfit Poke Bar. Fürkészem a kínálatot. Chilli lime shrimp, ami ezek szerint garnélarák csípősen, zöld citrommal. A leírás alapján cékla és retek is van benne. Ára 10,50. Akinek nem tetszik, kérhet egy Waikiki raw-t ugyanennyiért. Tartalmaz lazacot, avokádót és tésztát. Aki nagyon válogatós, de ragaszkodik hozzá, hogy ugyanennyiért ebédeljen, rendelheti a Honolulu nights nevű étket, amely tartalmaz tonhalat, rizst, csírákat, wakame salátát, retket, répát és egy bizonyos goma szószt. Utóbbinak egyébként pirított szezámmag az alapja, ezt turbósítják flakonból spriccelhető mártássá. Neve valószínűleg a gomasio (ejtsd: gamasó) rövidített változata, amely nem más, mint szárazon megpirított, majd mozsárban széttört, sózott szezámmag, Kelet-Ázsiában elterjedt ételízesítő.

Kihörpintem a teát, és mivel már tizenegy óra, benézünk a belső térbe, hátha feltűnik az a bizonyos piac is. Alacsony, sárgászöld mellényes néni méri a lázat a bejáratnál, nyilván ő lép közbe azokban az esetekben is, amikor a látogatók száma túllépné a negyvenhatot.

Legtöbben a Müncheni bisztró névre keresztelt ablak előtt sorakoznak, odalépünk hát mi is, miféle bajor specialitásokra lehet itt számítani. A Müncheni bisztró személyzete két egyénből áll, egyikük vietnámi, másikuk pedig még vietnámibb. Ételeik szintén vietnámiak, phô levest például itt már 4-5 euróért is ehetünk, de ennél olcsóbb ételük is van, bizonyos „csirke zöldséggel”, három euróért. Az egyik „müncheni” fel is veszi velem a szemkontaktust, és hív közelebb a pulthoz. Intek, hogy más ügyben járok erre, és inkább odalépek a közben felszabadult ajtónálló nénihez.

Kérdezem a lázmérős hölgyet, tudhatunk-e valamit az itteni piacról. Zöldségesstandok az interneten a képeken, meg hát a létesítmény neve is piacra hajaz. Megvonja a vállát: itt olyan nincs, ide inkább csak ételért járnak. De ahogy így belegondol, a két épületrész közt árultak standról „egy időben”, ha jól emlékszik, becsődöltek, és azóta nem voltak. – És nem is lesznek már? – kérdezem félve. – Nem – int a fejével határozottan.

Kiballagunk hát az autóhoz, kívülről pedig ismét megbámuljuk a Trch feliratot, hát akkor látjuk, hogy Trch.-nek írják, tehát pontot is tettek utána. Ez vajon mit jelenthet? Hogy ez az a piac, ahonnan pont a piac hiányzik? Nem marad más választásunk, megfogadjuk, hogy visszajövünk száz év múlva, és megnézzük, van-e valami változás.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/9. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Gyimesi György (OĽaNO) parlamenti képviselő sikerként könyvelte el, hogy a magyarországi tárgyaláson nem volt képviselve a szlovák diplomácia ⋌(TASR-felvétel)

A koalícióban is betelt a pohár Gyimesi miatt

Zuzana Čaputová

Čaputová a Szputnyik-szerződés nyilvánosságra hozását kéri

tüdő illusztráció

Poszt-Covid szindróma: Mik a tünetei, és mi a teendő?

puskas

Foci-Eb: telt ház lehet a Puskásban, három helyszín veszélyben

dd

A bőség kosara a könnyűzenében

Fülöp herceg Vilmos

Vilmos herceg: "nagypapám évszázadnyi életét a szolgálat határozta meg"

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.