A közép-németországi Heringen város egy igazán érdekes látványosságnak ad otthont Monte Kali képében.
Az eredeti cikket a Magazín.sk oldalán olvashatjátok!
Monte Kali története még 1976-ban kezdődött, amikor a németországi Hessen tartományban intenzív bányászmunkálatok zajlottak. Az itt bányászott nyersanyagokból hamuzsírt állítottak elő, mely akkoriban leginkább szappanok előállításához kellett, ma azonban trágya, szintetikus gumi és akár gyógyszerek fontos alapanyagaként is használatos. Nem meglepő, hogy az évek során egyre többet bányásztak, viszont a procedúra egyik sajnálatos velejárója, hogy rengeteg szemét keletkezik. Ilyen például a nátrium-klorid is, amit tárolni kell valahol, a munkások pedig eldöntötték, hogy a közeli Heringen város mellett fogják lerakni a felesleget. A mennyiség egyre csak nőtt és nőtt, idővel pedig egy kisebb mesterséges sóhegy alakult ki belőle, mely egy idő után már meglehetősen nagyra nőtt. A helyiek Monte Kalinak nevezték el a német „Kalisalz” szó után, és páran Kalimandzsáróként is hivatkozni kezdtek rá. A sóhegy egyértelműen a helyszín egyik legnagyobb látványossága; Heringen szinte minden sarkából látszik, de még a közeli autópályáról is. Egy időben megmászható volt, csaknem 15 perc alatt fel lehetett jutni a tetejére, hogy gyönyörködhessünk a kilátásban, mára azonban a Monte Kali zárva tart a nyilvánosság előtt.
Nehéz volna megmondani, pontosan mennyi sót tartalmaz Monte Kali, ám a feltételezések szerint csaknem 236 millió tonnányit, területe pedig 114 focipályának felel meg. Ha pedig mindez nem lenne elég, minden órában további ezer tonna só érkezik a hegyre egy futószalagon, mely csaknem másfél kilométer hosszú. Természetesen egy ekkora sóhegy környezetvédelmi kérdéseket is felvet. A közeli Werra folyó például egyre sósabbá válik, ahogy a környék talajvize is. Míg egykor több mint 60 gerinctelen faj élt itt, mára csupán három. A bányák viszont rengeteg munkát és bevételt biztosítanak, így a környezetvédelmi aggályok rendszeresen süket fülekre találnak. A Monte Kaliért is felelős bányásztársaságnak ráadásul egészen 2060-ig bányászati joga van a helyszínen, és nemrég kaptak engedélyt, hogy további 25 hektárral növeljék a Kalimandzsáró területét. Meg aztán fontos megjegyezni, hogy nem ez az egyetlen sóhegy a környéken, hiszen nem véletlenül hívják ezt a régiót a „fehér hegyek földjének”.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.